Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának S51. ülése 1943 december 4-én, szombaton. találunk ládagyárat, találunk bútorgyárat szazával. Különösen faipari gyárakat találunk nagy számban. Azt kérdezem, hogy a főváros mellett, vagy közepén erdők nőnek.? Itt terem ez a fa? Ide kell építeni a gyárat? Hát nem oda kell tenni a. gyánait, ahol az endő nő, nem oda kell tenni, ahol erdővidék van? Hát nem azt a népet kell iparizálni, arat kell elsősorban ipari keresethez juttatni, amely tatai a nyerstarményt adja? Tessék egy statisztikát készíteni, vagy széjjelnézmi, megnézni azokat az üzemeket, azokat a gyárakat, amelyek a fővárosban és a főváros környékén helyezkedtek el. Ezek a ma centralisztikusan, a fővárosban elhelyezkedő üzemek mind letelepíthetek azokon a helyeken, ahol a nyersanyag található. A Székelyföld villamosításával és a most talál'ti gázzal kapcsolatosan 1 a kormányzatnak nagy' iparosítási gondja van. Ez a, z iparosítási gondja természetesen most már akuttá vált, mert hiszen: a hálózat épül és annak az iparizálásnak meg kell indulnia, azonban ki kell jelentenem, hogy nem jelent iparizálást a földnek az iparosítása. A népet magát kell ipaiosítani és nem úgy. hogy odatelepítés hibrid, idegen üzemeket, amelyek ott legfeljebb felhasználják a munkaierőt, legfeljebb proletarizálják azt a tömeget, amely a környéken mint olcsó munkaerő található. Erre az iparügyi kormányzat — és azok is, akik érdekeiive vannak, hogy ezt mondják — hogy az iparosítás* elsősorban tőkekérdés. Nézzünk be egy kicsit a tőkefrontra. Kérdezem: hát nem a maigyar adófillérekből gyűlt össze az a nemzeti vagyon? Hát a Nemzeti Bankhoz begyülő pénz nem magyar pénz? Hát ennek a magyar tőkének nem kötelessége végre a. nemzet i célok érdeke mellé odaállni? Hálával és köszönettel kell megemlítsem, hogy a kormányzat létesített a koreskedôle.m, és az ipar felsiegítésére és támogatására, egy iparosítási-kereskedelmi kölesönt. ez az alap nagyszerűen elképzelve, indult el n maga útjára, kifogástalannak látszott mindaddig, amíg a bankok kezébe nem került, mert hisaen a kormányzat nem volt eléggé elővigyázatos és a barkókat jelölte meg a kölesönnek a folyósítására. Annak ellenére, hogy a kormány 25%-os kiesést, vállalt ennek a kölcsönnek nyújtása kapcsán és annak ellenére, hogy a segítés volt a célja, nézzük meg, hogy tulajdoniképpen ho gyan is áll ennek a kölcsönnek az ügye. A bar. kok a Nemzeti Bank kamatlábán felül 3 és V 4 %-ot számítanak a pénzért, tehát a kamatláb b.%%-ois, azután három hónaponkint váltót követelnek, de addig a kihelyezésről szó sincs, amíg hároimszOrOisi-négyszeres. sőt többszörös fedezietet nem ad az illető. (Effv hüwff u\ balközépen: Bankszerű fedezetet!) Kérdenem, hogy ha háromszoros, négyszeres fedezet kell és ha három hónaponkint váltót kell adni s ha 3%%-os kamatot kell fiisetni. hol a segítés? Még egy. klauzulát is kikötöttek a bankok. még pedig egy olyan klauzulát, amelyet szó szerint szeretnék felolvasni, egy Olyan klauzulát, amely a<zt mondja, ezzel kapcsolatosan... Elnök: Kérem képviselő úr, a. beszédideje lejárt. Pontosam egy órája beszélj a képviselő úr. Méltóztassék beszédét befejezni. Gaál Alajos: Bocsánatot kérek, nem, figyeltem meg. Be fogom fejezni. Ezek dacára, amiket emomdoitam