Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. Elnök: Csendet kérek! (Egy hang a szé'.söbaloldaion: Magyar ügy!) vitéz Jaross Ajndor: Mindem olyiain megállapítás, amely mai etekintetben kételyeket akar támasztani a. nemzeten belül, vagy ezeket a kételyeket akarja valahol egy későbbi balszerencsében kamatoztatna (Zaj. Ellenmondások a jobbodcdon.) szemben áll mia nemcsak ennelk a képviselőháznak nacionalista többségével, hamem szemben, áll a magyar: nemzet egyetemével is. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőba)olda\\m. — Pintér Béla: De miért nem némítjuk el ezeket 1 ?) Lehet, hogy aggodalmak tárnáidnak fel magyar koponyákban, lehet, hogy gondjaik vannak a nemzet jövőjét illetően és megengednelo és megérthető, ha ezeket azt aggodalmaikat a hivatalos kormánytényezőkkel közlik, közelálló politikai barátaikkal is közölhetik. De hogy politikai tőkét, belpolitikai propagandát csináljanak egy krízisre való appeliáláissal, az nem engedhető meg semmiféle körülmények között. (Ügy van! Ügy van! Taps a széJsőbaloLdalon.) T. Képviselőház! Háborúba lehet lépni. Ha háborúba lépett a«, ember, a háborút viselni kell. A győzelem célját kitűzve keli a nemzetnek miniden erkölcsi és anyagi erejét a serpenyőbe vetni, (ügy van! a szélsöbiaioIdaion.) Egyet azonban nem lehet: háború folyamán (Sző 11 ősi Jenő: Az, ellenséggel cimborálni!) vereségre aspirálni (Ügy van! Ügy van! a szélsőba oldalon.) és a vereség előkészítésében munkálkodva önmagáinak belpolitikai lépcsőt fabrikálni. (Ügy ,van\! Ügy van! Élénfc taps a jobb- és a szélsőbatoldalon. — Gosztonyi Sándor: Ezt meg kell akadályozni!) Ezért vagyunk mi igenis, továbbra; is aggodalommal eltelve ennek a nemzetnek és társadalmának jelenleg megmutatkozó egészsége felől. Lehet erről sokat beszélni, sőt szép szónoklattal el lehet talán takarni, el lehet talán némítani, tialán le is lehet tagadni —- van olyan körülmény, amikor erre szükség is van — de meg kell ádlapítanom, hogy valamilyen: formában; a mi életszemléletünkben baj van, a mi életszemléletünk nincs beállítva ezeknek a szörnyem nehéz időknek keretébe úgy, hogy minden körülmények között győzelmesen kerüljünk ki belőlük. (Ügy van! Ügy van\! a szél-. sobalolda'ion.) Harcias, katonás szellemű, hősi életszemlélet nélíkül nemi tudja a magyar nemzet ezeket a nehéz időket átélni és nem tud maga v számára becsületes, életet teremteni. (Ügy van)! Ügy v\m! Taps a szélsőbauoldaíon.) Háborúban állunk évek óta ési akad-e valaki, aki meg tudná nekem mondani a hősi szellem értelmébeni: vajjoni ki az a magyar repülő, aki a legtöbb ellenséget lőtte let (FeWiá tások a szélsőbaloldalon: Nem tudja senki!) Nem tudja senki, mert nincs hősi életszemléletünk, közszellemünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mert a sajtó másrói beszél!) Meg tudná-e nekem valaki mondani: melyik az a tüzérüteg, amely a legtöbb repülőgépet lőtte le? " Meg tudná-e valaki nekeirtí mondani azoknak az egészein elsőrangú magyar hős katonáknak nevét, akik akár mint tábornokok, akár mint ezredparancsnokok vagy száza dparanosnokok, vagy akár mint közlegények vettek részt Bácska visszahúdításában és harcolnak két év óta az orosz mezőkön:« 1 ? Neon merünk ezzel a kérdéssel őszintén szembeállni, nem merjük ülése 1943 december 4-én, szombaton. 