Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 683 történik a levonás-, holott ezt a levonásit csak a tiszta, netto keresetből lenne szabadi eszközölni. Mindennek ellenére 30—35 éves szolgálat után csak 110 pengő maradt a _ legmagasabb kegy díj. Ugyaniakkor a tisztviselői kar három év után kapja meg a véglegesítést és 36 évi szolgálat után teljes fizetéssel # megy nyugdíjba;. Azonkívül a tisztviselők fizetósébol, jövedelméből csak 1'25%-ot vonnak le. (Gr. Serényi Miklós: Ez az igazságos és arányos elbánás!) Míg a többi államiak: és nyugdíjasok gyorssegélyeket és magasabb karácsonyi jutalmakat kapnalk, addig az Állami Gépgyárban a karácsonyi segély 13—20 pengő ezeim munkások számára. E» az oka annteuk, hogy a gépgyáriban deficit van, mert tertmészietei&em a minőségi termelés sem olyan, amilyenmiek lennie kellene. A munkásságnak az volna a kérése, hogy őket is sorozzák be a többi álla mii üzem státusába és három év utam véglegesítsék őket, azonkívül pedig nyugdíjalapot létesítsenek^ számukra és a katonai, hadiszolgálatot számítsák be. Ez volnia ennek a magyar állami gépgyári munkásságnak a kérése- Szeretnék, haiez a kérdés meg volna már oldva. Régen megtörténhetett volna mandez, hiszen a miniszter urate — nem is egy — megigérték, hogy ezt a kérdést meg fogják oldani. (Gr. Serényi Miklós: Akkor tiönkfremennének az igazgatók.) T- Ház! Az állami költségvetés minden, esztendőben megismétlődő terhet és gondot jelent a nemzetnek) és külön-külön a nemzet mindenegyes taigjátnaik. Ez> a teher évről-évre emelkedik. Ez a teher a (fejlődés irányát kell, hogy imfegszalbja. Hal «az államgazidaság fejlődésié' helyes irányban folyik, akikor a gond. a teher, az áldozatvállalás nem lesz hiábavaló,^ mert minden gondosan, helyesen és szakszerűéin elhelyezett pengő a nemzet ellenálló erejét és gazdasági erejét növeli, minden befektetett pemgő a. fejlődési irányát szabja; meg (Úgy van! a szélsőbaloldalon), nyomában gazdasági életünk felvirágzik, természetesen csak akkor, ha ezekké 1 ! azi előirányzott milliárdokkai jól sáfárkodunk. A mezőgazdaság fejlesztése és iparunk korszerűsítése sohasemi volt hiábavaló tőkebefektetés, ha idejébeni történt meg. A földmávelésüggyel (kapcsolatiban igen sok «. tennivaló. Első helyen áll természet eisen a földkérdés, a földreform. Végre el kell jutnunk odáig, hogy ez a sokat vitatott kérdés most már végérvényesen rendezve legyen: végre egyszer azok kapják a földet, akik azt munkájukkal megtermékenyítik;, vérükkel miegvédelimezik, ha erre szükség van; végre ne a haszonélvezőiké legyein a drágái magyar föld. hanem azé a magyar paraszté, akit aiz megillet és akii vérzett s ma is vérzik érte. De ezzel a földref ormánál egyidőben természetesen meg kell indulniai azi irányított r mezőgazdasági termelésnek is. Ma már irányított gazdálkodás nélkül el sem tudunk képzelni szakszerű termelést és el sem tudjuk^ "képzelni a termel vények ^gazdaságos értékesítését. Iparunk felfelé ívelő fejlődést érzékeltet, ami "már annál is örvendetesebb jelenség, mert fejlett ipar, helyesebben fejlett önálló ipar nélkül neimi tudtunk volna lépést tartani és nem tudtunk 1 volna a korszerű követelményeknelk megfelelni, azonkívül ma már hadseregünk egyáltalában nem tudná elércr azt a magas fokot, amelyet már idáig elért és amelyre ütőképessége érdekében szüksége van ebben a harcban. Mert hiába, ha