Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Àz országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4-én, szombaton. 653 lag retrográd lépésnek számító intézkedést. Ö lenát fontosnak tartja ezt a kérdést. Aküor viszont nem logikus, nogy a másik oldalon nem nyüi naeiyeooen beié ÖÜDÜ a xerdeste es nem igyeksziJi ezt más vonatüozasaioan megieieioen rendezni. JUZ a rendezés azonban csaja • aK&or nem fog antiszociálissá válni, ha a munkabéreket előzetesen arányosítják. Mer.t a jelen esetten természetesen nemcsak termelési szempontból, hanem szociálpolitikailag is tekintetbe kell venni, hogy az esetleg magasabb munkabérért dolgozó munkás, hadiüzembe alacsonyabb munkabérért köteles elmenni. Ez olyan helytelen és káros hangulatot alakít ki lassan a hadiüzemekkei szemben, amely/ nem lehet sem a kormányzatnak, sem a nemzetnek érdeke ebben a háborúban. Szükséges talán a zsidó munkaszázadok kérdéséhez is hozzászólni. Az utóbbi időben e tekintetben jelentős javulás állt be. Jó lenne azonban megvizsgálni a foglalkoztatottságuk produktívitási fokát. E tekintetben talán az lenne az irányadó gondolat, hogy lehetőség szerint mindenkit eredeti hivatásával rokon módon foglalkoztassanak. A munkaerőszervezés után a munkaerővédelem kérdésével kell foglalkoznom. A rosszul vagy nem elég jól ellátott munkások, a nagyobb inunkaidp mellett fokozottabb' szociálpolitikai gondozást igényelnek. Nagyon jó lenne, ha a miniszter úr nyilatkoznék a tekintetben is, megfelel-e a valóságnak az a szállongó hír, amely szerint a magyar munkás termelőképessége a háború kezdete óta körülbelül 15 százalékkal csökkent. Az Országos Társadalombiztosító Intézet statisztikájából — sajnos — nem tűnnek ki az ipari megbetegedések okai és ennek a kérdésnek a fejlődése. Jó lenne, ha ebben a tekintetben is nyilatkozatot kapna a közivéleinény. Az egészségvédelem tekintetében csak azt az egy tényt említem meg, hogy az ipari felügyeletbon összesen egy orvos van alkalmazva. Ezt a költségvetésből bárki megállapíthatja. Tisztelet és becsület az iparfelügyeletben dolgozó mérnökök munkájának, de az ő tevékenységük eredménye inkább csak a balesetelhárítás terén fog mutatkozni, az egészségvédelem terén föltétlenül orvosokra lenne szükség. Jól tudom, hogy orvoshiány van az országban, de erre a fontos feladatra még lehetne 15—20 orvost találni. Amikor Öröimmel állapítjuk meg, hogy a kultuszminiszter úr hat új tanszéket, többek között termeléstechnikai, kolloidkémiai és olajbányászati tanszéket állíto'ft fel, meggondolandónaík kel] tartanunk, vájj jon nem lemne-e helyes:, hai az iparügyi miniszter úr, aki hozzáértő őszinte és lelkes barátja az iparnak, megfontolná, nem érkezett-e el már régen az ideje Magyarországon egy munkásegészségügyi 'tanszék felállításának is. Aki ismeri ezt a kérdést, az tudja, hogy ©z nyugaton igen nagy mértékben kifejlődött tudományág, de nálunk még tanszéke sincs. A Műegyetem, keretén belül kellene ezt a 'tanszéket felállítani, amelynek az előadásai során a leendői mérnökök és gyáripari vezetők számára oryosok adnák -elő a munkásegészségügyi tudnivalókat és tanítanák mes őket arra, hogy-majd gyárvezető korukban miként védjék meg a munkás egészségi és szociális jéjrdekeit. (Rátz Kálmán: Ez lenne a szociálhigiéniai tanszék, amjelyről régen szó van!) Ez lendületet adna