Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

066 Âz országgyűlés képviselőházának SBl. ülése 1943 december 4-én, szomhaioú. Hogy ennek a szellemnek, amely egész kulturédetüníket unegfertÄzte, minő,, összefüggése volt nemzetünk bukásával, ez már történelmi tény. Mi még mteg Trianont nem iaikarunk, nem vagyunk hajlandók tovább túrni a modern iziiousok csavaro'seszű 'alkotásai mögött ai zsidó sátán vigyorgás át. Legyen elég az idegen irányításból, irányíttson végre a kurtusakormányzat úgy, ahogyiam Hajniss igen; t. képviselőtársam itt felvázolta és érvényesüljön egyedül iés kizárólag a magyar és a néni szellem. Tévedés lenne azt hinni, hogy a destruáló szellem már a múlté. Dehogy! A nemzetet ernyesztő miazmák mial is itt vannak a lapok hasábjain, iái» írók alkotásaim a hangversenydobogókon, a rádió bossziantó hanghullámain, a kiívánsághangver senyéik en, ia vetítővásznakon; és kiállításokon, ahonnan bejutnak a nemzet eleven vérkeringésébe, rombolván benne az éileterőt és az eszm'ei nemességek helyébe egy megfő dított észt éti kali gondolík oldást juttatnák. Ez a mételyező zsidó szabadkőműves- szellem nemhogy nem veszett el-, de a legjobb úton van ahhoz, hogy átmentse magát laiz új magyar életbe is, mint ahogyan átmentene mtagát a keresztény kurzus idejében. T. Ház! Egy erkölcsi Leg mtegnemesedett Európa "közepén Magyarország nem lehet a zsidó szabadkőműves szeKem végső menedéke. Mimdl enneik meglátásához os&fe erélyesebb, határozottabb és tervszerűbb 'kultúrpolitika szükséges, egységes koncepció és népi eredet. Ezzel szemben legyen szabad rámutatnoni arr&i, hogy ha körülnézünk, mit találunk a magyar kultür életben? A képzőművészét ma is a hisztérikus tobzódásnak a színtere. Ezt elismerte iái miniszter úr is akkor, i amikor én - ebben az ügyben interpelláltaim, i-Uetőleg nem is tudom, hogy kaptam^-e felefetet' rá. (Derültség. — Szinyei Mers© Jenő vaílás- és közoktatásügyi miniszter: Elődömhöz tetszett bejegyezni az interpellációt, én nem adtam választ!) Az izmusok is megszaporodtak. Most már nemcsak térkonstruktiivizmus, Impresszionizmus, expresszioniz/mus, futurizmus és kubizmus van. hanem az egyik baloldali újságíró megállapításából, almikor siránkozott az. egyik bailolda-a festői hagyatékán, mert neon értettük meg szegény és szerencsétlen ittmaradottak, tudtuk meg, hois:y van egy újabb izmus is, és ez a neo-pszichorealizinus. (Derültség. — Rapesányi László: Jó neve van!) Ahelyett tehát, hogy az izmusok fogynának, szaporodnak. Ém annakidejéni az ígeni tminiszter úrhoz interpellálítajmi a Szerb Antalféle, irodalomtörténet ügyében ós a KUT-kiállítással kapcsolatban a magyar képzőművészet ügyében, 1942. november 25-éin, Akkor mondottam el interpellációmat a képzőművészetben uralkodó szellem kiirtása és a magyar képzőművészet korszerű átszervezés© tárgyában, de nem. tudom, kaptam-e arra választ, nemi emlékszem. (Szinyei Merse Jenő vaílásés közoktatásügyi miniszter: A Szerb-ügyben feltétlenül! tudom, hogy választ adtam!) Nemcsak, hogy választ adott & miniszter úr, hanem kitiltotta, a könyvtárakból ezt a nemzetet rontó könyveit. (Taps. — Szinyei Merse Jenő valláség közioktatásügyi miniszter: November 12-én?) Ne m ! Novemb er 25-én. A képzőművészeti kérdéssel kapcsolatban rámutatok a KUT miasitani kiállítására, iámra KTJT^kiálIításra, amelynek a címe az lehetne: »Amit a; művésizetbeni nem szabad« Megnéastem, mint ahogy tavaíly is megnéztem: mindenütt sötét, értelmetlen! színfoltok, vagy laza, . összefüggésitelem forniátl'aniságok ásítanak: felénk, A magyar szellem helyett itt a séimüta stílus pöffeszkedik. De azért érdekeîine biennünket, hogy kik aizioki a kiállítók, akik ott résztvesznek, tudni akiarjuk, hogty tulajdonképpeni kik azok; tudni akarjuk, k

