Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

628 Az országgyűlés képviselőházának 351. 1 a munkásság részéről vajmi kevés .'panaszt hall az Oti.-ról. (Piukovich Józef: Őhozzá nem is mennek! ) Ezzel szemben 'tanúskodnak a ^túloldalom önök, akik itt egészen viharos, tiltakozásukat fejezték: ki már előre az ellem, hogy^ a mezőgazdasági munkásságot az Otl-ba vigyék. (Piukovich József: Igazuk ilsi van!) T. • túloldal, jóne akkor az Oti., vagy roissz? (R. Vozáry Aladár: Hát nem egészen jól! — Derültség. — Koltai József: Egészeim rossz!) Szóval méltóztattak itt elismerni, hogy maga a kormánypárt sem vall ja miniszterének álláspontját egy na gy

on font os kér délsíben. (Zaj.) Elmök: Csendéit kérek! . . ' Incze Antal: Az orvoisikérdés ma egyike az idők legfontosabb kérdéseinek. Itt vagyok bátor 'rámutatni a máisodik számú drámai kiáltásra, amely KeresztesKFiisoheir, Feirenc belügyminiszterr úrtól hangzott el a; következőkben: (Halljuk! Halljuk! széleőbáloldalon. — Olfvpssa): »Az orvosproíbléinán segíteni véleményem szerint csak akkor leheti, ha aa orvosképzés kérdését alapos revizió alá. ves'sjzük ési megkönnyítjük azokat iaz utakat, amelyek az orvost pálya, felé vezetnek. Nem látom biztosítva a jövendő egészségügyi szolgálat ellátását, ha a<z orvosi utánpótlást ilyen ütemben har la-d, mint most.« Ezt terméisizetesen meghallja az ezekben az ügyekben illetékes miniszter', a: kultuszminiszter úr, aki az orvosképzésért felelős, és az én kérdésemre, amelyet a bizottságban intéztem hozzá, hidegén^ szépein, nyugodtan megmagyarázta, hogy ő eibtben a kérdésben annál többet, mint amit eddig tett, az égvilágon sieimmit nem tud tenni. T, Ház! Az egyik mi.nisz.teir úr.drámai kíáltásiban hívja fel a figyelmet a magyar közegészségügy egyik kérdésére, a másik mimisizter úr pedig ezt a kérdést itt a plénumban még csak nem is érintette. T. Házi! Végül itt van egy konkrét eset. • amelyet nem szívesen hozok' fel, nem akartam idehozni. Megrázó' ezi az ügy. Ez azi eset arról tanúskodik, hogy milyent tökéletesen egységes önöknek, t. kormányzat és t. túloldal,-, például a baidiigondozottak kérdésében vallott állásfoglalásuk. Ebben a kérdésbegi: kormányzói szózat, hangzott él. amely mindenkire kötelező. Az eset a következő» Eleiseft a doni harcokban eey kitűnő katonaorvos, az, egyetlen őrnagy orvois veszteséerünk, akiről mindemi tanúvallomás azt mondja, hogy ez az orvos fegyverrel a készében ottmaradt egy úgynevezett sünállás. ban és amikor már mindenki eljött, aki eljöhetett, ő az utolsó csapattal ott maradt és azt mondta, menjetek, de érni iltt maradik, mert itt van a helyem az én megsebesült embereim között. (Felkiáltások: Hősök!) Ez! az ember efesett éis a belügyi kormányzatnak dicséretére

