Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
680 Ass országgyűlés képviselőházának 352. Ha búzát akarunk aratni, akkor, búzát kell elvetni. Hia tehált azt akarjuk, hogy iparunk önálló', tökéletes és. versenyképesi legyein, akkori elsősorban szakemberekről kell gondoskodni, már 1 pedig n< szakmunikáteoikat, akik egész, iparunkaiak zömét képezik, elsősorban! a tanoncokból neveljük fel. Nagyon fontos tehát ez a- kérdés: Legjobban [bizonyítja ezt az, hogy itt a képvisel őházban úgyszólván minden képviselőtársam, aki az iparügy ékkel foglalkozott, felvetette ezt a kérdést. Igen komolyan) tárgyalta ezt a kérdést Szabó Gyula igen t. képviselőtársam, aki egész tudományos tanulmányt mondott el a< tanonckérdésről, amelyet én nem is akarok ilyen részletesen; tárgyalni, hanem csak társadalmi szempontból 1 Ibírálbm., Elsősorban is 'komoly íianoncotthonofet kell felállítani, nem abban a formában, amint ma fel vanniaik állítva-, nem ilyen karitativ formában kellenek a- tanoncotthonok nekünk, nem szereíetházaík és menhelyek kellenek, hanem komoly tanoncotthonok, amelyek a tanonc számára a családi tűzhelyet pótolják, ahol azonkívül szakoktattás'ban és szellemi olktiatáalbian 'is részesülnek. Neklünk nemi 'lerongyolt, félmeztelen, sznty: kos, piszkos inasokra, hanem kultúrtanoneokra van szüksiégünki. Ha pedig ezt el! akartjuk! érni, akkor nevelnünk k'é 1 ! őket. Ha társadalmi szempontból nézemií a problémát, azt látóim, hogyi a szülők rá vannak utalva arra, hogy az iskolából kikerült gyermekeiket az utcára küldijék, hogy filléreket keressenek alkalmi munkákkal és ezzel igyekezzenek hozzájárulni a családi háztartási egyensúlyán akt megtartásához. Be ha ez a gyerek kiikerül az utcárai, hozzászokik a léha életheiz. pénzhez jut, megszokja az ilyenfajta keresetet és akkor már későibh azt a serdülő fiatalembert nehéz olyan keretek közé beállítani, ahol koimoV, értelmes, fegyelmezett, jólképze-'t szakmunkás válhatnék belőle, mert a szülő elveszti a háta limait felette s ennek a fiatalembernek a< szülője már többé nem 1 tud neki parancsolni. Kedvezményes vasúti jegyekről is gondoskodni kellene számukra s ha erre is gondo 1n(ánk, rögtön kopnánk, 8—9000 tanoncot, megszűnnék Budapesten <?j tanoncbiány. Áldozatokat kell hoznunk, hogy iparosodásunk tökéletes legyen. A sok probléma között, amelyik felvetődik, a legfontosabb az, hogy a szakimunkás' végre egyszer kulltjáremh érhez méltói életet élhessen és ne mondják róla többé azt, hogy ez az ember »csak iparos«, mert ebiben a »csajk iparos« szóban sok elésettség, lenézettség rejliki Ez az iparos ne legyen kivert kutyája a társadalomnak*, ne legyen lenézett proletár, hanemi legyen kultúrember, aki a társadálomban tudjon) jól eliheJlyezkedni és akkor rögtön megszűnnek ezek a prolblémák, a fiatalság sietni fog errei a pályára, mert nem lesz, meg az a nagy különbséga társadalomban, ihogy »csak iparos«. Ezt a lenézést, antes: kell szüntetni, mert éneikül nem fogunk eredményt elérni. Az. iparral kapcsolatosan meg kell. emlékeznem! még a kisiparosságról, gazdasági életünk mostoha gyermekéről. A. kisiparosság számarányánál fogva is ai legtöbb és a legna<gyofob áldozatot hozza, a nemzet áldozatvállalásának iminden. változatából száz százalékosan kiveszi a részét. Ezzel szemben nem kanja meg rátart az, ellemszolgáltatást, aimély joggal ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. megilletné. Munkájához, szakmájának