Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4-én, szombaton. 661 intézetet, ahová aiz anyák szülni mennek, nem maradhaiti faiszenelés nélkül. Hideg-melegvíztől kell gondoskodni. (Rátz Kálmán: Ez, ai belügyhez tartozik!) — Nem odatartozik, engedjen meg Rátz képviselő úr, — r kultuszmimisztéxiiuminál sürgettük esst a kérdést, nemcsak én, haineim az a deirék orvois is. ajkit oda kineveztek. Lepedőket még valahogy adtak, de már egy sterilizátort, boylert, víztartályt, amiből egy-kettő kellett, mein, ennek megszerzése egy kálváriába került. Ezt a kálváriát csak úgy, felületesetai akarom érinteni, nemi akaróim annak mindem részletét követni, mert -abbém az ügyben nemcsak az a derék orvos járt el, és vette igénybe mindem összeköttetését és minden barátját, a pártot is megkereste, hogy tegyen meg mindent, hogy a szükséges dolgokhoz hozzájuthasson. Hiába volt mindem, az ügyet visszaadták és most a kereskedőknél próbálkoztunk. Megnevezték itt a fővárosban a Vilmos császár-úton a.z Ulrich céget. Másfél év elteüti és nem lett semmi a dologiból, boylert nem lehetett megkapni. Amikor azután felmentem a kntluszminisztéirium megfelelő osztályába, ott kétségbeesve látták, ezek a derék, jószándékú, műszaki emberek, akik maguk is szerettek volna az ügyön két kézzel segíteni, hogy az ügy teljesen elakadt. Végül meg jellent a láthatárom! e^y kicsi zsidócska. aki azt mondotta; mekkora kell, mikor és hol? Azt mondta, van, kérdeztem, milyen áron, hivatalos áron? Azt mondta, hogy a hivatalos áron, úgy. ahogy tudja. Úgy tudomi, bár nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy a kültuszminisiztérium megfelelő ügyosztálya ezt a boylert megvette, vagy megvetettél, mert tudomásommal ez az intéizet azóta már működik.f Szimyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter; Hol jelentkezett az a kis' zsidó 1 ? Méltóztassék az adatokat ideadni!) Én a miniszter úrnak bizalmasam elmond ota. (Nagy László: Érdekes ügy! — Zay.) Elnök: Csendet kérek! Gaál Alajos: Nemcsak érdekes, de azt látom, hogyha egyéb dolgokat is végigvessek, hogy mindenütt ugyanazt fogom találni. Éni nem vagyok szégyenlős ember, (Derültség.) tehát meg kell mondanom azt is, hogy nem jobb » helyzet a gyapjú frontján, se, azon. a gyapjúfrontom, ahol a gazdálkodónak, az őstermelő falusi népnek gyapjút kell beszolgáltatnia. Ha a legjobb gyapjút, a' merinói juhnak a gyapjúját vewzem, árkormánybiztosított ára 6.80 pengő. 6.80 pengő a mosatlani gyapjú, annyit kap érte a gazda, ha azonban valaki meg karja' f onatni ési egybein a, fonás utam fel akarj a szövetni posztóvá, akkor ebből a gaypjúból, "amelynek kilója 6.80 memigő, felfonat egy méter posztót. 5 pengőért foniják, 10 pengőért megszövik, de ebbem az 5 és 10 pengőben betone van minden baszom, amit még felszámíthat a for nód'a 1 vagy a szövődé. Tehát 15 meg 6.80 pengő. az 21.80 pengő, vagyis ennyibe kerülne egy méter gyapjúszövet, miután a gyár is felszámította, a maga hasznát. De számítsunk rá közvetítésre, kereskedői haszonra 5 vae-y 10 penlgőt. összesen számítsunk 30 pengőt. Méltóztassanak elsétálni akármelyik kereskedésbe és kérjenek 1 metél hosszú és 75 cm széles gyapjúszövetét Mennyit, kérnek érte? Ez a gyapjú szomorú útja. Ugyanez tapasztalható a len- és a kenderfronton. A rostlen métermázsája 20 pengőben van megállapítva a lentermelő gazdák