Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának 351, ember. (Űgy van! Ügy van! Taps jobbfeiől. — Nagy zaj a szélstóbalú dalon. — vitézi Jaross Andor (a baloldal felé mutatva): Olt vannak! — Felkiáltások a szetsőbaloldax'.on: 0 t vannak! — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Ne nekünk tessék mondani, haniejm oda! — E^inök csenget. — Vájna Gábor: Most ugyanazt akárják es inalni!) Ne méltóztassanak »az, urak ezt magukra venni, mert cl kell ismernemi, bogy a; személyeskedéstől távol tartották magukat, (Kunder Antal: Köszönjük a dicséretet!) Ezt csak általánosságban alkarom megjegyezni, figyelmeztetésképpen, hogy erre az -utasa nie tévedjünk^ (Helyeslés jobb felől. — Szöllősi Jenő: Ne így tessék figyelmeztetni!) Nem az ,a, fontos, bogy Tisza István milyen tragédiát élt át, hogy milyen belső tragédiát kellett átélnie egy embernek, aki kijött a bécsi Ikoronatan ácsiból és élére állt aurák a háborúnak, amelyet pedig w talán ő helytelenített egyedül, Legia-ább is elsősorban. (Űgy van! Úgy van! jobbfelől.) Tudják az urak, hogy a férfiasságnak, a beiosületnieik éis a hősi karakternek milyen foka kellett ehhez? (Ügy van! Űgy van! jóbbfeő} és a> középen.) Es úgy halt mieg, minit akli vallotta azt &i politikát, amelyet neki a nemzet érdekében képviselnie kellett, (Kunder Antal: Ki bántotta. Tiszát? — Andréka Ödön: Ezt. nem értjük! — Oláh György: Az antiantbarátolk öltéík meg! — Saöllősi Jenő: Mi is valljuk ezt!) A tragédia a törtéineilemé. (Maróthy Károly: A Népszavánál határozták el a ímteggyilktoilását!) a tanulság azonban a mienk, aiz, 'hoigy ezekben a, nehéz időkben értsük meg egymást, (Zaj és pMiáMások c! szélsőbe?oldalon: tgy soha!) és ne Itiénjük egymást, cinért erre van elég vállalkozó ezen a világion és körülöltünk mindenütt. Vi-szatérve a belügyi tárcáira, csaik egészen egyszerűen hangsúlyozni akarom,, hogy a közrend biztosítva van, belülről soha senki fel nem boríthatja'. Propaganda sen; sem külső, sem belső propaganda. Külső ellenség pedig ezekután, almjSfe&t mondtam, — engedjék, meg, hogy leizt hangsúly ózzam — ha a, lábát erre a; földre akarná tenni, mindannyiunkat szembe f'ogja maigával találna. (Élénk he yeslés és taps a jobboldalon êf a középen. — Felkiáltások a szélsőbaMdarOn: Űgy legyen! — Nagy László: Ez is általános igazság! így van!) Áltlajlános igazság; örülök, hogy ebben osztozunk. (Zaj. — Elnök csenget.) Én előreboemtottgimi, begy osztozni akarok ,a képviselő urakkal ebnen az általánosi igazságban. (Maróthy Károly: Feyer is benne van ebben az egységben 1 Ö is védekezikl) Elnök: Maróithy képviselő urat kéreim, ne zavairja a szóniotkot. Kállay Miklós miniszterelnök: Aki nines benn. az kint marad és anmaki azután nagyon rossz dolga lesz. (Maróthy Károly: Nyugodtan dolgozhatik! — Szöllősi JenŐ: Folytatja toivábbO A pénzügyminiszter úr, minitl csúcsimiinilszter, expozéjában, a tárcája fölött megindult vitában az összes felmerült gazdaságpolitikai és pénzügyi kérdésekre megadta a válatszt. Természete 1 .-;, hogy ai már ismételten megadott válaszokhoz e- at la kozom, de eizetklkel a ikérdésekkcfl újra. felgltsiHiOBUi szükségtelen. Igen érdekes és megszívleli endo volt az iai megállapítása, amikor költségvetése tárgyalásániaik végén, záróbeszédében elsősorban azoknak az. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 december 4~én } szombaton. 