1 legyen mondm, az özvegynek azonnal mozi engedélyt adott. (Helyeslés.) Engem is. meghatott az \sm expeditiv készség, amellyel ezt az özvegyet felkarolták, akinek három felnevelésre váró gyermeke van. Mindem adat a kezemben "wan, de talán ennék aiz özvegynek az érzékenysége; (miatt merni mondok' neveli A bet ügyminisztérium kiutalt neki egy mozit, ámde ez .ai moizi eddig egy másik minisztérium hatásterületébe tartozó inítézmény kezében volt Az intézménytől a belügyminisztérium a fennáMó törvényes rendeletek értelmében a moziengedélyt visszavette. Az, intézmény pedig azt fejelte az özvegynek, hogy maga pedig az én llése 1943 december 4-én, szombaton. raoizimba a lábát be nem teheti. Ez az álláspont győzött, az özvegy ne tud bemenni a belügyminisztérium által neki kiutalt moziba. (Zaj. — vitéz Lipcsey Márton: A bdlügyminisztftT fogja biztosítani!) T. Ház! Még csak egy skiccet! (Egy hamff a» szélsőbaloldalion: így nem liehet harcba menni u honvédekkel! — vitéz Lipcsey Márton: Majd meglátjuk a végét! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Incze Antal: Beszélni akarok a városházi kormánypárti egységről, Homonniay Tivadar úr birodalmáról. Sohasem irigyeltük önlöktől ezt a főpolgármestert. Méltóztassék osiato belenézni a dolgokba. Ez a főpolgármester megbuktatja a saját pártjának ügyvezető alelnökét, azt hiszem, az örökös törvényhatósági választásokon, aki ugyanakkor véletlenül Wolff Károlynak egy embere^ .

a wolffkárolyi hagyományok hű őrzője, Moesáry Kálmján ez az úr, akfrt Homonnayi Tivadar onnan 'kibuktatott. Ezzel sízemben az önök egyik szónokb legutóbb örömmel , üdvölzöita Zsilinszky képviselő úr és Peyer képviselő úr pártjának összefogását. (Felkiáltások a szélső bahldalon: Kicsoda?) A fővárosi közgyűlésien az önök egyik szónofca. (Baky László: Szabó Imrei eisperies !) Ke engedjenek bennünket ege szén kétségbeesni, amikor azt kenessük, hogy mi az önök politikájai, mi a 'kormány politikája a nagyi kérdésekben, mert őszintén meg vallva, sokszor a bensőnkben feltoluló következtetés eklet a legszívesebben ki sem mondjuk. T, Ház! Időm kevés már! ahhoz, hogy néhány gyakorlatij. kérdéssel is foglalkozzam, de meg kel mondanom azt, .mint orvos, hogy az utóbbi időhení ai magylarl közvélemény általában lázon a véleményen vani, hogy &i közegészségügyji kérdéseik) megoldásai olyan jól megy, hogy azon reparálni már nem kell. Két-három mondatot szeretnék erről a kérdésről elmondani, csak egészen elvi síkoni. Méltóztassék megjegyezni azt, hloigy az utóbbi évek egészségügyi politikája tiszitelotreiméltó és szorgalmas munkia volt, de volt egy nagy baja, amelyet stokat emlegetünk és^e'Z az, hogy egy] nagy, gazdag országiban kialakult módszert akart iskolásán ráapplikálni a miaigyar viszonyúikra. (Rajnniss Ferenc: Az amerikait!) A% amerikai módszert. Szép eredményeink vannak. Maradjunk meg annál, hogy^ talán ai prophylaxis, a megelőzés kérdésében ért el eredményieket, de a legnagyobb baja, hogy a gyógyítás kérdése nem tudott egészségügyi politikiánk intézőiben megfelelő érdeklőidést kelteni. Ebből következik k'órházpolatikánk! elmaradottsága, Képviselőségen^ ' negyedik ; esztendejében, kimomidom. amit eddig mindig elkerültem, hogy a plénum előtt megmondjam. Budapesttől 30 kilométernyire, Vác városában olyan kórházban féküsznek a betegek, ahol csak egy eljárásnak volna helve, a tisztiorvos azonnali beavatkozásának. Ebből tetrmészetesan jó dolgok nem jönnek ki. Ezzel szaporodik azután az orvosprobléma, amelynek, 'különben is sok változata van és szociális biztosítási vonatkozásban mindig égető. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az OTI 1943-ra előirányzott orvosi költségekre 22.1 millió pengőt, ügyvitelre 27,3 millió pengőt. Jó ez az intézményt (Fel<k\áltás\úk û ^zelsőbaloldwoW: Nem jó! — K. Vozáry Aladár: Ügy van! Nem jó!) Mondják meg ezt az urak a belügyminiszter úrnak, mert ő azt állítja, hogy jó. Elolvastam a naplót. t