Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

681 Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. l&hetett volna szabadítani a nemzetet, mert végeredményben, mégiscsak hatalmas Összeg az, amit a tárcanélküli miniszter felemészt. Ezen sok babakelengyét lehetett volna adni, ebból az összegből házassági kölcsönöket lehe­tett volna nyújtani és családi házakat is lehe­tett volna emelni. Szerény véleményem szerint ez volna az igazi nemzetvédelmi propaganda, de egyben a kormány cselekvő politikája mel­lett is jó propaganda volna, mert végeredmény­ben a jó és cselekvő politikájú kormánynak nincs- szüksége szóvirágos propagandára. Ez természetes. Ha már mindenáron propagandát akajrumk csinálnii a neimzeitvédlelenii mellett, akkor fontos volna, hogy a nemzeti hadsereg fejlesztésére fordítsák azt az összeget, amelyet a tárcanéli­küili minisztériumi felemészt (vitéz Lipcsey Márton: Na, nei legyen olyan nagy újító.) T. Ház! Az állami költségvetés tárgyalásá­nak ' tartama alatt több ijgen komoly felszólalást volt szerencséim, végighallgatni és feltűnt ne­klem, hogy a t. Ház szónokai legnagyobbrészt eililetnzéiki beszédet mondottak, (vitéz: Lipcsey Márton: Nono!) Bírálták a kormány politiká­ját, vonalvezetését, miajd az egyik) elfogadta, ai^másik nem fogadta el a költségvetést, (vitéz: Lipcsey Márton: Hallucinált!) Én alz; ellenzéki beszédekből arra következtéitek, hogy talán mégsincs: egészen rendben a kormány vonalve­zetése sem politikai, sem gazdasági térem, mert • nemcsak a hivatalos ellenzék foírálitta« a kor­imán yziait politikáját, hanem a kormánypárt is, mégpedig elég kemény kritikával illették. A legtöbbet vitatott kérdés terimiészeteseni a szociális kérdés volt és a szociális problémája megoldatlansága váltotta ki a legtöbb vitát­Szóbtakerülrt itt a bányászok: tarthaitatrain hely­zetei, azután iaa utánpótlási kérdése, a szakem­berhiány, a. tanonckérdés, az iparosok és a ke^ resikédők profoléimá'i, a tisztviselő-, az orvois*-, ai zsellér- és a'gazda-'kërdések ezer és egy megol­datlan problémája. Ez is százszázalékosan 1 az ellenzéket igazolja abban, hogy a költségvetést nemi fogadta el. Igaz ugyan, hogy most háború vian és a háborúban talán a kormányok cselek­vési szabadsága, sem olyan százszázalékos, nn:ht amilyennek; kellene lennie, azonibaim éppen emiatt most tudna a kormány ai legtclbbet tenni, mert moist felszabadult a kivételes hátiad­lom révem a^, alól a béklyó alól, amelyben a tő­kések tartották a • kormányzatot ési a kivételes hatalmon keresztül igen nagy cselekvési sza­badsága van és többet tudna Henni mindannál, mint amit eddijg 'megvalósított. Csalk egyiszer le kell már tenmi azt a jelszót, hogy háború van est azit a glasszékesztyűt, amivel ezekkel a fele­lőtlen! elemekkel bánnák, akik; a nemzet: élini­aiktarását akarják miegaiktaidályozni és készítik elő ai forradalmat. Ezeket esetleg a) tarkójuknál T-ogva ki kell takarítani a nemzet testéiből, m.'tnt parazitákat, hogy egyszersmindem korra eltün jenek innét. T. Ház! A kormány kivételes haifcáloimimaj él és sohasem volt ilyen lehetősége és alkalma a; problémáik; megoldására, hisz|ní még egyet­len kormány sem volt ilyen szerencsés helyzet­ben, mint a mai, csak cselekvés, akarat kelleme­Megengedeimi, hogy nem tudná száz százaléko­sain a gyatkorlatba átvinni a megvalósítást, azonban elméletben] rendeleteikkel és törvények­kel elő lehetne készjíteni a gyakorlatul