Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

632 Az országgyűlés képviselőházának 351. anyák és apák elégtelen munkabére miatt a házi teendők és különösen a gyermeknevelés elhanyagolásával bérmunkába menni kényszerülnek. Tehát mindenképpen azon kell lenni, hogy a családapák munkabére .az egész háztartás költségeit fedezhesse. Ha ez a mai viszonyok mellett minden esetben még nem 1er hetséges, akkor a társadalmi igazságosság követeli az állapotoknak olyan újraszabályozását, hogy minden felnőtt munkás az említett mértékben kaphasson bért.« Ugyanez a pápai körlevél ennek megjavítását éppen »a házasság tisztességének megóvása« miatt követeli. Szabad legyen még felhoznom, hogy itt alkalmazhatnám talán legjobban korunk egyik szociális írójának a szavait. (Olvassa): »A haza elsősorban otthon, kenyér, föld, család, emberi megértés és szolidaritás és ha egy nemzet nem tudja fezeket a legelemibb életfeltételeket nyújtani, attól nem is kívánhat ragaszkodást és cselekvő áldozatkészséget.« A nemzetiségi kérdésről legyem szabad csak annyit megjegyeznem, távol annak minden jogi és más vonatkozásától, hogy a nemzetiségi kérdési ^szerény véleményem szerimft nem annyira a jiogok közé szorított élet, mint inkább a bánnitudás kérdései. Amikor itt ebben a Házban illetékes kormányférfiak ajkáról elhangzottak a magyar életet és a magyar őszinteséget jellemző szavak a nemzetiségi kérdés rendezésének mikéntjéről, a nemzetiségi képviselők részéről pedig elhangzott a kormány felé a hűségnek, a lojalitásnak megniyilatko akkor megvan az az ailap, amelyem ezt a békés együttélést biztosítani lehet. (Ügy van! jobbfelöl.) Nemzetiségi testvéreinknek legyen szabad csak annyit figyelmükbe ajánlanom, hogy az igazi nemzetiségi érzület mem a politikai nyila tkoza tokban merül ki csupán, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) hanem a magyar életben, és a magyar sorsban, a magyar bánatban és a magyar örömbem való részvételben! is. (tlgy van! Ügy van! ÉténjH taps jobbfelől.) Mindenki vessen .tehát számot lelkiismtieretével és ha úgy: érzi, hogy a magyar fájdalom az ő fájdalma, a magyar öröm az ő öröme, akkor nincsen szükség soha semmiféle politikai megnyilatkozásra, mert megvan az az alap. amelyen megértjük és átölelhetjük egymást. (Taps.) Legyen szabad azt figyelmébe (ajánlanom az illetékes tényezőknek, hogy amikor nemzetiségi vidékekre küldünk ki tisztviselőket, — nemi tudom, keresztülvihétő-e vagy sem — az illető tisztviselőket legalább 2—3 hónapig kurzusom kellene erre átképezni. Olyam értelemben! gondolom ezt, hogy ,az illetők;' mielőtt odamennek, ismerkedjenek meg aminak a nemzetiségnek a történetével, vallásával, életével, kultúra jávai, szokásaival és azzal a hatással is, amelyeit a megszállás nyomorúsága váltott ki, — amely rájnk nem mindig volt nyomorúság, inkább csak nekünk volt az — mert ha az a tisztviselő fogja látni azt a torzképet, ameílyet abban a nemzetiségben! a kisebbségi élet kialakított a magyarságról, akkor kétszer is meggondolja, hogy ne tegyen soha olyat, ami ©zt a torzképet valónak tüntethetné fel. Mert ezt a torzképet elsimítani, a magyar nagylelkűséget, a magyar őszimtesé-. get, ä magyar becsületességet & maga valóülése 1943 december 4-én, szombaton. ságában bemutatnál:' annak a tisztviselőnek a feladata. (Ügy van! Ügy vom! Taps jobbfelől.) Ezért kérem az igen t. Ház minden tagját és az oda kiküldött tisztviselőket, vigyázzanak arra, hogy senkinek ne legyemek kint a nlemzetiségi vidékeken különít nemzetmentő aspirációi, (Ügy van! jobbfelől.) hanem teljes összhangban a kormány politikájával végezze mindenki a maga nemzetiségi feladatát. (Taps.) Mert lehetetlen az, hogy mást legyen a-kormány felfogása és mást vigyen végbe a tisztviselő ott, ahova rendeltetett. (Ügy van! Ügy vain! •— Taps\ jobbfelől és középen.) Ezjt a XePLki összhangot meg kell teremteni. Ez annál könynyebb, mert amit a kormányzat felelősi tényezői mondanak, azt ők a teljes felelősíség tudatában mondják és nekünk éppeni azért, mert ők a külpolitikai helyzetnek, a belső életnek irányítói és ismerői. (Ügy van! Ü9y van! jobbfelől.), ebben az ősziniteségbeni igazságban és jó célkitűzésben kételkedni egyáltalában; mancséul ekünk. (Ügy van! Ügy vén! jobbfelől.) Igém t. Ház! Legyem szabad ezzel a kérdéssel végeznem is és csak annyit megjegyeznem^ hogyha ezen a vonalon — amint momdottann — a megértés, a becsületes jószánldék, egymás érdekeinek szem előtt tartása lesz az irányadó, akkor ebben az országban mindenki elmondhatja, hogy ez igazán az ő hazája-, ahol neki élnie és halnia kell. (Éje.nzés a jobboldalom*) n Amit látunk a kormányzat részéről nemzetiségeinkkel szemben, az a magyar nagylelkűségnek, hogy úgy mondjam, a magyar rotmanitikus isaelleimnek és feillángolásnak olyan nagy ténye, hogy azt szoktuk mondani kárpátaljai vonatkozásban : a ruszin részvények sokkal magasabban állnak, mint a magyar részvények. (Koríáth Endre: Ügy vam!) Amikor a kormány részéről ezt látjuk, akkor nem kívánunk egyebet, mint azt, hogy a magyar örömi legyen a

z ő örömük, a magyar boldogság legyen az ő boldogságuk és a magyar bánat — amelytől Isten

1 óvjon mindnyájunkat, — legyen éppen i'igy az ő bánatuk is. ^ Igen t. Ház! Most már nem térek ki a leventeoktatásira, mert az időm lejárt, hanem legyen szabad csak azt imondamomi és arra figyelmeztetnem mindemkit, hogy ma kemény napokat él, kemény harcokat vív a magyar nemzet. A magyarság útja mindig kemény, áldozatokkal, szenvedésekkel, klönlniyel és vérrel telt volt és úgy érezzük, hogy ma is itt van az áldozathozatal ideje. Minthogy a kormány benyújtott költségvetéséből ennek az áldozatvállalásnak a ténye csendül ki, ez csendül ki azokból a számioszíopokból, amelyeket eléuk tártak, a magam «szerény személyébem is mind a költségvetést, .mind az anima k kereteiben való gazdálkodáshoz a felhatalmazást megszavazom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számoso\n üdvözlik.) Elinök: A miniszterelnök d úr kíván szelni. (Hasszamiartó élénk taps a jobfyoMalon és a középen.) KáU'ay. Miklós miniszterelnök: T. Képviselőházi! (Halljuk! Ha,lju0) Mimt méltóztatnak emlékezni, a költségvetési vitát, az eddigi szokásoktól eilíérőeni a miniszterelnöki tárca tárgyalásával inidítottu'kj el és azt a® én felszólalásom vezette be. Méltóztatnak tudna! azt is 1 — hiszen akkor meg is indokoltam, —, hogy