Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 35'2. ülése 1943 àecember 9-én, csütörtökön. visszatérésünk! első napjaiban küldték' üdvözletüket a keleti várnán ádó. oiiy sokat szenvedett nagyszerű székely nép részéről a. csíkszeredai tűzharcosok s felajánlották az országzász ót és most az ország másik végén a muraszombati szaibadságtéren büszkén leng az országzászló, amely hirdeti a magyar egységet, a magyar soirsközösséget. A megajánlási vitában eddig még nem szólaltaJk fel délvidéki képviselők és talán ezért is nem, foglalkozott a miniszterelnök úr nagy beszédében a délvidéki problémákkal, de érezzük ' és érezni akarjuk, hogy azok a szavak, amelyeket az erdélyiekhez intézett, nekünk is szólanak és mi is figyelmeztetve érezzük magunkat arra, hogy mégmondjuk —< amin ti a miniszterelnök úr mondotta — otthon és iha lehet, kiáltsuk át túlra, hogy minden magyar szíve mint egy ember, értük doibog, a délvidékiekért, akikkel örökre összeforrtunk, és a déli végeken élő visszanemtért'eik'hez, akiknek létéért, " magyarságáért dolgozni kötelességünk és feliadatunk. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, nem szükséges külíön hangsúlyoznom, hogy történelmünknek alig volt felelősséggel jobban telített korszaka, mint a mai. Az eseményekért, amelyek filmszerű/gyorsas ággal peregnek ma történelmünk lapjain, nemesak a hatalmat gyakorló kormányzati tényezőink, hanem a törvényhozó testület minden egyes tagja felelős, bárhol üljenek! is a padsorokban. Felelősek vagyunk minden elhangzott szóérti s tudnunk és éreznünk kell annak visszhangját, amit egyes szavak a Ház falain kívül előidézhetnek, s talián döntők lehetnek a nemzet sorsária' vagy «i nemzeti egyes eminens kérdéseire. Nem keli hogy ezek' a szavak csak a Ház vezető politikusai ajkairól hangozzanak el, hanem fontosak lehetlek akkor is, há a Ház egyszerű közkatonáitól hangzanak is el. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, nemcsak a Ház mindéin tagja, de aiz őszintén, becsületesen gondolkozó magyar közvélemény is meleg érzéssel állapította meg, hogy ta törvényhozás tagjainak legnagyobb része a nagy történelmi időknek megfelelően. fogta fel a maga kötelességét az idei kö tségvetés tárgyalásánál, kivéve pár felszólalót. Természetesen mindez nem zárja ki a komoly, megfontolt bírálatra vonatkozó parlamenti jogot, különösen akkor, ha azt úgy gyakorolják, hogy a nemzet életérde'keit nem sértik. Biztos vagyok benne, hogy a kormányzat is szívesen vesz miniden szakszerű és komoly gondolatot, amely a mai problémák, a mai magyar érdekek megoldását akarják elősegíteni. Csatlakoznom kell azon képviselőtársaim véleményéhez — ily vélemények úgy a bizottságban, mint itt a plénumban elhangzottak, — •hogy megfed elő- háziszabálymódoisítá&eal 'módot és alkalmat kell adni arra, hogy a törvényhozás minden tagjának aflkaíma és ideje nyíljék a problémákhoz hozzászólni. Ehhez elsősorban szükséges volna az, hogy a költségvetési bizottsági tárgyalásain az időrendi korlátozás megszüntctteissék, hogy ott min^ denki nyíltam és őszintén • feltárhassa mondanivalóit, amire ebben a terembem sokszor idő sincsen, de amire különböző okoknál fogva az itteni tárgyalás nem is alkalmas.. Ez a nemzet érdekeit stzolgájlná, de természetesen csak akkor, ha mindenki felfogná ennek fontosságát, és őszintén és becsületesem is akarná ezt. (Úgy von! a 'középen.) Figyelemmel