mlegvaló­sítáisit, amely a»zután százszázalékosaini ils követ­kezhetnék. A közellátáisügyi miniszter úr költsegve 1­tése tárgyalásának vitazáró beszédében a fe­ketepiac letörését helyezte kilátásba. Aztmomt­dotta: ai miniszter úr, hogy a feketepiacon 'Szer­zett vagyon szegénnyé fogja tenni a, nemzet hiénáit. T. Ház! Ez minket teljesen megnyug­tat és) bizalommal is vagyunk a miniszter úr személlyé iránt, a törvény azonbami nem tartal­maz olyan szigorú szankciókat, amelyeikkel ezt a kérdést meg tudnák oldani & amelyekkel valóban ki lehetne pusztítani ezeket a fekete>­piaeos hiénáikat. Ezért kétlem, hogy a minisz­ter úr minden jóindulata ellenére is a> lláncke­reiskedieilmet és a feketepiacot ezzel a törvény­nyel _ el tudná intézni, mert ebben a törvény­ben is meglesz a »de« és »ha« és mégis csak lesz valami hiba, rés, amelyen, kibújnak ezek a lánckereskedők. (Gr. Serényi Miklós: A kis­embereket fogják sújtani, a tőzsde tagokat •nem!) Most is nemrégen egymillió pengő értékű árat találtak az utcán. Mennyi minden lehet még elraktározva, a pincékbe!» és a dohos rak­tárakibaní, aimi tönkremegy és ami a gazdasági életünkben sohasem használható fel. Ezek a legnagyobb hiénák viszont elmenekülnek és otthagyják az utcán az olyan árut, amiről még ábrándozni sem miéin az ember, hogy még ilyen is létezik. T. Házi Tekintet teli ainra, hogy: nem: látom azokat a lehetőségeket, amelyeik révén ai kor­mányzat ezeket a felmerült problémákat meg tudná oldani, ,a megajánlást nincs módomban mieigadni. (Htü&eWési a s'zélsőbahld tion.) Elnök: Szólásra következik ? Szeder János jegyző: Pápai István. Elnöík: Pápai István képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Ház! Azt akarván, hogy a felhatalmazási vitához minél több képviselő­társam., alkáös utánam feliratkoztak, sízóllhiasisa­iiiak hozzá, elhatároztam, hogy beszédemet a legrövidebbre fogom. Egyébként bocsássa meg Koltai képviselőtársam;, hogy beszédére neim tudok reflektálni, éppen az idő rövidsége miatt, (vitéz Lipcsey Márton: Hát jobb is!) f A felhatalmazási törvényjavaslat törvény­erőre emelése 1 , illetve elfogadása a kormány iránti bizalom kinyilatkoztatása: miegbízini benne, hogy a költségvetési előirányzatokha felvett és tárcánkint úgy itt, mint ai bizottsá­gokban is letárgyalt költségvetési tételeket a nemzet javára^ és boldogulására fo^i'i fehasz­náini. Mi, akik ezien az oldalon ülünk, tulaj» dóriképpen már ittülésünkkel kifejezzük a kor­mány iránti bizalmunkat, ezért tehát én sem Ctfelekszeni egyebet, mint előttem szóló ittülő képviselőtársaim cselekedtek, kániyilatkozta­tonis hogy elfogadóim teljes megnyugvással a felhatalmazási javaísj'atot. Teljes megnyug­vással .és legjobb t meggyőződésemmel pedig azért, mert meggyőződéseim, hogy a kormány ezer gondja, ezer baja. és nehézségei között r< helyesi útoin jár és hogy az az úti, amelyet követ, a nemzet javát és boldogulását hivatott szol­gálni. Az igen t. túloldali képviselő'lársaim azt^ a kérdést tolták a vita homlokterébe, hogy ^ miért nem'^biznak a kormányban és ezzel mintegy megjelöltek, elhatárolták az utat, amelyet pe­k(ün ! k, ezen az- oldalon ülőknek követnünk feleli, nekünk .meg ezekután azt: kell megokoliiunrk., hogy mrért foizunk a kormány biap. Talán egy kicsit sokait is használt! kiindulásig alap lesz már, amelyet én m használok, de kénytéleni vá­gyóik a magam további mondanivalóját én is

Next

/
Thumbnails
Contents