Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 4-én, szombaton. 653 elnök úr tud magasan a pártpolitikai szempon­tok fölé emelkedni, hanem: tudunk ezen az ol­dalion is. (Helyeslés.) Egyébként amit a magyar iparpolitikával kapcsolatban megállapított Gaal képviselőtár­sam, avval teljes mértékben azonosítjuk ma­gunkat: ő sinics! megelégedve, mi sem vagyunk megelégedve mindazokkal, amiket felsorakoz­tatott. Amikor a képviselő úr az árkérdésekről beszélt, elfel'ejtettlö, hogy nálunk az árba mindig bele van kalkulálva az az egymillió zsidó, aki ebben az országban van. (Ügy van! Ügy van!) Ezt mindig tudomásul 1 kell vennünk. Az érdekképviseletek ellen mi is ugyan­avval az erővel harcolunk és tiltakozunk az ellen, hogy a mfâigfyan iparpolitikában ezek ér­vényesüljenek. Igenis, jogosan követelhetjük ezzel szemben, hogy inkább azt a kisiparossá­got! tessék bekapcsolni a magyar iparpolitikába, amely a magyar ipart hatalmassá tudta tenni és amelynek munkája révén születhetett meg a nagyipar. Egyebekben pedig csodálkoztunk azon a konzekvencián, illetőleg inkonzekvencián, ame­lyet megállapításaival szemben levont. T. Ház! Most pedig vissza kell térnem a miniszterelnök úr egyik-másik megállapítá­sára. A miniszterelnök úr hivatkozott itt holmi hadicélt szolgáló milliókra, beszélt róluk és én meglehetősem aggódó szívvel és aggódó lélek­kel vetem fel a kérdést és kérek megnyugtató, határozott választ, a hadicélok szolgálatára rendelt ••milliókkal kapcsolatban: igazre az, hogy december második felébeai a szénhiány miatt a hadiüzemek leállamak? (Iiicze Antal: Nagyon fontos kérdés, tessék válaszolni, igaz-e! — Nagy László: Kérünk választ!) Amikor itt állunk a szeretet ünneipe előtt, amikor minden családapa és gyermek aján­dékkal akar kedveskedni annak, akihez a size­retet lánca fűzi. akkor biztosítanunk kell a lehetőséget minden magyar dolgozónak arra, hogy ehhez megszerezhesse a pénzt, az anya­giakat. Nem szabad tehát elzárni tőlük azt a lehetőséget, hogy éppen karácsony előtt és karácsony hetében keresethez ne jussanak. De más szempontból is stzükséges ez, nem szociális szempontból, de termelési szempontból i s . Vég­tére háborúban vagyunk (Űüy van! a szélsiâr baloldalán.) és a pénzügyminiszter úr aizt mon­dotta, hogy a hábdrúriai a honvédségnek min­den eszközt rendelkezésére bocsát. Nem hábo­rús és nem miaigiyjar politika leállítaná aiz üze­meket, megállítani a termelés folytonosságát, aimiktor a nemzet létéről vagy nemlétéről dönt ez; a háború. (Ügy vom! e\ sizélsőbaioldak>n>) A miniszterelnök úrnak . egy másik megnyilatkozására is reflektálnom kell, ami­kor azt mondotta, hogy őt mintegy eltaszítot­tuk magunktól:. Mi tudomásul vesszük ezt. Tu­domásul vesszük, hogy pártszövetségünk ál­láspontja és bírálata, amelyet vitéz Imrédy Béla nagyraíbecsült képviselőtársramk elmon­dott, taszítólag hatott rá. Méltóztassék meg­nyugvással tudomásul venni, hogy pártszövet­ségünk nem azért alakult és nem! azért mon­dott az elmúlt <eiszt!endőkbeni és fog mondani az.eljövendő időkiben bírálatot, hogy a mHnisa­terelnök urat magunkhoz vo.nzz.uk , de mint ahoigiyan a túlsó oldalon jóérzésű és jobboldali képviselőtagjait, minket is egyetlen cél vezet, a nemzeti közösség célja, a jövő magyarságá­nak problémája és ezért mondjuk el bírála­tainkat, nem pedig azért, hogy ezzel taszít­sunk, vagy vontzzunk kormánytényezőket. (He­lyeslés a ssélsobaíoiédlon.) T. Ház! Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy nehéz időkben értsük meg egymást. A megértés alapja aizi őszinteség. Ha mi őszin­tén megnyilatkozunk, amikor bírálatainkat etmioindjuk, elvárhatjuk, hogy ugyanilyen: őszintén mondják meg; rá a mfaguk mondóká­ját, de lehetőleg ne hangulati elemekre épít­sük 1 azotfcat. (He 'yfcslês' a ssélsőbuiÍplda>loni.) T. Ház! Most pedig szíeretniék visszaemlé­kezmi a> költség vetés vitájára és mdnt peda­gógus arra a kérdésre szeretnék felelni, hogy mi az, amit egy képviselő ebben a Házban a költségvetés tárgyalása ^alkalmán ól tanulha­tott. Mi megtanultuk például a miniszterel­nöki tárca 1 költségvetésének tárgyalásai alkal­mából, hogy a magyar nemzetiét a politikai síkon, ina már nem) vezetik. Vegyük tudomá­sul, hogy sodródunk valamerre és az élen állók időnként arrafelé mutogatnak, amerre azi áradat rohan, hogy irányító tekintélyük látszatát megmentsék. Másodszor megtanullhiattuk azt, hogy az emberek nem látják al zászlót:, nem érzik a magyar élet célját, s, nemcsak, hogy nincs miért lelkesedniök, hanelm még azt sem tudják, hogy mit kívánjanak, mire varjainak és meg tanultuk azt, hogy változnak az események és ugyamannak a miniszterelnöknek a megnyilat­kozásai is. A belügyi tárca tárgyalásai alkalmával megtanultuk, hogy a miagylar politikai vonal­vezetés bizonytalainsága a közigazgatásban is éreiz'teti hatását. A döntésektől, a határozott állásfoglalástól való idegenkedés az ügymene­tet mérhetetlenül meglassítja, a közönséget elkeseríti. A már amúgy isi csökevényes bizal­mat végképp megingatja és így ^laJssam-iassaii' a vezető apparátus és a közvélemény egyaránt belesüllyed a máröl-thiolnapna élés posványába. Fásult rezignáció lepi el az egész magyar poli­tikai közgondolkodást és a problémáktól irtó­zás a kis magyar »elgondolás újra vidiámami te­nyészik, mérgezi, 'fertőzi, ernyelszti ia lelkeket akkor, amikor talán holnap már a legnagyobb szükség lenne a hősi helytállás szellemére. Meg­tanultuk azt a fából vaskarikát, hogy az egy­forma mértékkel mérés áz't jelenti, hogy ero­sebb mértékkel mérjük a felfelé mlenő párto­kat és •pyengébbel a hanyatló pártolkat. A bel­ügyminiszter úr gyakorliatában ez som felel meg a tényeknek. A belügyi tárcával kapcsolatban reflek­tálnom kelil a miniszter úr egyik megállapítá­sára, amelyet iar zsidó beözönléssel kapcsolat­ban tett. Szeretném felhívni a figyelmet né­hány zsidó nevére, akiket ól talán még P. K ; elhök korából nagyon jól ismert iái pénzügyi világból. Ezek Jakubovics Jenő, Adler Jenő és egy Balogh nevezetű zsidó sibeir. akik: a ke­resztény magyar pénzügyi világ beköszöntése -alkalmávad, amikor meglehetősen csúnya pénzügyi machinációkat folytattak és érezték, hogy meleg lábúk alatt a talaj, elmenekültek ebből az országból és ma ismét mieg jelentek. Most, amikor már Németor szágból ég a néme­tek által megszállt holland területről, ahol internálva voltak, kiutasították őket. men­levelet kiapnjaík, lakhatási engedélyt, beszállási engedélyt kapmalk Budapesten és ugyanakkor a magyar faluból és vidékről feltörői embe­reknek, munkásoknak nem adnak a főváros-

Next

/
Thumbnails
Contents