Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

f>7r> Az országgyűlés képviselőházának 352. vidék hiátrom járásunk területén, nyúlik el. A vasmegyei muraszombati járás» majdnfem egészen i'dlei tartozik, magába: foglalja azután a szientgrotthláírdi ftárásl néhány községét ési az alsóleindvai játrás muramentti részét. A vend vidék körülbelül nyolovajniezer n!ektálr| magysiáigú ési nyolcvanezer vend laikioß éflj rajta. A vendl vidék vaigy Muravidék neim tévesztendő össze a Muraközzel, — ezt nem tudóim eléggé hangsúlyozni — meirt mind geopolitikailag, mind népi, nyelvi, ku'lturálisl és gazdasági szempontból eltér tői© éls külpolitikai vonatkozásban isi egészeim más elbírálási aílá ©síik. (Ügy van! a középen.) Amikor vend népről jbeszélek, készakarva nem használom a nemzetiség vagy kisebbség kifejezést, mert a vend nép többsége maga is tiltakozik ez ellen és nagy része nem vallja magát kisebbségnek vagy nemzetiségnek, nem-is akar az lenni, nem kér, nem akar kisebbségi jogokat, még ha esetleg bizonyos alkalmakkor előnyei is volnának ebből, hanem száz százalékig osztozni akar a magyar sorsban, jóban és rosszban. (Úgy van! Ügy vaw! — Tops f;i jobboldalon.) A vend népnek, amely tulaj doniképpen kelta származású, kicsiny számánál és politikai elszigeteltségénél fogva már a múltban is csatlakoznia kelllett érzésben és szellemiben vagy a magyar államalkotó eleimhez, vagy ©gyík délszláv szomszédjához, A vendség már a múltban az államalkotó miagyarsághoz csatlakozott és eéilljaivail azonosította: magát. A vendség történelmi múltja is megokolja azt a tényt, hogy a vendségnek önálló vend nemzeti öntudata nemi volt és nincs és a megszállás éveiben sem hódolt be más, idegem nemzeti öntudatnak. Bizonyítja ezt a történelmi események sorozata, a helytállás a magyar szabadságharcban és hogy e}térően a többi nemzetiségektől, a hatvan he tes kiegyezés után majdnem mindig ellenzéki, negyvennyolcas képviselőket küldtek éhbe a Házba. (Ügy van! jobbfeC-öl.) Az 1919. év első napjaiban pedig, amikor ezt a vidékiét a szerbek elsőízben szállták meg, a vend

1 anyanyelvű ifjak hős magyar tisztek vezetésével hősi áldozatok árán, sajátmaguk verték ki a betolakodott szerbeket. (T' ps /• .jobboiMalkm.) Ez a hőstett a nem magyarajkú népek magatartásában kimagasló helyen áll. A megszállás második) évében, amikor a nemzetközi határmegállapító bizottság járta a vidéket, minden terror ellenére magyar zászló alatt tízezres tömegekben énekelték a magyar himnuszt. Bizonyítja még a vendség feltétlenül meghízható, államhű magatartását a nép minden rétegének sorozatos színvallása magyar érzése mellett. A népszámlálás alkalmával a vendségnek többi mint 80%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek és a vend nép sokszor csak azt kérte és mindig kéri is, hogy nem akar mást, csak magyar akar lenni. (Ëlfemteés jo'bbfe&l.) A visszatérés után a vend nép nagy többsége a színmagyar nyelvű tanítást kérte és kapta és jellemző a nép többségének őszinte magyarságára., hogy amikor a kultuszkormány az idei évben általános nemzetiségi kultúrpolitikánk alapján elrendelte, hogy a vend nyelvet is tanítsák az iskolákban, a vend nép többsége, körülbelül 80%-a külön-külön/ kérte, hogy a vend nyelvet ne kelljen nekik az iskolában tanulniok, csak a magyar nyelvet, (Éljenzés jobbfe