katonanemzet is vagyunk), ma már pusztán hősiességgel meim lehet szeaníbeszáMní a gépekkei a technika fejlődésével. Éppen« eiz/étrtl szükség van arra, hogy egy irányítószerv — mint az iparügyi minisztérium — irányítsa iparunkat és valóban olyan fokra fejlessze, am^ly minden tekintetben versenyképessé teszi és gazdasági jólétet biztosít idebent az orsziágbiaírn, segít megteneimteni a szoi-Válisi Magyarországot. Az iparügyi minisztérium mai minőségében és formájában s <BZ anyaggazdálkodási hivatal egyinuagukban csak gyenge változatai az irányított gazdálkodásinaílv eis annak a szervnek, amely az irányított gazdálkodást vezetni tudná, azért» mert az ipiar : ügyi minisztérium csak akkor fejtheti kii igazit iparfejlesztő és gazdasági tevékenységét!, haï szabad, teljesen önálló, ha nem pórázon vezetik, ha teljesein felszab adui a gyámság alól- (Gr. Serényi Mi'klós: Nyugdíjazni kellen© a zsidó iparmágnásokat!) Ezzel azonban még nem dicsekedhetünk, mert iparunk még mindig gyámság .alatti van. Az ipar ügyek szakembereinek teljesen szabadkezet kell biztosítani, hogy szakszerű elgondolásaikat teljes ^egészükben a nemzet és az ijparíejlesztés javára tudják hasíznosítani. De az iparügyi minisztériumban elhelyezett szakembereknek természetesen politikai hovataritozandóságra való tekintet nélkjiil kell ott lenn ök és azonkívül nemi szabad a születési kiváltságokra sem tekinteni.' Ez ai fő feltétel, mert az Aladárokkal még nem' sikerült sem az iparunknak, sem a kereskedelmünknek! előrejutni, ezi még sohasem, vezetett jóra. örömmel üdvözlök minden olyan szervet, intézményt, minisztériumot, amely csak egy jottányival is előbbreviszi gazdasági életünket, fejleszti iparunk önállóságát és tökéletesítését, ezzel megteremtjük a nemzetvédelmi és a szociális Magyarországot is, mert enélkül nem tudunk beilleszkedni az úi fcAiróráiia és nem tudunk szociális, gazdasági életünkkel beleilleszkedni abba az új milliőbe, amely az új Európában kialakulótan van. De hogy ez ma még nem egészen így ívian, ahogy^ a nemzet érdekei megkívánnák és parancsolnák, azt bizonyítja, hogy a sok fontos szerv és minisztérium, mellett vannak olyanok is, amelyek gazdasági szempontból talán feleslegesek. Értem ez alatt a nemzetvédelmi és propagandaminisztériumot. T. Ház! Jóllehet a kormánynak szüksége van ezekre a szarvekre, jóllehet éppen azért van szüksége, mert nem tevékeny és nem cselekvő ez a kormány és így szóvirágos propagandával akarja ezt ellensúlyozni, de én nem tudom mi szükség van erre, mert lehet, hogy a kormánynak jó, nemzetgazdasági szempontból azonban semmi értéke nincs. Az egyik a nemzetvédelmi vonalon dolgozik, a másik a propagandavonalon. Az egyik lakodalmakon tósztokat mond, a másik meg... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a vitához illő és méltó kritikát gyakorolni. Ne méltóztassék ilyen kicsinyes és személyeskedő ízű kijelentésekkel eddigi tárgyilagosnak látszó kritikáját aláásni, (vitéz Lipcsey Márton: De csak látszó!) Koltai József: T. Ház! Távol áll tőlem, mintha a miniszter urak személyét akartam volna támadni, de úgy érzem, nemzetvédelmi propagandát csak akkor tudunk tökéletesen kifejteni, ha azt a hatalmas összeget, amelyet a tárcanélküli miniszter felemészt, a komoly szociális problémák megoldására használjuk fel. Ezek a problémák mái* itt vannak évtizedek óta a nemzet testén és ezektől már meg 94*