635 ' elíerdüléseiknek pszichológiai okaival foglalkozott, amelyek nálunki főleg a, drágaság piacán beállotítaik. Meg keúl azonban vailamiit látnunk és állapítanunk és ezzel érveit csak kiegészíteni akaróim. Azt! hiszem* három érvet hozott fel. Látnunlk kell és meg- keE állapítanunk, hogy az a szörnyű megtévelyedléis. aimiely tizen a vonalon tapasztalható, klörülbeiül most egy éve indult meg. Akkor hamgzioitt el a »semmi semi drágái« gyalázatos jelszava, akkor igyekezett mindenki áru után futni, pénzét elhelyezni és sajnos, meg kell állapítani, hogy ez egybeesik a harctér eseményeiről érkezett . első kedvezőtlen hírekkel, legybeesiik a imi csapa iáinkról érkezett eilső nem kedvező jelentésekkel. Amidőn ezt megállapítom és a drágaság egyik okának tekintem, ínég vagyok győződve, hogy most, amikor minden reményünk meglehet arra. hogy a harctéri helyzet; konszolidálódik, ennek pszichológiailag 'éppúgy meglesz a hatása, mint ahogy annakidején az ellenkező híreknek kedvezőtlen hatása jelentkezett Mindenesetre megállapíthatom, hogy a pénzügyi helyzetünk megfelelő. A gazdasági - helyzetért folytiaitioitt nagy küzdelmet ő és minisztertársai, elsősiorbiain a gazldlasági iminíiszterr urak felvázolták. Kriitíükát szívesen hallgatunk, igaz, hogy többet kiérünk, segítiséget, pozitív segítséget. (Maróthy KárcQy: Felajánloltrrk!) Legnagyobb kritikusai mi magunk vagyunk annaË a munkanaki, amelyet végzünk, iinert legjobban' tudjuk és látjuk mindazoikiat a hiányosiságiokat, amelyekben .ez az ország szenved, amelyekkel megbirkózni a. legnagyobb feladat. De ebben is kérek egyet: imélíóztassainsfk elismerni, hogy a közellátásügyi miniszter úr legalább annyit foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és legalább úgy ismeiri aa anyagot, mint valaki, aki egy beszédben éppen csak átsuhan egy kérdésen, vagy kiapásbólí felvet egy ötletet. (Rajniss Ferenc: MindenkÜ, minden beszéd elismerte! — Maróthy Károly: __ Ejgyenes'en dicsértük a. miniszter urat! — Elnök csenget.) Hálásan nyugtázom a közellátásügyi miniszter! úr iránt megnyilvánult; elismerést. (Egy ham g a szé 1 »']balolda%n: Minden elismerésünk a miniszter úré!) De azokat az álmatlan éjszakákat, a kérdéseknek azokat az ezerszer átgondolt, áttargyalt riendezését legalább az emberi verejték iránti tiszteletből méltóztassék megértő kritikával is kÜsémi. A gazdasági lkérdéstkbenj egyes gazdasági minisztertársaim már ímegadtákí a kielégítő feieletieket. Különös politikai vonatkozás ezek», ben a kérdésekben n'eim, lévén, — sőt eil ikell ismernem a legtárgyilago.sialjb hangot a bizottságokiban úgy, mint a tárcák itteni tárgyalásánál — méltóztai-sanaik megengedni, hogy ezekkel részleteiben most ne foglalkozzam. Meg- akaróik azonban emlékezni még két kérdésről., és ez a csúosminisztierségnek és «i nropagandaminisztersiégneki ai problémája,, ame» ''yet többször felemlít r .ini méltóztattak: a bizottságokhan, a tárcák' tárgyalásánál és itt a piénumban is 1 szóbakterült. A csúcsminiszterséig létesítés« tulajdonképpen olyan háborús intézkedés^ amelyik egy szintézisben akarja; összefogni p. gazdasági tárcák működését és míunkáját. Ebben a, tekintetben bizionyosi métrtélkiig szembeináll a feilellős mi niszt.erség.nek a maigyar alkotmányba beiktiPito-tt fogalimiával: minden miniszter a salját tárcájáért, a, saját munkájáért és a saját tetteiért felelős, a feleilcisséget nem háríthatja át 87
