Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

Áz országgyűlés képviselőházának 351. ütése 1943 december 4-én, szombaton. 665 .ellen, amely ezeket a felső százakat még ma is rabiul ejtiL Kóródy igen t. képviselőtársam kitért — ahogy ani ő mondta — arra a lebzselésrei, amely a Váci-utcai környékén folyik a déli órákban. (Gosztonyi Sándor: A gettó felvonulása!) Talán nem ártania ezeket munkaszolgálatra vinni és kissé megismertetni velük a munka verítékét. Valahogyan más mederbe kellene irányítani as életüket, mert ezek azok. akik ma a divat hóboü'tiát vezetik, akik a divatot irányító é$ ina annyira felkapott hetilapokban, közöltetik féuyr képeiket csak azért, hogy másokban vágyat ébresszenek az iránt, hogy ők is megszerezzék maguknak azt az 1000—1500 pengős egyszerű kis selyemruhácskát, (Rapcsányi László: Hadd pukkadjon a legjobb barátnő! — Derültség a szé sőbaloldalon.) A külügyi tárca vitájából megtanfultuk, hogy a merőben, ellentétes két tábor elvi összeütközése csak amolyan nüanszbeli különbség. (Derültség a szé\Mba\]oacMw.) ? A pénzügyi tárca költségvetésénél viszont megtanultuk, hogy mindent a magyar honvédségért kell áldoznunk, hogy ebből a küzdelembői győzelmesen, kikerülve egy új Európában egy új Magyarország szülessék meg. T. Ház! Amikor végigfutottam! mindazon, amit az ember a költségvetés tárgyalása; során mlagábian mintegy eltemetett, amit) mégtaniultiunkw özeretnék rátérni most már tulajdonképpeni mondanivalóimra, amelyek már a kultúrpolitika terére tartoznak. (Nagy László: Szerencse, hogy itt a miniszter! — Szinyei Merse Jenő vallás-„és közoktatásügyi miniszter: Megbeszéltük előre! Nemzeti összjáték!) Hirdetem, hogy egy háborút és ebben a nemzet jövőjét megnyerni nemcsak a, harctereken, nemcsak) a műhelyekben lehet, hanem a nemzet jövője szempontjából a szellemi honvédetlem is van olyan fontos, mint a fegyveres honvédelem. Ha valaha és valahol 3zükség volt arra, hogy az ország kulturális irányítása nemzeti kultúrpolitikává váljék, akikor nálunk most ennek igen nagy a szüksége, mert ebben az országban nemcsa magyarok: élnek. Az összefogó, magyar, népies és szociális kultúrmunkához pedig nem elégséges a békés időkben hosszú esztendőkre előirányzott tevékenykedés, hanem, harcra van szükség, hogy Magyarország valóban a masgyarok hazája legyem- Félre kell dobnunk a latolgatásokait, a bizonytalankodást, a megalkuvás kifogásait, harcra kell hívnunk mindenkit, aki érzi a

r kultúrpolitika fontosságát, meg toll pezsdítenünk a vért a szívekben, mert jaj annak a harci élnek, amely mögött nem dobbannak össze a szívek. (Ügy van! a szésőbalcdaion.) A magyar nyelv, a magyar név, a magyar isk'O'ïiai. magyar sajtó és propaganda, magyar műveltség szerte hulló értékek ma a magyar rónán. Már-már összehajlanak, d'e még bizonytalanul zeng a trombita. Pál apostol mondja pedig: »Ha a trombita bizonytalan zengést tészén. kicsoda készül a harcra?