Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. furcsa állapot és ezt a problémát végre meg kelleme oldani a : keresztény iparosság javára. A anyagellátásról nem akaróik hosszasabban beszélni, csak felemlítem, hogy például a mázollóiparosság nem tudta megkapni a klenjcéjét aí nyár folyamán, pedig- tudvalevő, hogy a mázoló- és festőszakma egészem szezon^ jellegű. Ezek nem kapták meg kellő időben a kencet és most itt államaik kenyér nélkül, a tél küszöbén. Télen senki nem fogja ffstetni a lakását és így ezek az iparosok nem,' tudnak (kenyérkeresethez jutni, mert az időt elszalasztották. Nagyon helyesilem, hogy iaz ipartestületek) végzik a nyiersainyagiszétosztást, a hiba csak ott van, amikor az ipartestületek nem kapják meg ai nyersanyagot, amit szétosztanak. (Gr. Serényi Miklós: A zsidók elfeketézik!) Az a dolog pikantériája, hogy az iparosok nem kapják meg a nyersanyagot és mégis egymillió pengő költségbe ikerül az any'agelo&ztás. A kisiparosság kiérte az iparügyi miniszter urat, hogy vállalja magára ezt a költséget. Az iparügyi miniszter úr visszaküldte kérelmüket azzal, hogy nem vállalja a (költséget, vállalják az iparosok 1 . H.a. a kormányzat nem tudja biztosítani a kisiparo S s ágnak a nyersanyagot, ha nem tudja a, feketepiacot letörni. akkor legalább vállalja magára az egymillió pengős szétosztáisi költséget, mert a kisiparosságnak van éppen elég baja, dolgai, szaladgákiivalója, a nyersanyag utáni futkosás miatt is /sok idő kiesik a munkaidejéből és ezáltal is elesik attól a- keresettől, amit esetleg a saját kezemunkájával meg tudna keresni, ha neim kellene anyag után olty sokat szaladgálnia. (Gr. Serényi Miklós: Ki kell vetni a zsidó vagyomadót, mindjárt lesz pénz!) Az adózással kapcsolatban lehetetreimniek tartom, hogy a kézmiűvesiparosság még ma is több adót fizet, mint a sóikkal nagyobb t érmei őértéket felmutató nagyipair. A kézművesiparosság kétmilliárdon felüli értéket termiéit ai legutóbbi esztendőiben, a nagyipar 4 milliárd 700 millió érteket és a kisiparosság mégis több adót fizet. Ez lehetetlen állapot. Végre tisztázni kellene az adórendszert és a, kisiparosságnak is tudnia kellene, hogy mennyi adót is kell neki fizetnie. Már az iskolában tanítani kellene a többi tárgyak mellett az adóztatási kérdéseket, maint rende® tantárgyat, tanítani kellene ai sziakrajzok mellett a könyvelést is, be kelletne ' vezetni a kisiparosságot ezekbe a kérdésekbe is, mert ezeket megtanullini egyedül nemi tudja, eddig még soha nem tanulta. Viszont nincs olyan jövedelme, nincs olyan] anyagi helyzete, hogy adófelügyel őt meg főköny velőt tartson abban, az üzemíbejn, ahol': esetleg csak két-három ember dolgozik. Err e semmi ezükség nincsen, ez csak azért van bevezetve, hogy az iparosság még jobban efeiőrizve legyen az adózás szemponttjából. T. Ház! A kisiparosság hitelellátása is igen fontos kérdés. Szász Lajos -közellátásügyi miniszter úr még pénzügyi államtitkár korában azt mondotta, hogy az iparos becsülete bankszerű fedezetté vált. Bizony a kölcsönöknél, a segélyezéseknél és a támogatásoknál nem igen látjuk, hogy ez bankszerű fedezet volna és ezt is csak szép szólamnak tartjuk, hogy megveregették az iparos vállát, megszorítják a kezét, azután elbúcsúznak tőle, de ennek gyakorlati értéke semmi sem volt és nincsen ma sem. Itt van a fedezetre adandó kölcsön. Ez összegszerűleg talán nagyobb lett, de ki jut hozzád Csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. 