Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
/ Az országgyűlés képviselőházának 351. ez kizárja, hogy a miniszterelnök úr megdí-' csérje őket?) T. Ház! A miniszterelnök ár említette, hogy ; ő ellene van minden néven nevezendő átszervező munkának. B»ti pedig a gazdasági csúesmlniszitier munkakörével kapcsolatban mondotta és arra a kívánságra reflektálva, amely ezekből a padokból ismételten kifejezésre jütptV hogy fontos volna, ha a gazdasági problémák intézésében új rendszer érvényesülne 1 , aniely biztoMtaná a teljes omnipoterciát ezeknek az alapjában véve egyetlenegy, irányba torkoló gazdasági problémákban. A miniszterelnök úr nem tartja helyesnek ezeket az újra visszatérő, megismétlődő gondolatokat. Szerinte ugyanis nincs értelme ilyen körülmények között, amilyenekben ma élünk, az átszervezésnek azért- — így fejezte ki magát — mert minden munkát bármilyen rendszerben eil lehet végezni. Engedelmet kérek, ez a miniszterelnök úr politikai beállítottságával igen szoros vonatkozásban van. A miniszterelnök úr álláspontjában igen gyakran megnyilatkozik valami szabadelvű emlék, a szabadelvűségnek tovább burjánzó mentalitása, amely ezt a problémát is úa-y nézi. hogy alapjában véve minden rendszer jó, csak az a fontos, hogy a munkásai legyenek jók. (Mozgás jobbfelől.) De a dolog nem így vau. mert a rendszerek alapjában véve valamely politikai hitből és meggyőződésből fakadnak. (Ügy van! l'Jgy van! a szélsöbasAdfír lon.\- Ezek értelmében csinálnak munkatervet és egy munkatervet i s csak bizonyos princípiumok, _ tehát elvi alapok esetén lehet úgy végrehajtani, hogy azok az előnyök, amelyeiket a közösség érdekében kívánunk megvalósítani, tényleges eredményként jelentkezzenek. A miniszterelnök úrnak volt egy kijelentése, amely bizonyára a vezérszónokunk által említett Magyar Futár és Egyedül 'Vagyunk nagy példányszámára utalt, A miniszterelnök úr megemlítette a kormáriysajtó hatalmas példányszámát.' Engedelmet kérek, azt hiszem.' ez az öszehasonlítás önmagábanvéve nagyon, kevéssé gyakorlati, mert mindenütt, de elsősorban Magyarországon nagyon tisztában vannak azzal- hoisry a kormánysajtó milyen forrásokból táplálkozik. (Kállay Miklós miniszterelnök: Aktívak a lanjaink és ugyanaz a sajtóvállalat adja ki, amelyik a Magyar Futárt! A részletekről nem beszélek! — Rajniss Ferenc: Remélem, én nem kapok segélyt! — Kállay Miklós miniszterelnök: Ezt egészen biztosan tudom! —Rajniss Ferenc: Nem is érdemlem meg. megmondom! — Derültség. — Palló Imre: Nem is pályázik rá! Viszont igaz. amit ír!) : T. Ház! A miniszterelnök úr a honvédelmi tárca, , problémáival foglalkozva, .kidomborította, hogy rendkívül sok minden történt és egy történeti visszapillantást is vetett, mondván, hogy ma még nem költettek el azok az összegek, amelyeket öt év alatt rendelkezésére bocsátottak pénzügyi téren. (Egy hang a szélsőbaloladlon: Elég baj az!) A miniszterelnök úr helyében ezt a megállapítást, nem tettem volna meg. Elsősorban nem is kerülhettem volna ebbe a helyeztbe, hogy ilyen kijelentéèt, tegyeik, mert amit a honvédelem céljára ma elő tudok teremteni, azt ma igenis befektetem s azt én a honvédség ütőképességének növelésére fordítom. (Rajniss Ferenc: Az adófizetőknek is van kis részük a dolgoikülése 1943 december 4-én, szombaton. 645 ban, nemcsak a pénzügyminiszternek!) A pénzügyminiszter úrniak ilyen irányú goudoisságát, módjuk, ilyenirániyú készségét már a harmadik miniszterelnök emeli ki a miniszterelnök úr személyében, úgyhogy e tekintetben tisztán látunk; végeredményben háborúban egy pénzügyminiszternek a legfőbb gondja az kell legyen, hogy mindenáron és minden körülmények között teremts© elő azokat az eszközöket, amelyek a hónvédelem zavartalan viteléhez szükségesek. Amikor a nénzügyminiszter úr igen gyakran, éppen pénzügyi politikája alátámasztása érdekében domborítja ki azt, hogy a fedezethez szükséges tételeket igen nagyrészben .meríti ki az adófizetők zsebéből. (Rajniss Ferenc: Éljen az adófizető!) akkior ebben a kérdésheu a névtelen magyar adófizető felé is illik meghajtani a zászlót, (Rajniss Ferenc: A zsebéből nem tud adni a^ pénzügyminiszter úr, csak az ország zsebéből!) Azt is említette a miniszterelnök úr, hogy vitéz Imrédy Béla a beszédet úgy mondta el, mintha a beszédében foglalt gondolatok, tervek és megállapítások kizárólag az ő programmjába tartoznának, holott ezek. a megállapítások és elvek alapjában véve valamenynyiünké. Én nagyon örülök annak, hogy a miniszterelnök úr Imrédy Béla beszédének legjavarészét programmul vállalta. Megállapítom azt is, hogy a szociális kérdések tekiutétében sem áll úgy, ahogy azt a miniszterelnök úr beszédében említette. Igenis, vannak természetszerűleg felvetődő sürgető szociális problémák, amlyekkel a mi vezérszónokunk is foglalkozott, de éppen ^eszedében, említette meg azt. bogv nagyon tisztában van azzal, hogy a háborúban nebéz körülmények között vannak akadályok az egyes problémák megoldásánál. (RaJniss Ferenc: Ügy van! Ezt is megmondta!) Legyen szabad itt meg hozzáfűznöm, hogy a miniszterelnök ur rendkívül élesen foglalt állást a tekintetben, hogy ma a szociális munka, terén, újabb követel menyeket állítunk fel és azt mondotta, hogy aki éles kritikát gyakorol, az tuladdonképpe'n: bomlasztó munkát végez. Ennek a tételnek természetesen az ellentéte is igaz! (Egy hang a ssélsőbaloMtíilon: Hazafiattanságnak mondotta!) beszéljünk róla egészen őszintén, mi a magyar szociális problémákat tekintve', szociálisan gondolkodó állam vagyunk 6 a mi poli T tíkai pártjainkban és a kormánypártban is érvényesül természetszerűleg a szociális gon-tloskodás momentuma, ellenben alapvető szociális problémáink megoldása tekintetében még mindig meglehetősen hátra vagyunk és kellenének alapvető szociális törvények, amely törvényekben — a részletproblémákat nem teszem szóvá — ezek a kérdések az alapvető törvények tételszerűségéből önként adódnak. Akkor kerülhetne azután majd sor arra, hogy az a bizonyos szociális kódex, amelyre a miniszterelnök úr hivatkozott s amelyét május 29-iki beszédében az Aranybulla és a Triparti tum után következő harmadik alapvető jogalkotásnak minősített, tényleg megválás íttassék. t Rengeteg problémája van a rnagyar szociális életnek s én nem akarok annyira részletekbe veszni, de méltóztassék csak egyetlenegy gondolatra figyelemmel lenni. Vájjon megnyug" tató-e például az ezer meg ezer kis vasutasnak az életstandardja, vájjon megnyugtató-e amiak 88*