617 ezeket az erkölcsi nagy értékeket a nemzeti öntudat tengelyébe beállítva, belőlük önmagunknak új teremtő célokat kitűzni. (Úgy vow! Ügy van! a szé sőbaloHalon. — Egy Jiang tß szélsőbaloldclon: Nem • me\rünU magyarok lenni!) Menjünk tovább. Vájjon eleget tesz-e a magyar síijtópoíliti'ká e tekintetben 1? Vajjo n eleget tesz-e a ma gyár rádióé tekintetben? Hány olyan önérzetes, Öntudatos magyar embert isimerek, aki leszokott a magyar rádió hallgatásáról, (Ügy van! a szélsőbalolda on.) mert kemény, katonás Önérzete nem bírja a bágyadt pacifizmus hangját elviselni. (Ügy van! Úgy van! Éténk taps a szélsőbalo dalon, — Fe\ ttiútóésok: Rendszerváltozást! — Egy, hang ,a szélsőbmcldalon: Botrány, amit a rádió csiná! — Szölíősi Jenő: Nem mer a rádió magyar lenni! Merjünk pedig, azt mondják. — Zaj. — Elnök csenget.) Pedig t. Képviselőház, higyjék el, ezek a rendkívüli idők ma rendkívüli magyaroké t kell, hogy kitermeljenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sok beszédben hallottam, . hogy régi idők magyarjaira, régi idők erkölcsi értékeire hivatkoztak; ebben a Házban is. Igen, jó, ha a történelem ismeretében állunk a magunk lábán, jó, ha helyes történelmi ítélettel nézzük a ma eseményeit, de higyijék el, igen t. Képviselőház, a múlt nagyjai legfeljebb öntudatunkat emelhetik, önérzetünket dagaszthatják de helyettünk cselekedni nem- fognak. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalpn.) A cselekvés a mai nemzedék fel adata. (Úgy van! a szélsőbalolda om.) Ennek a mai nemzedéknek kell a hősi kultusz szellemében vezetni tudni ezt a nemzetet. (Ügy van! a "szé sobald dalom.} Ezért választ el bennünket tényleg — ha szabad ezt a kifejezést használnom, bár nein szívesen használom — egy bizonyos szakadék a túloldaltól, (Eajniss Ferenc: És mem a személyeskedés! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annak, a kormányzatnak politikájától, amelyik például siajtópolitikáján keresztül, amikor Olaszország tragikus napjait élte, kioenzúráztatta a következő mondatot, amelyről az akkori politikai gondolkodás nem tartotta szükségesnek, célszerűnek, hogy nyilvánosságra hozzák. (Olvassa): »Olyan oldalról szítottak Olaszországban* elégedetlenséget a fasizmussal szemben, amellyel a kormány« — tehát a fasiszta kormány, — »igen nehezen vehette föl a harcot.« Azután törölték a következő mondatot, (olvassa): »Ahogy a történelem fel fogja jegyezni, hogy volt egy parancs, mely szökés esetén Mussolini lelövését rendelte el.« (Mozgás.) , * ;-^s>,, Igen t Képviselőház! Nagyon jól emlékszem rá,, hogy az a minisztertanács, amely foglalkozott Mussol'iini lemondásának problémájával, nagyon helyes megismerésből és felelősségérzetének alapján megemlékezett jegyzőkönyvéiben — és ezt nyilvánosságra is hozta — arról, hogy Mussolini iránt milyen hálát érez a, nemzet; megemlékezett róla akkor, amikor lemondatták, amikor vissza kellett vonulnia és börtönibüntetést, szenvedett. Ellenben hiányoltam azt hogy az a későbbi minisztertanácsi, amely azután ült össze, amikor Mus^ splinit oliyan hősies körülmények között kiszabadították anntatk a magas olasz hegynek pereméről, legalább is a nagy nyilvános s ájg felé, a sajtó néma maradt (Ügy van! a szélsőbaloldalon).
