Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
630 As országgyűlés képviselőházának 3ol. nagy dologról van szó; & legnagyoblbról van szó, ami egy nemzet életében előfordulhat, mert a tét maga a nemzet« (Ügy van! jobbfelől.) Ég éppen azért, mert m'aga a nemzet a tét, ennek a kormánynak, amely a nemzet hajóját békés, boldogabb révbe akarja vezetni, éreznie kell, hogy a nemzet többsége mögötte áll és támogatja nemzetmentő mimikájában. Ha, mi ebben a harcban elbuknánk, az valami szörnyűséges lenne, mert az előbb említett nagy nemzeti szerencsétlenségek idején, az egy Trianont kivéve, ha akkora is volt,a pusztítás, hogy a magyar ha szertenézett, nem leié honját e hazában, de Magyarországnak, mint közjogi egységnek a létét senki nem fenyegette és neim vonta kétségbe; ha megszálás volt is, mindenki azzal az érzéssel volt ott, hogy talán fognak pusz'títiani, talán fognak rabolni, talán jól fognafe élni azon a területen, de az egy Trianont kivéve az integer Magyarország mindig megvoílt. Most azonhan a moszkvai, a kairói és a teheráni értekezletről kiszivárgott hírekből eléggé látjuk, hogy ma mit várhatnak a szabadságszerető nemzetek. Ismerve a szívtelenségét és eszmények nélküli elvtelenséget, amely csak a gyűlöletből táplálkozik, amely csak vagyont és országokat akar harácsolni és népeket akar a maga igája alá hajtani: még csak azt sem mondanák el a kis nemzetek felett, hogy a sírt, hol nemzett süllyed el, népek veszik körül s az ember millióinak szemében gyászkönny űl. T. Ház! Éppen azért, mert sorsdöntő küzdelemrő'l van szó, éreznie kell a kormánynak, hogy mögötte a nemzet többsége áll és támogatja, segíti őt ebben a munkában, A nemrégen lezajlott — de talán nem is jól mondom, hogy lezajlott, mert aránylag elég békés légkörben folyt le — külügyi vitában mindenki egyetértett abban, hogy a magyar külpolitikai vonalvezetés — mint általában minden politika — nem tarthat szem előtt mást. csak a nemzet érdekeit. (Helyes 1 és jobbfelől.) A nemzet érdeke pedig ennek a győzelemnek biztosítása egyrészről, a nemzet függetlenségének és szabadságának teljes megóvása másrészről. A magyar nemzet csak akkor érték a nagy közremunkálkodásokban, a magyar nemzet csak akkor érték a nagy segítésben, ha a magyar nemzet megőrzi a maga sajátos szabadságát, függetlenségét, mert aki ezt próbálná valamikor valamilyen formában elvenni a magyartól, annak mi csak tehertételt jelentenénk. A magyar nemzet története azt mutatja, hogy a magyar nemzet bcsületetes hűséggel, odaadással áll mindig az ado'tt^ szó mellett és ez az adott szó a jelen esetben jelenti nemcsak a tengelyhatalmakhoz való hűséget és a melléjük állást, hanem jelenti magát az európai érdeket is. Ti Ház! Rendeltetésünk Kelet felé is az volu, hogy mindig védekeznünk kellett és talán nem is csak a magunk szabadságát kellett védenünk, mert ahányszor védekeztünk, ugyanakkor a mi hátunkon, a mi acél izmainkon, acélerőinken tört meg mindig az ellenség minden törekvése, hogy a keresztény Európát tegye tönkre. Erről beszéltek a t. Házban már többen és Európának be kell látnia, hogy Magyarország nélkül, Magyarország évezredes küzdelmei nélkül az európai civilizáció sohasem lehetett volna olyan nagy, olyan hatalmas és olyan virágzó, mint amilyen fokot ért el itt. T. Ház! A nemzetnek hivatott vezére a nem7 í szívéből szólt — s ebből; talán elég ennyi — ülése 1943 december 4-én, szombaton. amikor azt mondotta, hogy ebben a harcban a becsület, a magyar hűség és az élet logikája irányítja magatartásunkat fajunk és hazánk üdvére. Igen t. Ház! Természetes, hogy az erős és célravezető külpolitikai irány csak akkor tud súlyt adni a kormánynak, ha belpo'Iitikailag áz élet egységes, ha a belpolitika olyan egysége« fronítot tud felmutatni, amelyet ^mi a belső front szilárdságának nevezünk. Erről a belső frontról, ennek szilárdságáról itt és ott igen sokan meggyőző erővel mutatták ki annak jogosultságát és szükségességét és én hiszenn, hogy azoktól az elvi különbségektől eltekintve, amelyek a politikai síkon mindig előfordulnak — nálunk, magyaroknál sajnos, annál inkább és annál többször — a megpróbáltatás napjaiban az országot fenyegető veszedelmeknek elhárításakor minden magyar ember becsületesen fogja teljesíteni kötelességét ott, ahova < az isteni Gondviselés vagy feletteseinek bizalma állította. Mégis a belső frontnak szerény véleményem szerint a mai viszonyok között két hatalmas alappillére van: az egyik a szociális társadalmi átalakulás, a szociális jövő biztosítása, a másik pedig a nemzetiségi kérdésnek a nemzet érdekeinek megfelelő rendezése. Engedje meg a t. Ház, hogy rövid pár szóval én is hozzájáruljak' ezeknek az eszméknek tisztázásához. Legyen szabad iitt az igein t. igazságügyminiszter úrnak egy kijelentését idéznem, amikor egyik erdélyi igen t. képviselőtársamnak bizonyos ügybéu hozzáintézett kérdésére azt mnodta : legyen meggyőződve képviselőtársam, hogy én ezt a kérdést erdélyi szemmel és.erdélyi szívvel fogom vizsgálat tárgyává tenni. Ezt a^ kérdést, vagy jobban mondva, ezeket a kérdéseket én is magyar szemmel és magy a r szívvel akaró mi megvilágítani. Nem moitatok most rá azokra a statisztikai adatokra, amelyeket Mezey Lajos igen t. képviselőtársam hatalmas beszédében olyan gyönyörűen felsorakoztatott itt a Ház előtt, csak legyen szabad azt hangsúlyoznom, hogy ami a magyar szociális fejlődés terén történt a legutóbbi esztendőkben, az olyan teljesítmény, amely előtt akarva, nem akarva, mindenkinek tisztelettel fejet ke II hajtania. Egv országnak'i sem voltak olyan nehezek a viszonyai, mint éppen Magyarországé, hiszen a szerencsétlen Trianon után nem szociális kiépítésről volt és lehetett szó, hanem formálisan a mindennapi kenyérnek, a nemzet létének biztosításáról. Szociális gondolatokat lehet hirdetni, de pénz nélkül megvalósítani nem lehet. A tavalyi és tavalyelőtti költségvetés vitájában egy közbeszólás formájában elhangzott az a szó, hogy bezzeg a cseheknél különb volt a szociális élet. Legyen boldog vele a közbeszóló; elismerjük voltok ott szociális intézmények, amelyek jól prosperáltak, de ne felejtsük el. hogy mint a csehszlovák respublikában minden, a szociális élet és fejlődés is a centrális cseh politika szolgálatába volt állítva és abból a magyarságnak csak morzsák jutottak. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Másrészről Csehszlovákia megengedhette magának a 1 kísérletezéseket, hiszen számolatlanul kapta az antantmilliókat, mint a könnyelmű tékozló fiú, aki tudja hogy nem kell neki soha megadni az adósságot. Kísérletezhetett; ha valami nem sikerült, kezdhette újból. Nekünk azonban 1 olyan szociális jövőt kell megalapoznunik»