itt és) amiket elmondhatnék még hosszasan; arról győzőid tem meg, hogy az iparügyi kormányzat ezekkel a terhekkel elindulva is, — a miniszter • úm beszédeiből tudnék idézni sok kijelentést, — igenis jóözándékkal viseltetik a széle® magyar népi agrártömegek iránt, meg van győződve arról, hogy ezek felemelése a z ország megsegítésének egyedüli módja, az országon csak úgy leihet segíteni, ha eizéket a tömegeket iparosítjuk sí -mert a kormány mindent megad arra a célra, amelyet beszédem elejém hangsúlyoztam, éppen; ezéirt a felhatalmazást magam és párton) részéiről megadom. (Éljenzés és taps jobbfe 61 és középen. A szónokot főbben üdvöz iE) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. . 1 Palló Imre: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem lemnek vérbeli tüzér, ha Borbála napján első gondolatom, nem szállna a magyar tüzérséghez, (Helyeslés.) ahhoz a magyar tüzérséghez, amelynek örök forrása az a magyar őseirő és magyar parasztség 1 , amelyről éppen előttiem szólott igen t. képviselőtársaim is megemlékezett, ahhoz a magyar tüzérséghez, amely minden idők harcába^ megállta a maga helyét. Borbála napján kívánjuk valamennyiéin, védelmezze őket Szent Borbála annál inkább, hogy az eljövedő magyar küzdelmekben is, méltán reprezentálhassák a magyar honvédet. (Helyeslés és taps.) ' ; ; T. Ház! Most pedig előttem szólott igen t. képviselőtárs'aimnak egyík-másiki kiielemtésére kell reflektálnom. Elsősorban csak úgy éppen megemlítem Kóródy igen t. képviselő úr megállapítását, aki — azt vettem észre szavaiból — mintegy elnézést, bocsánatot kért politikai múltjáért, mondván, hogy azt mind azért követte el, mert akkor a politikában bizonyos tekintetben passzív volt, (Nagy László: Konjunkturális szimat...) Ep nagyon jól emlékszem àfflfla az aktív meignytliatklozására. amikor tíalán éppen ezen a helyen mandátumát ajánlotta fel egyik igen t. nárttagjának az érdekében. Ha ez nem nevezhető aktivitásnak, akkor igazán nem tudora, mi az aktivitás. Egyebekben, amit a termeléssel kapcsolatban mondott, azt aláírom. Előttem szólott képviselőtársunk megállapításai és gyönyörű történelmi előadását a rómánsággal kapcsolatban, mint történelemtanár is élvezettel hallgattam. Nem árt néha egy kis történelem-ismétlés. Csak egyet sajnálok: hogy nem vonta le ezeknek a felsorakoztatott történelmi igazságoknak a következtetéseit. Tudniillik rámutatott itt a muhi tragédiára, rámutatott Mohácsra. Hiszen történelmi igazság, hogy ezek nagyrészben azért következtek be, mert nem, volt meg a nemzetben — mondjuk a politikai nemzetben sémi—az as egység, amely minden ütőképes pillanatban szükséges, nem volt meg sem Muhi idejében, sem. Mohács idejében. Ma is igen nehéz, súlyos történelmi^ időket élünk és ha szabad azt mondanom, talán élünk • olyan nehéz időket mint éltek akkor. (Rátz Kálmán: Még nehezebbeket!) Ma is igen nagy szükség van olyan nemzeti összefogásra (Ügy van! Úgy van!) amely erőt képvisel. Tehát minden konkolyhintőt és minden olyan embert, aki aláássa ezt a nemzeti egységet, ki kell zárni ebből, hogy annál inkább érvényesüljön a magyar erő. (Élénk helyeslés. — Vitéz Hertelendy Miklós: Nagyon helyes megállapítás!) Azt hiszem igen t. képviselői úr, amikor nagyi nemzeti érdekről van szó, akkor nemcsak a miniszter-
