Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

682 Az országgyűlés képviselőházának 352 hiájbia megy od&i az ember, miem segítenek rajta. (Gr. Serényi Miklós: Aa anyagellátási hiva­tali nem akarja a hátát tartani!) Itt kell megemlékeznem a Kerestatény Ipa^ rosok Szövetségének ai működésiéről. Az ebben töm örült önálló kíairesiztény iparosok érzik és látják, hogy ez a szövetség az ő érdekeiket kép­viseli és szolgálja, száz százalékban támogatja őket, országos kongresszusokat rendezi, kiáll az iparosságért és az iparosság sorsának intézését valóban saját kezébe akarja venni, nem címre, rangra, előkelőségre pályázik a vezetőség", ha­nem valótan a kisiparosság érdekeit akarja szolgálni. Most már csak az a lényeges, hogy a kormányzat mennyiben fogja támogatni ezt az egyesülést, a Keresztény Iparosok Országos Szövetségét, attól függ ennek a szövetségnek a működése és ténykedése. Ez igen fontos volna, mert 300.000 önálló kisiparosról van szó, azok­nak jövőjéről, akik mögött másfél millió ember él. Nem megvetendő termelésük sem, mert két­milliárdon felüli értéket termeltek az elmúlt esztendőben, amely mellett szintén nem lehet szó nélkül elmenni. Most a közszállításokról kívánok szólani. A kisiparosságnak mindig csak az a része jut közszállításokhoz, amely - ismeri ' a járt utat, ismeri, hogy a kisajtón merre lehet ki és be­járni, mert az újabbak, akik odakerülnek, hó­napokon át nem kapják meg megdolgozott ke­resetüket, nincsenek kitanulva, nem tudják a munkát elvállalni és inkább lemondanak a köz­szállításról. Ez sincs egészen rendben, itt is változtatni kiell. (Gr. Serényi Miklós: Sok a protekciós!) Meg kell szüntetni az úgynevezett egykéz­építkezést. Az építőiparosok éppen most tilta­koznak az ellen, hogy a főváros 56 ház, építését adta egykézépítészm Ez lehetetlen helyzet. mert ezekben azután a kisiparosok nem is mint önálló kisiparosok működnek, hanem mint egy­szerű bérmunkások dolgoznak, pedig adójukat és egyéb üzemi költségeiket is elő kellene te­remteniük, amikor pedig megfelelő keresetük nincsen. A legszomorúbb az. hogy a főváros maga támogatja ezt az akciót és a főváros ad lehetőséget arra, hogy egykézbe kerüljenek ezek a házépítkezések. T. Ház! A bányászokkal kapcsolatban nem találtam meg azt az előirányzatot, amely a bányászok sorskérdéseit, illetőleg szociális, kul­turális, egészségügyi és lakáskérdéseit összeg­szerűleg is megoldaná. Pedig igen fontos kér­dés volna, hogy ezt a kérdést megoldják, mert végeredményében a társadalomnak talán nincs is olyan rétege, amely annyit szenvedne és olyan súlyos 1 helyzetben volna, mint a bányá­szok, akármilyen szempontból nézzük is hely­zetüket. Nem akarom ezt a kérdést most itt boncolgatni, nem akarok sebeket feltépni, csak azt mondom, hogy ha minden problémát meg­oldanánk is, amely a bányászokkal kapcsola­tos^ ha mindent meg is adnánk ezeknek a bá­nyászoknak, minden földi jót, amely ebbem az árnyék világban lehetséges, mégse tudnánk ne­kik annyit adni, amennyit ezek a bányászok munka készségükkel és szolgálataikkal a nem­zet érdekében tesznek. (Benos ZoHán: Ki kap ma annyit? — Epif haw g a sgélsőbai ] öilda T 'on: M^o is érdemlik!) Ha már szükség van a árn­nyá szokrai, ha szükség van ezekre a kriota­lakókra, legalább könnyítsük meg az életüket, adjunk nekik legalább annyit, hogy az életnek ülése 1943 december 9-én? csütörtökön. örömeit is élvezzék, ne csak a zsidó tőkés, aki fölöttük nyargal és lovagol. Ennyit akartam a bányászokkal kapcsolatban elmondani, mert annyira megvitatták már ezt a kérdést; hogy most nem akarom: ezt tovább vitatni. 