Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

634 Az országgyűlés képviselőházának 351. Elnök csenget — Halljuk! Halljuk! a jobbo'dalon.) Elnök: Csen'det kérek képviselő urak a szélsőbal oldal on. Kállay Miklós miniszterelnök: Olyan világos volt; a külügyminiszter úr felszólalása (Botár István: Akkor miért kell magyarázni?), •olyan pregnáns és olyan klasszikus mondatokban szögezte le a magyar álláspontot és a mi külpolitikai elhelyezkedésünket, hogy ahhotz nines hozzátenni valóm. Csak két megjegyzést akarok tenini. Az egyik az, hogy az egyik képviselő úr a túlo 'dalról kifogásolta, hogy a külügyminiszter úr az ország egységét hangoztatta, (vitéz Jaross Andor: Ki volt? — Nagy 2aj és felk áMások a szélsöbcáoldca on: 8&ó sincs róla! — Elnök csenget.) Méltóztassék ,a (naplóban utánanézni, majd meg fogomi kérni egyik munkatársamat, hogy mutassa, meg. Nem jegyetztemi fel, 'de olvastam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki vo^tf —Maróthy Károly: Nem lehet általánosítani!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Kállay Miklós miniszterelnök: Nagyon furcsa lenne, ha egy külügyminiszter úgy akarna külpolitikát csinálni, hogy me hangoztassa: az a külpolitika, amit csinál, iaz ország külpolitikája. (Ügy van! [

Üg%' van! Élénk he yeslés a jobboldalon és <cr középem. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Baky László: Ez félremagyarázás!) A külügyminiszter úr szavaihoz még valamit akarok hozzáfűzni, aminek alapját a költségvetési vita kezdetén elmondott beszédemben már lefektettem. Akkor azt mondottam, hogy nem hallgatunk semmi kívülről jövő hangra, a propagandának, -bármely oldalról jöjjön is — el kell némulnia itä közöttünk. (Élénk hely slés jobb felől) Ma úgy látszik, megint egy ilyen hullámnak leszünk kitéve. Megint meg akarják miajd gyöngíteni a nemzet erejét... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik? Kik? — Felkiáltások jobbfelől: Kívülről! — Elnök csenget, — vitéz Bobory György: Hadd fejezze be a mondalát! — Gergelyffy András belügyi államtitkár: Külső propagandáról beszél! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kállay Mikló» miniszterelnök: Ügy tudom, a velem szemben ülő képviselő urak között ujságírók is vannak, akik valószínűleg- nemcsak a saját írásaikat olvassák, (Derüliség a jobboldalon.) hanem a külföldi sajtóhangokat is. Figyelemmel kísérik a most lezajlott nagy konferenciákat, figyelemmel kísérik azokat a reakciókat, amelyek Németország részéből ebben a vonatkozásban elhangzanak. Talán most meg méltóztatik érteni, hogy miről beszélünk?! (Derültség és tœps a jobboldalon és a középen. — Mozgás a szélsőbaloldalon-) Le akarom itt szögezni, hogy ennek az or•rfzagnak a politikáját sem fenyegetések, seni Ígérgetések nem változtathatják meg. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a k)özépen.) Azért, — amit az urak kifogásolnak, hogy csak általánosságot mondunk, — mert ez a politika semmi más. mint magyar. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Igen, ezért nem lehet sem fenyegetéssel, sem Ígérgetéssel eltávolítani bennünket a magunk útjától, (Ügy van! a középen-) kizárólag ezént és ezt máskép kifejezni nem is lehet, mint egyedül csak így: magyar! (Hoszülése 1943 december 4-én, szombaton. ssantartó helyeslés és taps a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Törökök nem lehetünk, csak magyarok!) Tisztelt képviselő úr, Coriolánokat már ismertem. (Maróthy Károly: Ki a Coriolán?) T. Képviselőház! A belügyi tárcával kapcsolatosan hangzottak el politikai vonatkozású kritikák és megjegyzések. Én megnyugvással látom' a magyar belügyeknek politikai és politikarendészeti vonatkozásait is a belügyminiszter úr kipróbált kezei között. (Ügy vom! Ügy van! Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zsámboki Pál: lit van a szakadás!) Lehet, hogy akár a gyűlések engedélyezésénél, akár más vonatkozásban, — ami ugyan nem a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik,* de itt említem meg — a cenzúránál történnek hibák, elnézések és tévedések; de méltóztassék elhinni, ezek sokkal kisebb bajok, mintha olyan dolgok történnek, amelyek ennek az országnak a rendjét és a nyugalmlát megbontják és megzavarják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és ^középen. — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) És lehet, hogy egyes intézkedések, hatósági intézkedések helytelenek, de azok a provokációk, amelyek ezeket a hatósági intézkedéseket több-, nyire kiváltják, legalább is annyira belytelenítendők, mint azok a következmények, amiket ezek maguk után vonnak, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Maróthy Károly: A szociáldemokraták nem provokálnak? — Mester Miklós: Nem hát! Lieblingek!) A jobboldali pártok azt állították, hogy veiük szemben nem kell alkalmazni ezeket a rendszabályokat, mert ők a tiszta nacionalizmust képviselik. (Vájna Gábor: Ez osaki természetes! — Maróthy Károly: Csak egyenlő mértéket kérünk! — Zaj.) Ezt nem vonom kétségbe, de mikor azt állítják, hogy a bolsevizmus ellen egyedül ők harcolnak. (Maróthy Károly: Nem azt mondtuk! Nem mondja senki! — Fe kiáltások a szélsőbalo\tkilow: Ki mondta? '— %aj. <—• E\nök csenged'. — Maróthy Károly: Soihaisem mondtuk! Téves!) amik or azt állítják, hogy bizonyos, nagy, fontos kérdésekben csak ők az egyedüliek, (Zaj a szélsőba oldalon. — Maróthy Károly Ezt sem mondtuk! Téves! Senki sem mondta! — Elnök csenget.) amikor kisajátítanak olyan általános nemzet i programokat, (Maróthy Károly: Mi sajátítunk ki? —- Zaj a szé.sőbalo, dalon.) olyasmit, amit miniden ember egyformán vall és a kormány képvisel, abban a pillanatban már dekoimponens tényezők, csak pártpolitikát csinálnak és éppen ezért veszélyesek is lehetnek. (Zsámboki Pál: Pártpolitikát, de magyart, elsősorban magyart! — Zaj.) Elnök: Zsámboki képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselő urak, emlékezünk egy szomorú időre, amikor elvesztettük — talán_ itt, ebben a Házban — az eliső világháborút. (Ügy van! Ügy vûn! jobbfelől.) Ez nem csak 1918-ban volt, hanem, már aaelőtt is, amikor egyformán jó magyarok egymást mindennek elmondták, csak magyarnak, (Ügy va>ní Ügy tfaai! jobbfeiw..) csak) beesükrteisf és tisztességes embernek .pern. (Zaj és mozgás a szélsőbalolda ow. — Oláh György: Károlyi Mihály!) Emlékezünk olyan időkre, amikor felállottak soha nem látott, régen elfelejtett. ismeretlen kis fickók és zsidógyeirekek(ügy van! Ügy van! jobb félő'.) és Tisza Istvánnak szemébe mondták, hogy nem jó magyar, szemébe mondták, hogy ő, Tisza .István nem becsületes