1943 december 9-én± csütörtökön. 6*81 az az iparos, akinek vagyona van, aki más oldalról is tudna kölcsönt szerezni, csak az kap ilyen kölcsönt. Tehát mégsem lett bankszerű fedeaet az iparos becsülete, mert az iparosnak kölcsönt nem adnak, az iparosság 70—80%-a nem tud hozzájutni ehhez a fedezetre adandó kölesönhöz, mert teljesen szegény, vagy ha van is valami kis házacskája, vagy házhelye, az eü van adósodva, úgyhogyf semmi esetre sem adnak neki kölcsönt. Van egy fedezet nélküli kisipari kölcsön, amelyet 1500 pengőre emeltek fel, amely kivételes esetben még 2000 pengőt is elérhet. De a mai áralakulások mellett 1500 pengő csak arra lesz jó, hogy a kisiparos a szó szoros értelmében elmerüljön az adósságban és abból soha ki ne tudjon keveredni. Nem jár jól tehát, ha ezt a kölcsönt felveszi, mert ezzel nagy terhet vesz a nyakába, a tokét és a kamatokat, de segíteni magán nem tud. Az építőiparban katasztrofális méreteket ölt a szakmunkáselcsábítás. A hadiüzemek minden nyersanyagot megkapnak éppen azon a címen, hogy hadiüzemek. Beépítik az udvarba garázsba vagy istállóba az oda felhalmozott anyagot és onnan viszik el, vannak esetek, amelyekről tudunk is, hogy kis luxuspalotát, Vagy villát építenek ebből az anyagból. Már most azok az iparosok, akik ezeket az épületeket elvállalják, sokkal nagyobb béreket tudnak fizetni, mert hiszen a hadiipar keres, milliós hasznot vág zsebre, a kisiparosság: pedig egyáltalában nem tud munkaerőhöz jutni. Teljesen elvonják tőle a munkaerőt, mert nem tud megfelelően fizetni és hiába, az emberek odamennek, ahol többet kapnak. Ez természetes is. A minisztérium kiadott ugyan egy szigorú rendeletet, amely az Ipartestületek Orszásros Központján keresztül az ipartestületeknek bizonyos beleszólást 'biztosít, ennek azonban semmi foganatja sem lesz addig, amíg ezek az árak fennmaradnak és míg a hatóságok hallgatólagosan tudomásul veszik ezeket a magasabb béreket. Még akkor is meg kellene oldani ezt a kérdést, ha fel kellene emelni a munkabéreket, de ez azután egyformán kötelezze a munkáltatókat és a munkásokat, a vállalkozókat és munkásaikat, tehát mindlenkit egyaránt, nem pedis: úgy, hogy azt ki lehessen játszani. A kiisipairraíl és! a házüpairral kapcsolatban a miniszter, úr 3,200.000 pengőt irányzott elő a költségvetésben. Ha ezt a sok szép nullát megnézzük, egéfezen. szép lánc les® belőle, de harészleteire bomltjuk és ha megnézzük, hogy ebből \wi, _ 1,200.000 pengőből a miiniszter úr mennyi mindenit meg akar oldani, akkoir csak fillérek lesznek belőle, úgy hogy ez se éri el a rendeltetését, ezzel siem érünk el eredményt. Különbén is ez az összeg csak 100.000 pengővel több, minit a. tavaly előirányzott összeg! úgy hogy a mai áralakulást nézve, ez az 1,200.000 pengő nevetséges kis összeggé zsugorodik össze, ha vallójában nagynak, látszik is. T. Ház! Nem tudom, hogy miért, állították fel az Ipartestületek) Országos Központját. Erős a gyanúm, hogy azért, hogy legyen bűnbak, amelyet odaállítarnak, ha aa iparosok odamennek a minisztériumba! vagy az anyaggazdálkodási hivatalba. Akkor azt, mondják: memjen az Ipartestületek Országos Központjához,. Ezi teljesein lehetetlen és tehetetlen intézmény, fölÖslegrep,, ©.mely csak airra jó, hogy a, kormány helytelen kisipairi politikáját fedeizzéki vele, hogy ezt kiszolgálja. Olyan, mint a sóhivatal, 94
