Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
ß^8 Az országgyűlés képviselőházának SSI. ülése Í94a december 4-én, szombaíoú. T. Képviselőház! Ügy érzem, hogy ma Magyarország és a magyar nemzet vezetéséhez hitre és meggyőződésre van szükség. Meíh sz'emély es problémákról van szó, hanem kizárólag alapelveikről, fanatikusan vallott és' általunk vállalt alaptézisekről, amelyeknek alapján képzeljük mi ennek a, nemzetnék megújulását szolgálni. En úgy látóim és úgy érzem, hogy a miniszterelnök úrban ez ,a hit- e Zl a meggyőződés két. ev alatt megingott.'és lassan tűnőben vau. (J£ Leni mondásokés derülíség a jobboldalon és a közelien,) Mivel ezt a meggyőződést nem látom, az alapelveinkhez és meggyőződésünkhöz való ragaszkodás értelmében a .férfias» becsületes őszinteség jegyében kell megmondanom, hogy ezt a megajánl ásít a Kállay-koraián.ynak meg nem adhatjuk. (Ügy van! Ügy van! •— Élénk helyeslés és taps a szélsöbalvldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: .'T,: Ház! (Halljuk! Hai'iljuk!) Méltóztassék megbocsátani, hogy igénybe veszem at Képviselőházniak idejét. (Hajtjuk! HaMjuk! a jobboldalon.) Előttem félszólalt t. képviselőtársaim szavai közül csak azokra óhajtok reflektálni. amelyek olyan közbeszólásiaimra vonatkoznak, amelyeket a képviselő urak láthatólag' talán félremagyaráztak. Imrédy Béla képviselő úr beszéde alatt azt mondottam, hogy: »Ezek olcsó trükkök, uraim, de nem Magyarország felé szólnak.« Nem azt mondtam;; hogy kifelé szólnak; ,azt mondtam, hogy nem Magyarországnak, neui ennek a nemzetnek szólnak, mert ez a nemzet másképpen gondolkodik ezekben a kérdésekben. (Ügy van! jobbfelől. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami pedig a Coriolánokra vonatkozó közbeszólásomat illeti, nem értettem Bajniss Ferenc képviselő úrra; „megmondom őszintén: Kovarezra és Sütőre gondoltam, akik elhagyták ezt a képviselőházat. (Incze Antal; Semmi közünk hozzájuk!) Őket igenis Coriolánoknak tekintem. Még egy megállapitásom' van azzal kapcsolatosan, hogy nincsenek elköltve azok a bizonyos milliók. Ez azt jelenti, hogy a megajánlásban hifba nem volt a kormányzat részéről, ellenben a nehézségek — hogy a gyárak lassan épülnekt» az alnyagok nem állnak mindenben rendelkezésünkre — útjában álltak a megvalósulásnak. Azokat a bizonyos körökben nagyon elterjedt híreket, hogy ;azért nem volt ez és az azokban- a szomorú oroszországi harcokban és mia azért hiányzik ez és az, mert a kellő, öszszegek nem állottak rendelkezésére a hadsereg;fejlesztésnek, igyekeztem megcáfolni ezekkei a szavaimmial. (vitéz Iíurédy Béla: Sohasem értettük erre! — Incze Antal: Sohasem említettük,!-.— Ügy van! a szélsöbaloldalon.) , Egyébként nem akarom _ minden felszólalán után az időt igénybe vonini; ha szükségesnek látom, az approprációs vita befejezése után fogok még felszólalni. (Helyeslés és tops a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Mocsáry Ödön jegyző: Tóth János! Elnök: Tóth János képviselő ur'at illeti a szó. (Mozgás.) Csendet kérek, képviselő urak! Tóth János: T. Képviselőház! Amikor az 1944. évi költségvetési felhatalmazási vitában felszólalni kívánok, beszédemben kizárólag mezőgazdasági tárgykörökre fogok szorítkozniNe vegye rossz néven vitéz Jaross Andor ig*en