l

ő.) Ez a színvallás a legkellemetleneíbb belese 1943 december 9-én, csütörtökön. és külpolitikai helyizietben történt» a szilciliai partraszállás és az olasz árulás idején. Azt hiszem, eszel a rövid ismertetéssiel bemutattam a heiosületes, szorgalmas és magyar érzésű vend népet. Most visszatérek arrai, amit elölj áróibiarai mondottam, hogy a nemzetiségi kérdést nem lehet egy kaptafáéra húzni, (Ügy van! jobbfélől) mert ha, nagyon helyesem azt mondjuk, hogy nem akairunk magyarosi tarai, nemi akarjuk) az asszimilációt erőszakolni, tárt karokkal kell fogadnunk azokat, akik őszinte, magyatrlosi becsülettel nyújtják felénk testvéri keizüket. (Üay van! j\obb felöl.) Ezzel ai kérdéssel kapcsolatban az a tiszteletteljes kérésem al kormányhoz, hogy ezt a kérdésit, amely tiailánl speciális és egyedülálló, úgy kezelje, ahogyatai ezt a nemzet érdeke és; a miagyairlhtu velnd nép érdeke megkívánja. Ne történjék ezen ai téren semmi olyan intézíkedélsi, aimely a vend nép rendületlen hitét és a magyar soirsiközöisiségb© való

1 bekapesalódását megzatvalrná, A vend niép prolblémáiuak. intézésében ne legyenek irányadók azok a sémák, amely _ ai zöld asztalinál készülnek, hanem nézzük mindig a való életet, a természetes fejlődést és a magyar sorskiözösségbleirn élni akart vend ,nép kívánságát Ez a vend nép, mely lélekben és érzésben magyar, nyelvébein! is azzá áikar lenni és m adassék meg nleki. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Bevezetőül azt mondottam, hogy most, laimitkoiri nemzetünk történelménlek legnehezebb korisizakát éljük, összes nemzeti erőink összefogását hirdetjük,, hogy nielmzeti fennmar adásiunkat biztosítsuk, ehhez az összefogásUioz szükiíégesl, hogy a múlt hőseinek kultuszából példát és erőt vegyünk, s hogy beleneveljük mindéin magyar emberbe, hogy dicső és magyar «loirs magyar katonának lenni ©a ha kell, a hazáért • mindent áldozni. (Taps a jobboldalon.) A hősi kultusz becsületes, ápolását nemcsak a hadak útjára, tért, reánk letekintő apáink, testvéreink és fiaink várják el- tőlünk, hanem megkívánja ezt a nemzet becsülete, a nemzet jövője és megkívántja az a gondolat i«, hogy csak így lelhet a niemzet katona, fiainak szellemét felemelni arra a fokra, amely azt kívánja,, hogy mindent a hazáért. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a hősi kultusz nemcsak szavaikból, nemcsalk frázisokból, nemcsak szónoklatokból állhat, hanem alapfeltétele^ hogy iaz ezzel kapcsolatos! szaciális problémákat hiánytalanul oldjuk meg. Általános megelégedést keltett a hadigondozási újjászervezésével foglalkozó' 4500nalsi rendelet, amely az Országos Hadigondozási Tanács felállításait rendelte el és örömmel látom ennek élén Bonczos Miklós államtütkár urat. (Éljenzés a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban még csak azt kívánnám, hogy a kormányzat ménjein tovább ezen az úton és teljeserai vigye ke'resizitül a hadigondozás egységesítését. T. Ház! Mindnyájunk szeme előtt kell le^begmie annak a nagy áldozatnak, amelyet a hősi hailottak hátraimaradottai és a rokkanták hoznak ebben a hősi küzdelembein. Ha be akarjuk tartani azt, amit felelős kormányférfiaink is többször mondtak, hogy ezeknek sohasem szabad érezniök, hogy elvesztették a kenyérkereső fiút, apát, testvért, vagy elvesz-