Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
700 Az országgyűlés képviselőházának 352. vát—miagyar kiegyezés is, ide tartozik az időseflbib Andrássy Gyulának, úgyis mint magyar 'miniszterelnöknek, úgyils mint osztrák-magyar külügyminiszternek a magyar-lengyel barátságot újból politikai realitássá emelni kívánó és az árpádé hagyomány okbani gyökerező szerbbarát és horvátbarát külpolitikája. Erről a magaisilaitról csúszott le lassan a- magyar államiság a következő évtizedek során. T. Ház! Ezt a lecsúszást próbálom némileg megvilágítani a következőkben, hogy azután levonhassam belőlük a logikai következéseket és a gyakorlati teendőket. A magyar állam tragédiája szerintem ott kezdődik, hogy nemzetünk nem kiindulópontnak, minimumnak tekintette a kossnithi hagyatékból sokat lealkudott deáki kiegyezést, külpolitikailag és belpolitikailag, amelynek alapján aztán további, előre, a 48-as ideáToki felé kellett volna dolgoznunk és fejlődnünk, hanem ellenkezőleg egy kényszerű maximumnak, amelyből, főleg a dinasztiával való béke kedvéért, szükség esetén még leialkndni is lehet egyet-mást. Ezúttal főleg a nemzetiségi kérdésről kívánok részletesebben szólani. Az 1868. évi XLIV. törvénycikk az akkori liberális önbizalom, az egyéni jogok, az egyéni jogegyenlőség mindenhatóságának korszakában csúcsteljesítménye volt mindannak, amit a magyar állam a maga nem magyar nemzetiségeinek nyújthatott. Ezt à törvényit nemcsak pontosan végrehajtani, hanem ahogy az individuális kapitalizmus továbbfejlődött, egyfelől a monopolkapitalizmus formáinak, másfelől a munkásság szocialista önvédelmének és ellenmozgalmának szociológiai dualizmusa felé: a kezdő és primitív liberalizmus nyomán keilt csalódás után, már túl a tökéletes végrehajtáson továbbfejleszteni kellett volna,, a nemzetiségi önkormányzat kollektívebb t formái felé. De miért nem volt érzék, t. Ház, kellő alkotókészség ebben az irányban a kiegyezés korszakának magyar nemzedékeiben? Szerintem elsősorban azért, meirt nagyvonalúságot és nagylelkűséget csak szabad nemzettől lehet várni. A 67-es kiegyezéssel Magyarország vállalta, Kossuth Cassandra! eveiének ma is kísértetiesen és hátborzongatóan ható, később oly fájdalmasan beteljesült figyelmeztetései és jóslatai ellenére, a magyar állam teljességéről való önkéntes lemondást. S az államiságában isonka, nemzeti önrendelkezésében béna magyar nemzet félig-meddig kezdte elveszíteni már a tudatát is annak, hogy a sors reábízta elsősorban a Dun a-völgyének megszervezését fs vezetését és hogy ezt a nagy hivatást szabadon és nagylelkűen, bölcsen, fokozatosan meg kell osztania a vele. egy államban és' körülötte élő népekkel. Magyarország! beleszorítva a kettős monarchia alapvetően bpteg és a hármas szövetségnek, főleg az eredetileg védelmi jellegű hármasszövetségnek dacszövetségéé való e^fajzáFával, önállóságából még többet elvonó kion«atrnfete'ój'ába: szorongattatásáhian.