;

:k mintázták meg a KUT kiállítói közüli például Masarykot, kik dolgoztak Bécsiben és Parisban a baloldali folyóiratokban, kik dolgoztak ebből ,aizi együttesből olyan kiállításokon, ahol a töbíbség marxista, volt, kik vettek részt közülüki a vörös májusban és vidékén. Mert ha ők a! művészet politikamentességéről szavalnak most folyton, azokat az urakat is rögtön ki kell küszöbölni a magyar művészötből, akiknek egész politikai magatartása; politikai hitvallása volt eddig és münden bomlott fantázia-szüleményük^ mögött; ott leselkedett a bolsevizmus előfutárja, az intellektuális nihilizmus, a lelki anarchia. Szeretnénk tudni, hogy ezek hogyan vehetnek egyáltalában' részt a magyar képzőművészetben? De lássuk, mi van a> szóló-művészetekben? Itt még a legjobban állunk- a, népi bekötöttseggel, hála Kodály és Bartók világhírű mun'kajának. Nekik köszönhető, hogy kevés nép dicsekedhetik olyan gazdag, színpompás para sztköltés-zíettel, mint mi. Ez azonibaou rnég nem minden. Hol vammak az utódok, hol vannak a művek kifejezői?

1 Itt is az egyéni kezdeményezések viszik a megkezdett munkát, de a kiultuszkormányzat ténykedését csak imittamott lehet észrevenni. Vagy talán a kultuszkormányzat kimerült a Himnusz meghamisításában? (Mozgás a vzélsöbaloldalon.) Pnr szóval rá kell térnem erre is» Tudniillik-Kölcsey és Ertjei alkotása, amely tökéletesen itt áll előttünk, azt mondjai: »hozz rá víg esztendőt« és akkor jött egy akció a kultuszkormányzatban, amely azt mondotta, hogy ezentúl nem í^y kell énekelni, hogy »ho-ozz rá«, hanem »hozz^ reá«. Sem így nem írták meg a verset, seimi így nemi zenésítették meg. Miért avatkozott bele a kultusz'kormányzot? Ezzel meghamisította a Hóman-éra a Himnuszt? A művészet! magasfakú kifejlődéséhez nem elegenidő néhány tehetség kibukikaná&a. Ezeknek is, de a &özepes tehetsiégűeknek is sokat kell tanulniok és vesződniök é® a vége sok esetbein az, hogy Michelangelo széklábat fog faragni, mert á nemes törekvés belefulladt a közönség és egyes más tényezők közönyébe. De miért közömbös a közönség, miért közömbös a középosztály? Egyszerűen azért, mert a középiskolában hiányzik az énekokfotás. Én már sokat hangoztattam ezt a kérdést; mint ahogy a mintozter úr mondotta, kegyetlenül ostoroztam őt a polgári iskolai tanárság kérdésében. Ha ő ezt ostorozásnak is vette, én nem annak szántam. Énl csak ai nemzet egyik legértékesebb tanártársadalma érdekében emeltem szót, ametly; al legnelhiezebib feladatok között éppen a legnehezebb if júságot neveli. Éppen így emelek szót és az ő sízava szerint kegyetlenül ostorozom, ai kultuszikormányzaitot azéri, mert a középiskolában — a mezőgazdasági, a humánus és aiz ipari középisikoiáhani — a IV. osztálybatni megszűnik a magyar dalnak tanítása, annak a tanítása, amii a< legjobb eszköz ahhoz, hogy valakit magyarrá nevelhessünk. ;