Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

Àz országgyűlés képviselőházának 351. amely anyagi erőinknek, becsületességünknek megfelel, mert mi, amit Ígértünk, szeretjük meg is tartani. (tJÚy van! jabbfélől.) Igen t. Ház! E tények! felsorakoztatása után további számadatokkal nem akarom untatni a Házat, legyen szabad azonban felhívni a figyelmet arra^ hogy a szociális kérdésnél — és ezt ne» méltóztassák; ellentmondásnak venni, — talán a cselekedeteknél is fontosabb, a mód, ahogyan nyújtjuk azt, amit adunk s a szív, amelyből fakad ez a szociális fejlődés. Tudjuk nagyon jól, hogy adni sóikkal jobb, mint kapni. Akinek pedig adni akarunk, az soha ne érezze a megalázottság érzését. (Helyeslés.) Ebben a hazában éreznie kell mindenkinek, hogy ő egy nagy családnak a gyermeke, a magyar hazának, a magyar édesanyának gyermeke. És amikor ez a magyar «édesanya abból a többől, abból a fölöslegből, amelyet a maga becsületes gazdálkodásából szerzett, juttatni akair a rászoruló gyöngébb testvérnek, amikor az a magyar anya szívéből szereti őt, szívéből fakad minden adomány, vele sír az ő gondjával az ő fájdalmával, fel akarja magához m emelni, hogy a gyöngébbnek szíve ott dobogjon a gazdagabbnak a szívén és a gazdagabbnak szíve érezze meg^ a maga lemondásában, a szórakozás megvonásában és a fölöslegnek: odanyujtásával, hogy neki minden rendű és rangú magyar testvére, akár palotában, akár vályogkunyhóban született is. Wffy van! j&bbfetől.) A szociális életnek tehát nem lehet más programja, mint az örök isteni parancsolat: »Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat!« Mert ahol a szo^ ciális élet ebből a szeretetből fakad, ahol a szociális életnek a forrása ennek az egymást támogatni, segíteni akaró megértésnek, a szerettetnek a forrása, ott lesz szociális béke, lesz szociális fejlődés, ott a közösség és az egyén között le fognak hullani a válaszfalak, mert mint mondom, senki sem fogja magát megalázottnak érezni; mert ki van megalázva, amikor az édesanyja ölelő karját, melengető szeretetét érzi? Igen t. Ház! Valóban szociális életet tehát nem lehet másképpen csak a keresztény erkölcsi élvek alapján nyújtani és keresztülvinni. Ezért mondja a mai életnek egyik szociális írója (olvassa): »Az igazi szociális ember, az egyedül kívánatos holnap embere az, akiben a felvilágosodott lelkiismeret korlátlan hatalmú úr, az igazságérzet olthatatlan, szenvedély és a cselekvő szeretet az élet legfőbb vagyona«. Ilyen emberek csak a keresztény kultúra talajából nőnek. Aki enélkül fog hozzá a tömegnyomor enyhítéséhez, a szociális kérdések rendezéséhez és soha nem teljesíthető vágyakat akar ébreszteni azokban,-akiken segíteni akar

: az ideig-óráig- csillogó jelszavakkal elkábíthatja talán a segítséget váró tömegeket» de valóban megnyugtatni és az élet békéjét viszszaadni nem lesz képes. Ezt a belső átalakulást tehát, amelyről gróf Teleki Béla igen t. képviselőtársam beszélt, szükséges a jövő szociájis életbe beállítani. Ezt szolgálja a kormány a maga minden intézkedésével és ez lesz az a forradalomnélküli szociális átalakulás. amely a boldogabb jövendőt megteremti. Legyen szabad az elkövetkező szociális alkotásokkal, illetőleg azoknak az alkotásoknak a beleillesztésével kapcsolatban felvetni két gondolatot, amelyek ugyan ma — tudom,. ütése 1943 december 4-én, szombaton. 631 háború van — nem valósíthatók meg, de amelyekről különösen az egyikről, ebben a Házban szó még nem esett. Azt ajánlanám az igen t. kormány figyelmébe, hogy mindazokon a helyeken, ahol nagyobb tömegekben élnek tisztviselők, akiket a kormányzat ereje és bizalma kiküld valamelyik vidékre, ezeknek a tisztviselőknek a számára a nagyobb városokban vagy járási székhelyeken megfelelő tiszt viselői otthonokról gondoskodjék a kormány. Ma nagyon szeretjük a családmeintést emlegetni. Kérdem- lehet-e szebb és nagyobb családimon test elképzelni, mint azt, ha azt a tisztviselői osztályt, amely a maga felelősségteljes kötelességének elvégzésére kimegy messze- a maga megszokott otthonától, hozzájuttatjuk ahhoz a tisztességesbecsületes, meleg otthonhoz, ahol ö lelkileg megerősödve végezheti majd tovább a maga felelősségteljes munkáját. A tisztviselők is katonák. Vozáry igen t. képviselőtársam nagyon szellemesein a béke vitézeinek nevezte őket. -Bár most háború van. mégis meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a maguk kötelességét becsületesén teljesíthessék. És ha már itt tartunk, legyen szabad még felemlítenem valamit, ami szintén nem oldható meg ma, de mindenesetre meggondolás tárgya kell, hogy legyen az eljövendő szociális életben és ez az, amit Meskó igen t képviselőtársam úgy fejezett ki, hogy: adjuk vissza az anyát a családnak. Molnár igen t. képviselőtársam megrázó statisztikai adatokkal, benső erőtől duzzadó meggyőződéssel mutatott rá a családtalanság és a gyermektelenség óriási aranyaira és nemzetpusztító nagy veszedelmére. 11 évi beregszászi városbíróságom s mostani működésem alatt, amely elég nagy most is, mert egy megyére terjedi ki egyházi hatóságom, az a tapasztalatom, hogy ahol a nő iá van kényszerülvie, rá van utalva arra, hogy kenyeret keressen, ott hiányzik — kevés kivételtől eltekintve — a családi élet meleg szeretete és 'ereje. (Ügy van! Ügy van!) Meggondolás tárgyává kellene tenni azt, hogy a hivatalban lévő nőket rangra és rendre való különbség nélkül nyugdíjazni kellene majd annakidején, — nem most, amikor a háború idejét éljük és szükség van minden férfit pótló erőre — és igyekezni kell a családfenntartóknak olyan megélhetést adni a fizetések és a szociális problémák megoldásával, hogy az a családfenntartó maga legyen képes eltartani feleségét és családját. (Élénk helyeslés.) Hogyan lehet kívánni attól a feleségtől, attól az anyától, akit a hivatalban felettesei sokszor agyonzaklatnak, hogy ha^ zajöivet, meleg otthont nyújtson férjének és gyermekeinek? Mi, akik közvetlen kapcsolatban vagyunk a családokkal, látjuk, mennyi sok szerencsétlenség, mennyi családi élet lazulása és tönkremenése következik be éppen azért, mert a nő is kénytelen kenyérkeresethez nyúlni és nem képes a maga teljes rdvatását átadni a családnak- amelyet Isten neki adott. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Legyen szabad itt a nagyi szociális pápa, XL Pius pápa körleveléből a következőket idéznem (olvassa): »Szégyenletes és minden áron kiirtandó visszaélés az, hogy a esalád-