Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 35'. a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimat: melyik párt meri ma a kormányzást vállalni azzal a garanciával, hogy ok nem kövemének el hibát, hogy egyetien alájuk rendéit közeg sem követne el sérelmet és hogy minden kiadandó rendelet tökéletes lenne, hugy akkor meg fog sóinni a feketézés, lesz eléé fcakancs, elég çuhaneinu, elég tűzifa, hogy nem iesz sóreiem a ioiuoiriok eloszlásában és nem lesz hipa a eenzuraoany Azt niszeni, nem lenne ma, ernoer vagy part, aki ilyen ienete.iek&el vailaini merészemé a kormányzást. {u un van! Uan van! jouüfewi ets a tiozepen.) Aki alkot, aá hibákat is követ el. JNem mondottam ezzel ujdunsagot, csak kérve kérem a torvenyüuzas minden tagját, kerüljük el a magyar a tkot, a széthúzást es viszályt és most, amikor a tüzcsova közeledik házunk felé, ne rángassuk ki egymás kezétől a tuzieeskendő csövét, mert el találjuk tépni és amikoir szükség lenne reá, nem lesz majd mivel oltani. Ma minden becsületes, hazáját szerető, jobboldali embernek, üljön itt vagy ott, egy bevehetetlen bunkerré kell tömörülnie, amelyről lepattan az orgyilkosok tore, akár bentről, akarj kintről akarnák azfc belénk döfni. Az egy hónap óta tartó vitában az állami gépezet minden szektorát, a nemzet szociális gazdasági és kulturális életének minden kérdését a szónokok már bonckés alá vették. így már nehéz új „témákkal jönni; legfeljebb csak új köntösbe burkolva vagy más tálalással és más körítéssel leihet azokat elmondani. A nagy elvi jelentőségű kérdésekről a pártok vezéiszónokai nyilatkoztak már bőven és ismertették pártjuk állásfoglalását. Én tisztelettel csak néhány kérdéssel fogok foglalkozni, amelyről talán még nem volt szó vagy amely az általam »elmondott beállításban talán megszívlelendő lenne. T. Ház! Ma, amidőn a lei'ki erő, a lelki egység, a lelki nyugalom egyik legfontosabb feltétele az úgynevezett szilárd belső frontnak, megdöbbenéssel és megvetéssel kell megemlékeznünk iaizokiró'1 a gyászmagyar okiról', akik nem tudják értékelni az ország területi érdekeit és könnyelmű megnyilatkozásaik a defetizmusniak legpregnánsabb képviselői. Sajnos, soikszor komoly emberektől halljuk, hog

v sok hajnak orvoslását abban vélik, hogy könnyűszerrel lemondanak az ország egyes területeiről és könnyen odadobják: minek nekünk ez vagy amaz a terület! (Börcs János: Meg kell nevezni, ki volt az!) Már a Ház elnöksége tud róla. Csioirba 'képviselő úr, ha 'akarja tudni képviselőtársaim. (Börcs János: Köszönöm! — Mozgás joibbfelőL) Az ilyen embereket, akik nem 'Iát-' ji'ák, hogy iaz ország történelmi, de főleg most is meglévő területei' magyar területek, és. akik elfeledkeztek) a Nem ! Nem ! Soöiá !-ról. és a Mindent vissza!-ról. az egész becsületes magyar társadalom megvetése kell, hogy kísérje. (Űau van! űoy vrn! jobb felől és a ssé sőba

7 oldalon.) Tudnunk és éreznünk kell, hogy az ország bármely röge, legyen az északon vagy délen, keleten vagy nyugaton, a mi hazánk és hogv itt élnünk és halnunk kell. Akik nem eft vallják, nees^k) a magyar társadalom megvetése stntsa, őket- hanemi mint <a< nemzeti ellenségeit Ikell őíket kezelni, T. Ház! Az omzláig örvendetes 'térfiletgyarrapo'dása révén a kormányzatra egy nelhéz é« kényes urotbílém'ft megoldása vár. a nemzetiségi kérdés m^goMám'. De ez nemesiak a kormányzat problémája, hanem a magyar állami és nemüUse 1943 december 9-én, csütörtökön. 675 zeti létnek is egyik legjelentősebb kérdése. Ennek a kérdésnek megoldásáról, ennek módjairól már sok szó esett a Házban. Ennek a megoldása olyan kérdéskomplexust vet fel, hogy ma