« Hogy harsant jom bizonyosan zengjen; azért mondtunk és mondunk, mi bírálatot és meggyőződésünk, nogy szavunkat megértik. Örülök, hogy a kultuszminiszter úr itt van. (Egy hang jobb/elől: O isi) Meíférítik azolk, akik hivatottak a kultúrpolitikát irányítani és akik vallják azt, amit én vBífl'ok. hogy nemi elég az ész a kultúrpolitika irányításához, hanem nagy mértékben szív is kell hozzá. (Ügy vem! a szélsőbalodét] o\n.) Mefrt teljesen hiábavalók az ország törvényei, vagy a kormány egyéb erőlködései, ha az óriási publicitása művészet és benne az irodalom; is» a szabadelvűség é& a művészszabadság magasdiafi elvére hivatkozva:, a közvélemény előtt sárbarántja és kigúnyolja mindazt, ami nélkülözhetetlen közértéknek számít. Ennek a szabadelvű szellemnek köszönhetjük, hogy a nemzeti, a valláserkölcsi és a közösségi eszmény & széles néprétegek korébeni kétessé és alacsomyértékűvé vált és csaknem, egész Európa a kommunizmus harmincadjára süllyedt Ez tette közkincsesé, hogy a nemzeti gondolat, az eszmény elavult,,hogy a házasság ••könnyen felbontható, hogy minek a gyerek, hogy vaíll ás erkölcs nincs, legfeljebb csak jámbor iskolai stúdium,, hogy a pénz nem szagos és annak van igaza, akinek sikerül hasonlókat elhitetni. A művészet és benne az irodalom a közszolgálat egyik nélkülözhetetlen fajtája lehet a népmüvelés terén és, . mint publicisztikai hatótényezőt,, ezt sem lehet a nemzetközi dekadens művészszellem szabad prédájául hagyni. Wäy von! a szélsőbal óida\ om) Művés'zetünikmieki ninics szükségei nemzetközi babérokra addig, míg nem tudja helyhez és otthonhoz kötni a magyar művészetet, irodalmat, amíg niem ismerteti és nemi öntudatiosítja a tőről pattant mfaigyar szellemet. (Ügy van! Ügy van a dzéhőba'o dűlőn.) Kultúrpolitikánkban még feltűnőbb az egységes konfcejpció hiánya mint általános politikai vezetésünkben, mert a különböző irányzatoki harcábaini, nem tud kibontakozni az egységes, népi gyökerekékel rendelkező magyar művészet.- Ninics, aki harcra fújja Pál apostol említett trombitáját, mert mind a közszellem, mind a; kultuszkormányzat szereti a dolgok könnyebb végét megfogni, vagy legalább is szerettei, (vitéz, Lipcsey Márton: Ezt azután igazán nem lehet mondani!) Kérem, képviselő úr, tessék megfigyelni, mit mondok és akkor tessék közbeszólná, vagy foglalkozzék ön is kultúrpolitikával. Ez tette lehetővé, hogy még ma is -egész serege működik az íróknak, művészeknek, sőt tudósoknak, akiknek ártatlannak tetsző művei még egy és ugyanazt a szellemet lehelik ki magukból, amely országunkat Trianonhoz vezette!. (Rapcsányi László: Ez viszont igaz!) És mi volt az •ai módszer, amellyel a, szabadkőműves zsidók a jóhiszemű lelkeket megrontották? Az, hogy a műveltség és modernség palástjiaj alá bújtak, hogy a magasabb műveltség felhőbevesző trónusára ültek és onnan mosolyogták le a műveletleneket, akik nemi borultak le az általuk kiegyelt, és agyon dicsért műalkotások előtt. Az emberek, még a, műveltek is, egyformán szajkózták a költő dicsőségét, akiknek műveit nem értették és a képeik felmagaaztalását, amelyet lelkük mélyén utáltak. Ilyen módon minden magyar emberben, aki tetszelgett az intellektuell szerepében, kész szövetségesre akadtak a kultúrélet destruálásában és oTzsidosításéban. (Ügy van! Ügy van!) De ugyanazon; & felhőtrónuson ülő' szabadkőműves zsidó ideológusok sajátították ki maguknak a modernség és progresszivitás gondolatát is és jól hangzó jelszavakkal lansziroztáki aizt a szellemi táplálékot, amely már párisi eredetében is csatornaszagú volt, hat még af maga hatvani'lajosi, miolnárf ereméi vagy lykakiáirolyji felieresztésében. És ugyanazok a jámbor magyarok dehogy vették volna he, hogy nekik at nyugati művészeik, a szinyeisták eis K TJT-isták művészetb nem; 'tetszik, hiszen akkor vállalniuk kellett volna a maradiság bélyegét és el kellett volna viselniük azt a vádat, hogy a magyar fajta nem knlturképes.