Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

Az országgyűlés képviselőházának 351. T. Házi! Ninos időm és módom itt részié t­kövletelményekkelli előállni. Azi ellemaékniek ez nem is feladata. Nekünk meg kell mutatni a hibát, a javító irányt és ha az helyes, ia rész­letmegoldás csak a kormánytól jöhet, mert övé az. apparátus. (R. Voajáry Aladár: ügy van!) A külpolitikáról nem óhajtok beszélni, de ta­lán 1 szaíblad elmondani,, hogy Kolozsvár főte­rén ém is ottti sírtam és átkozódtam húszéves fejjél, mint öreg- világháborús katona, amikor i a iszioiciálidemiokratai párt és a radikális párt zsidó vezetői azt akarták nekünk megmagya­rázni, hogy ne harcoljunk az akkor bizony nagyon félve, nagyon gyenge feliszereléssel Erdélybe belopakodó romám hadsereggel szem­ben, ment azok a román 1 katonák majd haza­mennek, ha ők, Peyer emberei, szépen meg­magyarázzák nekik, a nemzetközi testvérisé­get. (R. Vozáry Aladár: Mi már tudjuk azit!) Azok a katonák büzony nem, mentek ki Kolozs­várról, ahova pedig soha semtmiféle győzelmet mean aratva jöttek ble és ahova csak azért tud­ták betenni a lábukat, mert a 1 szociáldemokra­ták és af radikálisok szetzüllesßitettek a magyar hadsereget. (Ügy van! a szélsőbaloMalon.) Az Üristeni hatalmas: ereje .megsegített és ahogy vér nélküli elvesztettük, úgy vér nélkül vissza is kaptuk Észak-Erdélyt hatalmas szö­vetségeseink jóvoltából. I)ei az ém szülőfalum még nem tért vissza és nagyapám fejfáját már biizonyosan elkorhadt a marosludasi magyar temetőben. Most december elsejém, a gyula­fehérvári gyűlés évfordulóján, Bukarestből furcsia győzelmi ünnepről ad hírt a rádió. (R. Vozáry Aladár: Ha mindig így fognak győzni, rendiben: van!) Nagyapám elkorhadt fejfájai jogán találj szabad annyit mondanom, hogy nem értjük ezt ai tüntetést. Szerettük volna himind, hogy Románia is megtanult EL oJL> új jidők új parancsait, amelyekből az a legfőbb tétel, hogy: megszünít a látsaatigazságok érvé­nyesülései és ezutáni már csak a valóságos igiaz-^ ságok uralmának ideje következik. (R. Vozáry Aladár: Azért még egy kicsit tanítani 1 kell őket!) Úgy látszik, mena tanulták meg. Nos, hát meg fogják tanulni! (Ügy van! a szélsőbal­oMaionj Ez az, amit el akartam mondani; úgy, ahogyan az, adott viszonyok között lehetett, megindokoltam állásfoglalásomat, amely a kormáíniyzattal szembeni valló biiizalmaitlamságoit jelent. Tiszta sor, hogy pártpolitikai szem pont­iból: bíráltam a javaslatot. De tiailláni nemi is vár­tak mást. Hiszen tudja a t. Ház, hogy az el­múlt évek folyamán mindig iaiat bizonyítottuk, hogy ezt a kormányzati rendszert mi nem tart­juk alkalmasnak a folyton égető magyar sors­kérdések megoldására. (Ügy Vam! 'a szélsőbal­űléalon») Êzt mi szentül hisszük. Azit, viszont, remélem, a t, túloldal 1 hiszi e'l, mennyivel pihent­tetőblb lenne együtt lenni önökkel. De t. Ház, azt gondolomi. ennek csak akkor volna értelme, ha a test nyugalmát a létek, a lelkiismeret nyugalma is kísérné a mi' részünkről. Enélkül csak látsziaitegység vonnia ez, olyan, minit a meg­drótozíotti, de törött cserépfazék, amely az első húr ©lpattanására szétesik. Lelkiismeretünk tart itt bennünket ezeken a padokon és hadd fejezzem be beszédemet mélyem t. képviselőtársam, vitéz Imrédy Béla, : pártszövetségünk vezérszónoka szavai vail (ol^ vassá): »Egész eddigi működésünkhöz híven, :; most sem akarunk mást, mint a magyar nép saját szabad elhatározásába] kitűzött céljait a: ülése 1943 december 4-én, szombaton. 