1 nagyon nehéz róla beszémi, itietőleg a nemzetiségi kérdést minden irányban megoldani, amikor érthetően még nem teremtődött meg a le kek békéje, amikor az ember fantáziájának végtelen szabad tere van és amikor a kérdés megoldásának módjait nemcsak a józan ész diktálta célok adják meg. Nem óhajiok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel és nem teszem fel azt a kérdést, hogyan kell kezelni a nemzeiségi ügyet és politikát, csak leszögezni szeretném azt a szerény nézetemet, hogy erre a kérdésre nem lehet' egy mintát szabni és azt ugy elintézni és kezelni. Ez a kérdés más és más az egyes oországokban, de nagyon is különböző nálunk, mert hiszen látjuk, hogy minden nemzetiségnek más és más a beállítottsága, az életfelfogása, életszemlélete, de » lelkülete is. más es más a viszonya a magyar néphez és nemzethez, nem beszélve a különböző bel- és külpolitikai vonatkozásokról. Mielőtt a kérdésnek, engem érdeklő részével foglalkoznám, ki kell térnem arra, hogy a magyarság ezt a kérdést mindig, a múltban és a jelenben egyaránt mint gavallér nép kezelte. Hogy a magyar nemzetnek és népnek ezt a nobilis gondolkozását és tetteit hogyan viszonozták azok, akik ennek a gesztiómak az előnyeit élvezték, azt mi tudjuk legjobban, akiket a sors arra rendelt, hogy az elszakítás huszíonlkétévesi keserű - kemyeirét együk és entliefe ellenére^ huszonkét év mimdien fájdalmán és keserűségén, felül tuduník emelkedni és látjuk a magyar nemzet történelmi hivatását itt a Dunamedencében. Ha a nemzetiségi kérdés megoldásáJbain lehetnek isi különböző nézetek, egy sarkalatos pontnak kell lennie, annak, hogy elsősorban a. magyarságot kell minden teremi megerősíteni (Ée yesiés jobbfelől.) ós hogy a> nemzetiségi kérdés rendezése terén semmi sem történhetik a magyarság rovásaira. (He ^es| és jobbfelől.) Ezt, azt hiszem, a nemzetiségiek is be fogják látni és jegosuiak fogják ítélni. (Ügu van! jobbfdlől.) Amikor fíelszólalásombiaint a nemzetiségi kérdésről heiszéielk, ezt azért teszem, hogy ezekből a problémákból kiragadjak egyet, amelyről ebben a Házban, azt hiszem, nemigen volt szó és amely az összes nemzetiségi kérdések között taláini a legkevesebbé ismert. Beszélni akairok arról ai kis ínéptöredélkről, amieily Ihiazánk, délnyugati csücskében, él, a vend nlépnől és az úgynevezett venidl vidékről. Mint ennek a vidéknek egyik képviselője szólok a kérdésihez. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy mint a múltban* mint sokszor taláui a jelenben is e vidék és nép problémáinak nemismerése sokszor még hivatalos helyekről isi felesleges nyugtalanságot keltett és ez a nép által őszintén kívánt megértést zavaróan befolyásolta. Ezért néhány mondatban egy kis földrajzot és néprajzot ikeül a'dnom, hogy így talán a hivatalos helyek intéckeidéseit a nemzet erdőkében helyes irányba tudjam befolyásolni. Vend vidék alatt az országnak azt a délnyugati területét értjük, ahol a lakosság zöme vendül beszél. Ez a terület két vármegye területén fekszik, Vas és Zala vármegyében és mindkettőnek déli részét foglalja el. Ea a 93*