Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
642 Az országgyűlés képviselőházának 351. Elnök: vitéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. vitéz Jaross Andor: T. - Képviselőház! (Hutájuk! Habjuk! m szélsőbaloldaXon.) Ös'zintén. sajnálom, hogy amikor beszédemet megkezdeni és természetszerűen reflektálnom kell az előbb előttünk elhangzott miniszterelnöki megnyilatkozásra, akikor a minisziterielnök út távollétében, kell olyan kérdésekkel foglalkoznom, amelyek tulajdonképpen kizárólag az ő személyét érintik s csak kiterjesztőleg kapcsolhatók a felvetődött magyar politikai problémákhoz. Ősízintén szólva, meglepetéssel hallgattuk végig a miniszterelnök Úr beszédének különösen az, első felét, mert a költségvetési vita folyamán, a megajánlás! javaslat tárgyalása 1 közbeu és az ezzel kapcsolatos sajtókommentárokból azt a meggyőződést merítettük, hogy a miniszterelnök úr politikai intenciója az, hogy az ebben a teremben mo*st lezajló vitát a nagy nyilvánoság előtt leszürkítsék és valamilyen mesterséges- mondvacsinált, egység ruhájába öltöztessék. Ezzel szemben most azt kellett konstatálnunk» hogy ;a. miniszterelnök úr beszédében, úgylátszik, »eltaszította« magát ettől a principiumtól (Ügy van! Ügy van! a szélsőből o'dalon.) és önmaga szolgált leleplezéssel a nyilvánosság felé- amikor kidomborította, hogy a jobboldali ellenzék taszító gondolatokat vitt bele ebbe a vitába. (Ügy vwi! a széisöbal oldalon. — Egy hang a középen: Nem így mondotta! — vitéz Iiipcsey Márton: Meg is indokolta!) T. Képviselőház! \Egy pillanatra sincs szándékomban a; teniszjátékos technikájával a felénk ütött labdát jó keményen- laposan fé'revágni. Én csak újból leszögezem, most visszavonhatatlanul, keményen azt, hogy mi a parlamenti vita folyamán évek óta hangoztatott elvi síkon állunk és vezérszónokunk, valamint mindén egyes' szónokunk a legutóbbi napokban elhangzott beszédében kizárólag ezeknek à politikai alapelveiknek aktuális formába Öntését nyújtotta újból és ezen. keresztül kívánta a parlament többi pártjait tájékoztam a maga felfogásáról, hogy a maga szellemi munkájának eredményei vefli mint komponens- együttható, a magyar érdeket erősítse. (Ügy van! Ügy van! — Taps a ssélsőba'odalon.) Ha azoinnal meg akarom vonni ezt a választóvonalait, amelyet a miniszterelnök úr heszédében olyan vehemens formában kívánt érzékeltetni, akkor én mindjárt egy mondatban összefoglalom, hogy mi az- ami bennünket a miniszterelnök úr politikájától elválaszt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőb<doildalom) Ez az az, igen egyszerű és természetes momentum, amelynek most ennek a beszédnek kanosán ifi tanait voltunk. Egyetlen szava sem volt a miniszterelnök úrnak olyan vonatkozásban, hogy a baloldali külpolitikai és katonai síkon mozgó veszélyes ellenagitációt elítéli és el is fogja fojtani. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Erről beszélt!) Semmit se szólt erről. (Horvá'h Géza közbeszól.) Elnök: Horváth Géza képviselő urat kérem, maradjon csöndben.' vitéz Jaross Andor: T. Képviselőház! Méltóztassék teljes nyugalommal fogadni megáll aülése 1943 december 4-én, szqmbaton. pításaimat. A miniszterelnök úr mondott egykét mondatot, amelyek ezt a témát érintették, (Egy hang a jobboldalon]: Pozitívuntot mondott!) de abban a formában,, azzal a határozottsággal, amelyet mi eil várnánk a m. kir. kormánytól ebben a háborúiban és azoknak a gondolatoknak parallel]tásába állítva, amelyeket a miniszterelnök úr kormányralépése után számos alkalommal exponált, moíndván, hogy ez a háború a mi háborúnk, a magyarok háborúja, stb., — tovább nem idézek: — akkor bizonyára logikusi lenne és logikus lett volna az ő gondolatfűzése és az a hivatkozás, amely az ő beszédében talán kétízben' is jelentkezett, hogy a -maga részéről változatlanul kívánja az erdetileg meghirdetett politikájának alapelveit szolgálni, akikor enaiek á mondatnak még az általam fogalmazottnál is határozottabb formában kellett volna, a képviselőház plénuma elé kerülnie. (Felkiáltások a jobboldalon: Volna! — Zaj a, szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Az a meggyőződésem ési én azt hiszem, hotgy magyar emberekként állunk itt egymással szemben a politikai arénán és az országgyűlésben, s itt fel tétleni szükség van arra, hogy egy/mástól minden feltétel nélkül megkövetelhessük egymás meggyőződésének tiszteletét. (Zaj <a jofiboMm'on.) Ennek a^ mondatnak az előrebocsátása után engedtessék meg nekem hogy felolvassam a naplóból vitéz Imrédy Béla beszéde folyamán a miniszterelnök úr közbeszólását, hoigy a t. Ház teljesen tisztáin láthassa, hogy tulajdonképpen egy alapjában véve a magunk politikai erkölcsébe vágó problémáról van szó. Imrédy Béla beszéde közben a miniszterelnök úr így szólt közbe (olvassa): »Nem fogják megköszönni, hogy ki akarnak maguknak közös eszméket sajátítani.« Erre zaj támad. A miniszterelnök úr így folytatja közbeszólását (olvassa): »Ezek olcsó trükkök, uraim, de nem Magyarország felé szólnak! Nem Magyarországnak szóló trükkök!« (Zaj.) A gyorsírói jegyzetek ebben a formában rögzítették le a miniszterelnök úr közbeszólását és a< miniszterelnök úr nem gondoskodott róla,, hogy ez a meggondolatlan mondata, töröltessék. (Zaj. — vitéz Imrédy Béla: Most csend legyen, kérem! — Baky László: Ez igazi — KéWay Miklós miniszterelnök a' tef&mbe tép.) Igen t. Ház! örülök annak % hogy a miniszterelnök úr most már személyesen jelen van és így módja lesz az általam elmondottakra bizonyára reflektálni, mert, mint korrektéin) gondolkozó, lovagias politikai ellenfelet ismerem és ezért meg is vagyok győződve, hogy ennél a kérdésnél is ez à szempont fogja őt vezetni. Felolvastam azt a> közbeszólást, amelyet a miniszterelnök úr Imrédy Béla bes.zéde közbeni tett s amely kije£e n !tés úgy szólt, hogy ez nem Magyarországnak szólt, hanem kifelé szólott volna. T. Ház! Szerény személyemten véletlenül olyasvalaki teszi ezt most'szóvá, aki egy olyan politikai iskolába Járt, amelyik talán ment volt a magasabb politikai iskola raffinériájától és amelynek nem volt talán alkalma arra, hogy kizárólag szalonokban, kizárólag klubokban végezze és folytassa magyarságmentő munkáját, így rendkívül egészséges — így vélem legalább is — a magyar népi megmaradás, megtartás alapvető srondblatairól táplálkozó volt mindenkor a politikai meggyőződésem, amikor