a tudoimányos kutatásnak is ebben az irányiban. A munkáskérdésekkel kapcsolatban a közlekedés kérdéseivel, valamint a lakáskérdéssel is foglalkoznunk kell. A jelenlegi kormányzat kivételesein kedvező helyzetiben van azért, mert a múlt világháború tapasztalatai nyomán iudulhait eüj a most jelentkező hajóik kiküszöbölésére, hiszen a. jelenlegi, kormányhatalmat képviselő miniszter urak mind felnőtt emberek voltak már az elmúlt hjálború idején és így személyes tapasztalatokkal rendel kéznek. Pontosan kiszámíthatták és tudhatták tehát, hogy a jelenlegi világháború alatt milyen bajok, milyen nehézségek fognak beállani. Ezeket épp úgy meg lehietet* volna előzni, mint ahogyan előrelátással ki lehetett azokat számítani. A közlekedés ési a lakáshiány tekintetében nem akarok az olcsó és rendkívül hálás demagóg frázisokhoz folyamodni. Tudom, hogy ebben a pillanatbán a kormánynak nem igen vannak lehetőségei a lakások pótlására. (Ügy vc\n! tïgy van! balfelől.) Ezt a ténylt semmiféle beszéddé!. semmiféle ellenzéki optimizmussal megmásítani nem lehet. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Ezen nem tudunk segíteni. Nem' tudunk segíteni a közlekedés vasúti részén sem, mert vagonlniáuynyal és más irányú elfoglaltsággal kell számolnunk. De beszélek a vároisi közlekedésről, a közlekedésnek arról a részéflől, amely a villamosokon bonyolódik le. Ugyanaz a "jelenség ! tapasztalliató most is, a háború negyedik évében, mint amit mindnyáj an láttunk az 1914—18-a s világháborúban. Megjelentek a túlzsúfolt villamosok, rajtuk fürtökben lógnak az emberek s a közlekedés ebben a tekintetlbem már-már kibírhatatlan. Ha a Beszkárt-tól megkérdezzük az okát, azt a választ fogjuk kapni, hogy egészen váratlanul és indokolatlanul megnövekedett a villamosv'asuitak igénybevételének mértéke 1 . Ha azonban utániagondolunk, azt 'Sell látnunk, hogy ez a növekedés nemi voit teljesen váratlan. Ha valamelyik reggel kiállunk egy budapesti hídhoz, például a, Margithídhoz, azt látjuk, bog y tömegek mennek keresztül rajta Budára, és jönnek vissza Beat felé, A villamoísok; zsúfolva vannak. Mi következik ebből? Az, hogy a munkás távol lakik munkahelyétől, az emberek nem ott laknak, ahol dolgoznak és így természetesein huzamosabban kell igénybe venniök a, szállítási eszközöket. Ennek is a lakáshiány tehát az oka, mert az esetleg esztendők óta Kőbányán dolgozó munkás Újpestem kapott jelenleg munkát. A békeidőben ebben az esetben'kicserélt e volna lakását, átment volna. lakni.. Űjpestr/e és nem lett volna kéiny telén •naponta 'másfél órát kocsizni.. Ma, ezekben az. időkben«, amikor nem könnyű, sőt majdnem lehetetlen .munkahelyéhez közel választania lakást, mert örül a munkás, ha bárhol lakást kap,.munkahelyétől való eltávolodásával fokozza à közlekedési eszközök túlzsúfoltságát. Nem kell ezen a téren csodákat tenni, mint amilyen csoda lenné, ha a lakáshiányt akarnók .'ebjbeni a percben megszüntetni,, csak egy kis jóa.kairatttail, a munkaközvetítő 1 hivatalok, valamint tálán a lakáshiyatal.Y.'kieré'tén • bélül egy kicsiny adminisztrácíóvaí működő, élénk szer vet,, kellene felállítani azzal a feladattal, hogy a különböző kerületekbein. lakó munkások elcserélendő lakásait közvetítse közöttük. Ezzel nagy segítséget tudna nyújtani a szociálpolitikának, mert egyrészt közelebb kerül89*