- mem 'tludo 4 * ' éai nem is tudhatott fölemelkedni a magyar állameszme ama magaslatára, nemzetiségi tekintetben sem. külpolitikailag sem, melyet ajz Árpádok, az Anjouk vagy a Hunyadiak képviselitek. PoT ;i Jiilkiaila.g eis gazida ságilag Berlin nyom te Bécset. Bécs nyoimta Budapestet. Budapest nyomta Belgrádot, főleg a b'smarcki imperialista gazdaságpolitika kibontakozása során. A maigyar állam észrevétlenül, a nélkül, ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. hogy kiváló vezető államférfiai is észrevették vuína, a gazdasági és politikai vazallusi sort, lejtőjére került. Egy elnyomott nemzet és egy önrendelkezésében megcsonkított állam, ömbizalmiánakj gyöngülésével, kevéssé volt alkalmas arra, hogy a kor szellemével —a. túlzó nacionalizmíussal és a nemzetiségi kérdésben csak egyéni jogkérdést látó szűkkeblűséggel isi — s zeani beszáll va, tartani tudja a szentistváni hagy ományolkat töretlenül és azokat, az elveket és módszereket, melyek annakidején egy szabad birodalomalkotó nemzett évszázados gya korlatából termelődtek ki. (Űffv van! Igaz! balMől.) A magyar állaim trianoni: tragédiájának belső gyökereit itt kell kereiSnünk. És ha államaink világpolitikai jelen tőségének és teljességének visszaállítását kívánjuk és akarjuk, aminthogy akarjuk, nem szabad elzárkóznunk közelmultunk keserű és keserves tanulságai elől. Kétségtelen, hogy egy különböző népeket, és pedig lassan nemzeti öntudatra ébredt népeket egybefoglaló és kormányozni hivatott, tehát birodalmi jellegű állameszme meg kellett volna hogy barátkozzék ai XIX. század harmadik és a XX. század efeő harmadában az egyéni szabadságon túl aiz államot vagy birodalmat alkotó népek kollektiv népi szabadságának gon dola tavai ils. Ha az angol világbirodalom utolsó félszázadának fejlődését nézzük, töbíbek között a délaírikai dominium, beleilleszkedését a birodalomba s ennelk, során Smuts t tábornagy élete pályáját, bur felkelőből a világbirodalom egy'/k legtekintélyesebb támaszává: nemcsak» évfa'ziedről-évtizedre, hanem évről-évre követhetjük a világbirodaloim részeinek fokozódó önállósulását, egészen az ir szabadállamig, mely mostanáig is kívül maradt a háborún és a dominiumok külpolitikai önállóságáig, aimi aizonban egyetlen egy percre seim törte meg a birodalom egységét. Ekként, Önkormányzati módszerekkel, a résziek mind több és több önállósulásával, a, részek szabad elhatározásának biztosításával nagyoib'b eszmei és pol tilkai, lélektani egységet sikerült teremteni a" brit birodalomban az utóbbi évtizeded során, mint amino valaha is volt. Ez a brit fejlődés világpolitikai méretekben bizonyítja, hogy a szabadság és önkormányzat # módszere, a szabadság és önkor márnyzat teljesebbéválásia nem okvetlenül lazítja meg egy állam,, egy birodalom összetartó zandóságát; sőt ellenkezőleg! S ha a magyar állam 67-es kiegyezési korszakának lassú dekadenciáját összehasonlítjuk az angol világbirodalom fejlődésével, magunkba döib'benteaii kell megál|lapítoinunk, hogy míg Nagybritainmial fokozatosan kifejlesztette a dominiumok' szabad önkormányzatát, sőt az első világháború után közvetlenül megvalósította! ass ir szabadságharc, nyomása alatt az ir szabadállamot is. majd az Empire-t napjainkban ai brit nemzetek szabad Commolnwealtlhrévé alakítja át: hogy a mi nemzetünk azi utolsó félévszázad alatt, fájdalom, nem tudott fölemeilikedni ősrégi, ezeréves hagyományai és igazi államépítő szelleme teljes magaslatára. De miért nem tudott, t. Ház? Mert nem volt egészen ura önmagának, ment* maga is félig-meddig elnyomott népnek érezhette magát, mert az elnyomás irtózatoig történelmi törvénye, hogy a kapott nyomást minden nép igyekszik továbbadni, mint a gazdasága árakban a kereskedő az őstermelő emelkedő árait a fogyasz-