folytatásához nemi kapja meg a megfelelő nyersanyagot, úgy, hogy csak feketén tud vásárolni, tehát k|é|nytelen a magra készáruját is feketéin árusítani úgy, hogy nap-nap után beleütközik a büntető szankcióikba, állandóan) büntetendő cselekményeket követ él. Ha pedig történetesen be kell vonulnia a kisiparosnak hoinvédelmii' szolgálatira, ez> egyenesen katasztrófát jelent a számára- Néhány heti honvédelmi szolgálat után elveszíti még azt a fonalat is, ahonnain addig talán tudott feketén árut szerezni s így elveszíti 1 keresetét 1 * családija adóisiságokba keveredik, úgy hogy amikor leszerel, akkor évekig dolgozhat, hogy összegyüleuilett adósságát törleszteni tudja. Módot, kellené találni a|rra, hogy ha a,^ kisiparos (bevonul, méltányos esetekbein az adóját teljes egészében elengedjék és ezenkívül erre az időre a házbérét is engedjék el. Necsaik a® állam hozzon mindig áldozatot, hanem hozzák meg a maguk ál dozíaitát a háziurak: is és engedjék el a bevonult kisiparos házbérét arra az időre, apuiig katonai szolgálatot teljesít. A mai állapot mellett az egyik kisiparost a bevonulás tönkreteszi, nem tud a leszerelés után talipraállani és nem tűd olyan szerencsés köiriülímléjnyek között dolgozni, mint' a mási'tk', aki testi fogyatlko'zás vagy alkar protekció vagy más szjerenosés körülmény miatt itithon maradt, akik vagyont gyűjtenek addig, míg a bevonultak tönkremennek. (Gr. Serényi Miklós: A hazatért honvédeket kilakoltatják)!) A kisiparosság tudatában van anniak, hogy háború vaini ési háborúban nem lehet, mindent száizi százalékosan megoldatni, nem lehet mindenben; dúskálni, amjint lehetett ,ai régi) jó liberális -világban,, ahogyan mondani- szokták; — amikor minden megvolt. Osiaik az volinai a kérésük, hogy a meglevő nyersanyagot legalább egyenletesen, protekciómentesen, igazságosan osszak szét közöttük, hogy mindegyik tudjon dolgozni, m|indegyik hozzájusson a munkához é'st így keresni tudjon. A kisiparossággal kapcsolatosan meg kell még említenem a kisiparosság öregségi biztosítását. Ez a kényes és fontos kérdés tudomásom szerint még mj'tndig raafk' azi előkészítés stádiumában van, pedig ez öreg hijbai. Ezt a kéírdést már meg kellett volna' oldani, hislzien meg lehetett! volnja oldani, mert a Magyarországon élő 300.000) kisiparos sokkal nagyobb (megértést érdemelne. Ügy sem tud jelenlegi keresetéből annyit öisiszegyüjteni, hogy öreg napijaiban megélhessen. Minél hamarabb meg kell oldani ezt a kérdést, hogy véigre öregségi biztosítási kérdésük megoldást: nyerjen. (Gr. Serényi Miklósi: Meg lehet tenni, esia/k akarni kell!) Lehetetlennek tartom, hogy egyes ipartestületekben — bár a vezetőség keresztény <— még mindig a zsidók kezében van a hatalom. Szinte lehetetlen állapot ez, különösen azokban a szakmákban, ahol túltengenék a zsidók. Jóllehet, hogy keresztény tisztségviselőket választanak, a zsidók, isi ezeket választják, de nem kell külön, vizsgálni, hogy kiket választanak meg ott a zsidjók, elegendő, ha levonom ennek a konzekvenciáját és nem is beszélek róla többet. A tisztségviselői választások kiörül egyes ipartestületekben nagy hilbák, és ba^ jok vannak, ahol a zsidóság igyekszik a* maga befolyását érvényesíteni. így a fényképészipar testüleitbeni is oly botrány tört ki a • legutóbbi elnökválasztásnál, hogy a választógyűlélst be kellett rekesztetni és még ma sincs a fényképész ipartestületnek elnöké. Ez nagyon