t. képviselőtársam, hogy aa ő beszédére nem fogok válaszolni; a miniszterelnök 1 úr erre flbőven megadta a f el világosító választ. T. Képviselőház! Űgy a költségvetési, mint a felhatalmazási vita során elhangzott panaszok főleg két miniszteri tárcát elintettek: részben a közellátásügyi, részben a földmívelésügyí miniszteri tárcát. Hála Istennek, minden felszólaló képviselő úr kijelentette, hogy a honvédség költségvetését a legtmesszebbmienőem támogatni fogja. Ez nagyon helyes és fölteszem a kérdést: amikor a honvédelem nagyarányú ^fölszerelésének és a k»öze 11 átásnak egy mederből kell merítenie, hogyan v t eheti bárki is rossz néven, hogy a közellátási miniszter úrnak munkálatai -nagy gondot okoznak f Hiszen éppen a napokban hallottuk a miniszterelnök úrtól, hogy pamutból és gyapotból 2%, vasiból pedig 4% jút a közönség közellátásának cetjaira. Ez gondot okoz a legjobb és a legbelátóbb elosztás mellett is1 _ Itt kérem a t közellátási miniszter urat, akinek jószáindékairól és tehetségéről meg vagy un'krgyőződve, hogy vizsgálja felül a jelenlegi húsárakat és amennyire lehetséges, megfelelő árakat állapítson meg. Tudjuk, hogy a marhahús kilogrammja körülbelül 1 pengővel drágább, mint a sertéshúsé; azt is ' m tudjuk, hogy a békelbeli árszínvonal is mindig ilyen arányban mozgott, a minőségnek megfelelően. Most különösen faluhelyen tapasztalható, hogy vágnak ugyan rendesen sertésekéit, de a sertéshúsból a fogyasztók részére nagyon kevés jut. Nem akarom itt a vágókat megsérteni, de előfordul, — legalább is az a látszat — hogy protekciók érvényesülnek és ismerősi és baráti alapon is folyik a sertéshús kimérése, maga a közönség pedig kénytelen a rosszabb minőségű marhahúst drágán megvásárolni. Amikor ez így mutatkozik, akkor legyen szar bad azt a tényt is megemlítenem, hogy a sertéshúsárak emelésével még egy jobb és k'ifizetőbb hizlalás! árat is tudnánk kialakítani. Mindnyájan elismerjük és tudjuk, hogy a legnagyobb súlyt a termelés folytonosságának kell biztosítanunk, ezt pedig a sokat felemlített mezőgazdasági munkáskérdés megoldásával tudjuk csak elérni. Csak úgy tudjuk biztosítani a termelés folytonosságát, ha a falun lakó mezőgazdasági munkások éis & ; hadiüzemekben dolgozó munkások járandóságának, illetőleg fizetésének kérdését rendezzük. A mezőgazdasági termelés terén szükséges, hogy a munkás helyben, vágyik a mezőgazdasági munka elvégzésével keresse meg a családja részére szükséges egész évi fejadagot termé-' szetben, tehát a dolgozni tudó mezőgazdasági munkások- részére -lisztfejadag egyáltalán ne litaíltassék ki. Csak így tudjuk megnyerni őket a mezőgazdasági termelés terem szükséges munkák elvégzésére. ^Szükséges tehát, hogy a mezőgazdasági munkás a család ja részére szűk séges egész évi élelmét az aratásból, valaminí a részesművelésből tudja megszerezni; csak amikor ez megvan, akkor mehet máshova, a gyáriparba — a hadiipart kivéve •— dolgozni. Nem a munkásság rovására akaróim ezt a néhány javaslatomat megtenni, ' hiszen ebben az országban a háborút mindenkinek éreznie kéli és alkalmazkodnia kell a helyzethez, a legjobb megoldási módok szerint. Ha mi ezt megtesszük . és minden mezőgazdasági munkást ugyanúgy, mint a mezőgazdasági cselédeket, leszerződtetjük és kötelezni ,. fogjuk, hogy a