6^9 magyar jobboldal alapvető elveihez hű egyéb erőkkel egyetértés'bíen, tiszta hittel és mem lan­kadó akarással szolgálni. Törhetetlen bizalom­mal hiszünk a magyar népii gondolat, a szo­ciális igazság és a tisztái közéleti erkölcs jegyé­ben megvalósuló magyar megújulásban, hi­szünk miniden idők legnagyobb háborús meg­próbáltatásának történelmi értelmében és igazi céljában: ,a, saját törvényeik és szokásaik sze­rint élő szabad ós boldog nemzetek új Európá­jában és hiszünk ai hűségnek és la becsületnek a nemzetek értékét meghatározó fenséges tör­vényében«. Nem szavazom) meg a felhatalma­zást. (Êlén'k helyedlés, éljenzés és tayps a b'<M­oldalow, — A széntokot számosan üévödik.) Elnök: Szólásra) következik? Porubszky Géza jegyző: Ortutay Jenő! Elnök: Ortutay Jenő képviselő urat illeti a szói. Ortutay Jenő: T. Ház! örömmel kapcsoló­dóim bele előttem, felszólalt t. képviselőtársam beszédébe, mert hiszem ő maga jelenteít© ki, hogy az egész közéletet, ,R kormányza!ti tény­kedéseket pártja nevében és pártja elvi szem­pontjai szerinti ítélte meg, ami az én vélemé­nyem szerint, azt jeleníti, hogy ha; nemi pártja nevében^ beszélne, akkor ezeknek: a kormány­zati intézkedésieknek legnagyobb részét he­Lveselné. (Ellentmondások <v széfoőbaloldalon. — Incze Antal: Ez: tévedés! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Tréfának jó!) Elnök: Osemidet kérek! Kérem a képviselő urakat, mélifóztaíssamak helyeiket elfoglalni. Ortutay Jenő: Én tovább megyek ebbeini a gondolatfűzésben: állítom és iudoimi, hogy Incze igen t. képviselőtársam éppen úgy, mint az ő bajtársai ugyanazt akarják, amit mi, — és ebben talán kevés kivétellel mindenki egy eb­ben a Háziban — azt akarjuk, hogy ia magyar jövendő iszebb és boldogabb legyen, hogy szo­ciális alapokon épüljön fel^ és hogy ebiben ai hazában béke, egyetéir'tés és boldogság ural­kodjék. (Rupert Rezső: Mindnyájain; ezt akar­v juk!) Ha ebben egyelk vagyunk, akkor nem, kel] féltenünk ezt a maigyar hazát, mert ha a. magyar haza veszélyben van, nielhéz órákat él át, minit most, akkor mindenki — bármilyen párállású legyen is — a maga helyén becsüle­tes felelősíséggell fogja teljesíteni kötelességét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Amikor mi ezen az oldalon a kormány be­nyújtott költségvetésiének keretei közölt való gazdálkodásra a meghaitalmazást megadjuk, megszavazzuk, ©zt memjcsiak belső meggyőző­désbőil tesszük, hanem azért is, hogy! a külföld lássa, ebben a hazában a kormány háta mögött a megpróbáltatások nehéz idejében a nemzet többsége áll. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ha peldig a nemzet többsége áll mögötte, akkor eninieik a kormánynak joga, és ereje válni alhhoz, hogy kötelességéit az általa kijelölt egyenes útoim és egyenes, célkitűzések Síkján tovább­vezesse. . ... Mi tudjuk — és azt hisizem. ebiben; a tekin­tetben minden]^ e g y jitt, a Házban — hogy. most sorsdömtőíbb napokat és időkéit élünk, mint bármikor a, történelembenL mert á tatárjárás, a mohácsi pusztulás, a világosi fegyverletétel, a Bach-korszak neimzetsorvasztó intézkedései, sőt még talám Trianon ,seml volt olyan tra­gikus és hatalmas megpróbáltatásokat magá­ban rejtő szeremosétleiniség, mint az, amely ezt a nemizötet akkor érné, ha ezt a háborút elvei­szíteménk. Mi nagyon, jól tudjuk, — hogy a kül­ügyminiszter úr szavaival éljek — hogy itt ma 86*

Next

/
Thumbnails
Contents