számára. A 20 pensrő 1 « lenbiől. (amelynek kilónkénti ára alig tesz ki filléreket, mert egyszázad része a 20 pengőnek, ellenben a belőle készült pokróc. lótakaró vagy zab tarisznya, — tessék megnézni, — hányszorosát, hány ezerszeresét teszi ki ennek az összegnek. (Nagy László: Ez a gazdatámogatás!) De ugyanez a helyzet a kendernél is, s ha vesszük a téglát vagy bármit is, ugyanezt tapasztaljuk. Uraim, már restellem is, talán a kultuszminiszter urat magamra is haragítom, pedig nem volt szándékomban. (Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Dehogy is kérem!) Áttérek most a konzekvenciákra. Egy állam nem élhet olyan gazdasági rendszerben, amely egy érdekképviselet kezében van és egy érdekképviselet viszont nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy állami szervként tolja fel magát, hogy beüljön azokba a szervekbe és az ő saját szervei intézzenek országos ügyeket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyik az?) Nem lehet hatósági jellege sem a Gyosz.-nak, sem a Vasiközponitnak, sem/ más szerveknek-sem és ha on man beül valaki segíteni akarás clime alatt az Anyaggazdálkodás valamelyik osztályába, akkor ez nem jelenti azt, hogy ő az állam nevében, a minisztérium nevében hozhat ítéletet, mert akkor előállhat az a helyzet, hogy nem lesz tekintettel az országos érdekekre. Ha az Anyaggazdálkodási hivatal egyes osztályaim végigmegyünk, nem tudom, hogy vájjon melyik úr honnan, melyik helyről került az Anyaggazdálkodáshoz. Bányából, vagy esetleg máshonnan. Nem akarok beszélni, (Rátz Kálmán: Azt mondtad, hogy nem vagy szégyellős!) nem vagyok, csupán felakarom hívni a figyelmet arra, hogy ezt a gazdasági rendszert és ezt az Anyaggazdálkodást nem lehet nemzeti gazdálkodásnak nevezni, mert az nem szolgálhatja az összmagyarság. az egyetemes magvarság érdekét. (Úgy van! Úgy van! a szélsobaloldalon.) Visszatérek arra a tételemre, hogy fel kell emelni a magyar népet. A falusi népet iparosítani kell. De hogyan? Ügy, hogy a nagytőke jöjjön a maga tőkeerejével a vidékre, odatelepítsen gyárakat? Ez csak telepítése lehet egy nagy gyárnak, amelynek tőkeérdekeltsége talán idegen tőlünk, — hiszen belga, svájci és más érdekeltségek is lehetnek, — s felesleges is beszélni arról, hogy mindenütt, szerte az országban vannak ilyen gyári üzemeink. Az iparügyi miniszter úr megemlítette, hogy mélységes háláival tartozik a mezőgazdaságnak, amelynek hősies kiállása és munkája lehetővé tette. f hogy sok olyan nyersanyagot, amelyet kívülről kellett behoznunk s amely nélkülözhetetlen, most az országiban is előállíthatunk. De azifl is kijelentette, hogy szükség van itt ifí- decentr-'aiLizácinrí 1 látja ^nnek szüikséa ,, esséfcét és hogy a jövőben ezt fokozott mértékben fogja, szolgálni. Kijelentette, hogv már a háború alatt is progresszió észlelhető e téren, olyan progresszió, amely messze túlhaladja a multat. Ez ai decentralizáció életérdeke a margyarságmak. Nem lehetséges, hogy a főváros legyen tele ipari üzemeikkel. Sajnos az inari üzemeknek legnagyobb része a- fővárosban, vagy a környékén helyezkedett el. Az ipart, a o-^árat oWa kel ,T! tel ékíteni, ahol nyersanyagot lehet találni, (Nagy László: A liberálisok odatették, ahol profit volt!) nem pedig .a fővárosba. A fővárosban találunk panetlgyárat találunk parke ttgy árat, találunk furnirgy árait, 90*