hallgattam végig a már több, mint egy hónap óta tartó költségvetési illetőleg- megajánlás! vitát mind a bizottságbain, mina itt a pléaumbam. Az összes felszólalásokból, amelyeik nem bizonyos pártpolitikai vonalon hangzottak el, ' kicsengett a segíteniakarásnak, a nemzeti építő munkában való részvételnek a készsége ési a mai időknek komoly szava. Hallottunk sok jogos és komoly bírálatot, hallottunk sok jogos kérést és 1 kívánv ságot, tanácsot és útibaigazítást. Meg vagyok győződve arról, hogy a N kormányzat a. jövőben ezekből sokat realizálni i$j fog, de csodákat természetesen nem várunk, mert ha mindazt, amit a szónokok itt esi a bizottságban kértek, követeltek, tanácsoltak és javasoltak, meg akarnák valósítani, akkor annak teljesítőképessége globálisan a csodával volna határos. Mert ha mindazt, ami egy hónap ai'att^itt elhangzott, ezeket a követeléseket, kívánságokat és jayaslatokait anyagiakban kifejezve az államháztartás kiadási rovatában realizálni akarnok, akkor azt hiszem, hogy az egész nemzeti jövedelem sem volna elegendő, azonban nemcsak a mi szűkreszabott nemzeti jövedék műnkből, de sokkal nagyobb és gazdagabb országok sem tudnák azt teljesíteni. Meg van adva a nemzet teherbírásai, meg van adva a bevételi keret, és ezen' belül lehet beszélni; lehet beszélni arról, hogy minek a fejlesztése, kiépítése, támogatása a fomtosi; lehet beiszélni arról, hogy melyik tárcát kellt jobban vagy kevésbbé dotálni, a nemzetvédelmi propaganda, miniszterét vagy az igazságügyiminiszterét, az iparügyet vagy a földmíveléisügyet és így tovább és így tovább. Továbbimenői eg ezekem belül lehetne beszélni arról, hogy mi ma a, fontosabb, a bolsevizmus elleni küzdelemre' és propagandára fordított összeg vagy a fe-gynázak modernizálása, a biológiai intézet fejlesztése, vagy tanomcotthonok felállítása 1 , a tüdővész eUeni kazdekeimire költött pénz, vagy az őskori kutatások, és így tovább. Mindezekről normális időben csevegni, vitatkozni, szónokolni talán hasznos és szükséges, de ma, amikor arról van szó, hogy lenni vagy nem lenni, élni vagy. meghalni, dicsőségesen helytállni vagy gyalázatosan meghátrálni, csak arról lehet szó, hogyan tudjuk összes erőinket, az anyagiakat és a szellemieket felhasználni és sorompóba állítani egy cél érdekében, a magyar győzelem kivívására és jövőnk ifciztosítására. (Úgy van! Úgy van! jobbfeßöl és a középen.) Ha ez így van, akkor most nem lehet más fontos, mint a honvédelem és az ezzel legszorosabban összefüggő kérdések. Minden más kérdést hagyjunk arra az időre, amikor itt a Dunamedencében északon és délen, keleten és nyugaton békésen, magyar becsülettel, büszkén fog lengeni a győzelmi trikolor és hirdetni fogja, hogy a hősök áldozata nem volt hiábavaló. Igen, elismerjük, van sok hiba, meg vagyok arról győződve, hogy sok panasz és sérelem jogos, lehet esetleg teszélni arról, hogy a kiadott rendelkezések nem mind szerencsés' alkotások, de kérdem, kik ülnek a kormányban 1 ? Emberek. És lehet emberek alkotása tökéletes? Nem! De ki kételkedik abban, hogy, ezeket a férfiakat nem a nemzet és fajtájuk iránti megértésés szeretet vezérli-e, hogy nem a legjobbat akarják-e a nemzetnek és a népnek és nem viszik-e bele a munkába mindnyájan tudásukat, egész energiájukat? Azt hiszem, ebben egy becsületes magyar ember sem kételkedik. (Üay van! jobbfelől és a középen.) Tisztelettel kérdem