1936-ban a Mávag. idősebb munkásai moz­galmat indítottak a 110 pengős 1 kegydíj feleme­lése érdekében. Az igazgatósággal való tárgya­lás után abban állapodtak meg, hogy a szüksé­ges tőkéhez az iparosság, a munkásság is hozzá­járul, hogy segítsenek egy tőkét alapítani, amelyből azután, ezt a 110 pengős kegy díjat kapják. Nekem az a kérésem, hogy úgy intéz­zék ezt az ügyet, hogy eibbe a rendezésibe a fia­talabb munkásokat is belevegyék. Abban álla­podtak meg, hogy a fiatal munkásoknak is rése­vételi lehetőséget adnak. Eddig ugyanis nem vehetett részt a fiatal munkás ebben, az. akció­ban, csak a régiek, az öregebbek vehettek részt, minthogy csak 8—10 év beltöltése után volt biz­tosítva az ebben az akcióban való részvétel. Ezért járulítak tehát hozzá ezek a fiatalabb munkások a tőkegyarapításhoz. Ezt a hozzájá­rulási összeget a gyár igazgatósága 1937 május 1-én egyszerűen önhatalmúlag 3%-ban állapí­totta meg, úgyhogy csak a 24 évet betöltött munkások vehetnek részt ebben az akcióban, (Gr. Serényi Miklós: Ez biztosan Vida műve volt!) ebbe a kegydíjalapba 8—10 év után ve>­hetők fel és 30—35 évi szolgálat után kapják ezt a 110 pengős kegydíjat. Teltek az évek, dacára annak, hogy a je­lenlegi iparügyi miniszter úr. Bornemisza Géza 1937-ben az idős munkások küldöttsége vezető­jének vállveregetés közben legmesszebbmenő jóindulatát és a kegy díjkérdés sürgős elintézé­sét biztosította, ami még a mai napig sem tör­tént meg. (Gr. Serényi Miklós: Szavak, tettek nélkül!) Ez a kegyüljkérdési 1941 ősziért ismét szóba­keirüit a gépgyári munkások 30 éves jubileu­mán, amikor 1 Varga József volt iparügyi mi­niszter úr, akinek eat a kérést a munkások ismételten. előterjesztették, utasította . Bor­nemisza Béla vezérigazgató urat, hogy a leg­rövidebb időn belül tegyen javaslatot a kegy­díjkérdés rendlezésére. A felterjesztést az igaz­gatóság kéthónapos terminus alatt késizítette el, (Gr. Serényi Miklós: De gyorsan csinál­jak!) a mini&ztetr úr, hatáskörére hivatkozva, 24 órán belüli elintézést ígért a munkásoknak, sőt azt ia,z ígéreteit is tette, hogy amennyiben' szerintié módosítani kellene' azt a rendelke­zést, akkor Ő saját hatáskörében a. munkások javára módosítani is fogja. A szép ígéret megint csak ígéret mairiadt, meirt a gyiárigatz­gatóság olyan sokára ' készítettéi el & javas­latot, hogy időközben a miniszter úr távozott a helyéről és ezzel isimét elodázódott ez a kegy díjkér dés. (Gr. Serényi Miklós: Kitűnő megoldás!) A munkások mostani érdeklőidiésénei a gyárigazgatóság azt válaszolta hogy várja­nak a háború utánig ezzel a. megoldással. Ez az ügy annál is sürgősebb, mert ezelőtt a jogszabály szerint a munkásokat körülbelül 8—10 évi szolgálat utáin* vették fel a jóléti intézménybe, még pedig minden fiizetés­levonás, minden köiteleziettség déflkül, míg most egés'z keresetük B%-át vonják la, bele­értve mindent, a drágávági pótlékot is és még talán a karácsonyi segélyből is levonják ezt a 3%ot, úgyhogy az egész brutto összegből

Next

/
Thumbnails
Contents