Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
54 'Az országgyűlés képviselőházának 341. elkövetkezendő gazdasági politikában a háborúnak tovább folytatása esetén bizony számos olyan nehéz szívvel kiadandó intézkedésre lesz szükség 1 , .amelyet végre kell hajtanunk, hogy a szűkösen rendelkezésre álló energiákkal azt produkáljuk, amire a hazának legelsősorban szüksége van. Mélyen t. Képviselőház! Ezt voltam bátor röviden az energiagazdálkodásról elmondani, de méltóztassék megengedni, ba már ilyen kellemetlen körülményekről kell beszélnem, akkor megmondjam azt is, hogy van egy terrénuma a gazdasági politikának, amelyen a háború igen üdvös eredményeket hozott, ez pedig az ipari racionalizálás kiterjedése. , (Ügy van! jobbfelől.) 'Méltóztaitiik tudni, hogy nálunk az ipar fejlődése tulajdonképpen az osztrák-magyar monarchiái közös .vámterülete mellett indult meg és talán éppen ezért nem lehetett oilyan egyenletes és szerves, 'minit a nagy nyugati áliaunokbam, ahol az legalább eigy évszázaddal ezelőtt indult meg- Azonkívül a mi ipari fejlődésünkre tulajdonképpem az nyomta rá a bélyegét, különösen- a triam lomti megcsomkítottságunkban^ hogy »ai magyar iparnak elsősorban egyi kis ország igen* változatos igényeihez kellett alkalmazkodnia. Azt lehet mondani, hogy olyan sokrétű igényekkel jelentkezett a magyar fogyiasztóp'iac, hogy maijdmem minden nagyobb iparvállalatunk egy-egy vegyeskiereskieidés jellegével bírt és igen sokfajta anyagot és árut sokszor felesleges számban és iminőségben gyártottunk. A háborús kényszer magával hoztai azt, hogy ezen a téren igen jelentős haladást látunk. Igen jelentős haladás mutatkozik elsősorbam a vas-, fém- és gépiparban. Volit valamikor olyan idő, amikor minden gyár hajlandó volt mindenféle gépet gyártani. Ma már az állalmi szállítások túlnyomó réséé,, azt lehet mondani 90%-ban, szabványok, alapján történik. Amint méltóztatnak tudni, a szabványosítás abban áll, hoigy többféle cikkből bizonyos előírás szerint kiválasztunk: néhány fajtát, ezeket emeljük ki és ezt tesszük kötelezővé a, közszállításoknál. Igaz, hogy ez még a. magániparra nemi vonatkozik, de tapasztalatunk eddig az, hogy a magyar magámipar igyekszik lépést tartami a közsizállítási szabályokkal, tehát azt lehet mondani, hogy e térem a magámiparban is igen jelentős haladás észlelhető. Legyen szabad csak néhány számadatot említenem. Nemcsak olyankor látjuk ezt, amikor a! közellátásban, bizooiyos nehézségek mutatktozniak, így például a gyártható szappan, lábbeli, ruházati cikkek, mezőgazdasági gépek. stb. típusainál, hanem< vannak olyan eszközök, olya.m cikkek is, amelyekben nincs kötelezővé téve. mégis van. számottevő haladás.^ Így például sikerült, a szabványosító intézettnek a kapatípusokniak számát 1200-ról 50-re korlátozni, az eketípusokat 50-ről 12-re és a kaszatípusokból pedig 50-ből csak 4-et kellett megtartani és így sikerült minden íalajvisiziomyra, iái szükséges minőségeket rendelkezésre bocsátani. (Helyeslés.) Számításaink szerint megállapítottuk azt, hogy a mezőigazdasági gépeknek; eddig lebonyolított tipizálása már körülbelül 1 20%'-os amyiagmegtakarítással jár. nem is beszélve a munkaerő- és rezsi-megtakarításról 1 . Remélem, hogy ez a háborús kényszer szülte racionalizálás nem fog a háború végével megállni, mert véleményem szerint meg kell 1 találniok vállalataiknak ülése 1943. november 22-én, hétfőn. azt a, módot, hogy a háború utáni gazdasági életben mindent féltékenység és alaptalan bizalmatlankodás kiküszöbölésével, igyekezzenek a magyar iparban az észszerű munkamegosztásra, igyekezzenek arra*, hogy egymás között a tapasztalatokat, amiket a gyártásnál szereztek a gyártási módokra nézve, szabadon kicserél jék, mert emmek még nálunk igen nagy akadályai mutatkoznak. Eltökélt szándékom, hogy ezeket aizi akadályokat a vállalatok tapasztalatainak kicserélése útjából elgördítsem. (Élénk helyeslés-) A racionalizálási módszerek között ezenkívül számos további, el járás vár még nálunk széilesebbkörű alkalmazásra vagy meghonosításra. Még csak egyet említek ezek közül, az úgynevezett javaslati módszert, amely már a fejlettebb ipari áHamokbani megvalósult. Ennek a javaslati módszernek lényege az, hogy Lebe tővé tesszük az üzemben foglalkoztatott munkások és tisztviselők szálmára, hogy az általuk észlelt gyártási újításokra vonatkozó tapasztalait aik at, közölhessék és megfelelő díjazást is biztosítsanak ezért részükre, hogy bekapcsolódhassanak az ipari termelés fokozásába mindazok, akik az ipari termelésben érdekelve vannak, hogy ők tényleg elsőrendű tényezőknek érezzék magukat • s emellett szellemi munkájukkal is hozzájárulhassanak a magyar ipar további kifejlődéséhez.. Ezekben voltam, bátor az ipari kérdések termeléspolitikai oldalát nagyjából tisztázni és most méltóztassék megengedni, hogy röviden rátérjek a szociálpolitikára, (HaUjuM! Halijuk!) annál t is inkább, mert hiszem mint említetteni, a termeiéspoilitika és a szociálpolitika vélieményem^ szerint a legszorosabban kapcsolódik egymáshoz és igazán nagyvonalú szociálpolitikáról csak akikor beszélhetünk, ha igazi és nagyvonalú termelési politika van és ha a termelés kellő mértékbein állítja, elő a szétosztásra kerülő 1 javakat. Csak ekkor lehet egészséges szociálpolitikát végezni. (Helyeslés.) Mindnyájan tudjuk, hogy mi az első világháború előtt sem voltunk a, tőkegazdag országok sorában. (Élénk felkiáltások: Nem! Nem!) Nálunk a nagyipari, termelés jóval későlbb indult meg, mint w nagy nyugati államokban. A magyar ipar ennekfolytáni nem tudott eljutni oda, — amint említetteimi — hogy aiz állótőkén kívül forgótőke-szükségletéti is a sajátjából fedezhesse, ami a termelés rentabilitása szempontjából kétségkívül! hátrányt jelentett a nagy nyugati államokkal szemben. Ennek ellenére állíthatom, hogy nálunk az ipari szociálpolitikai a tőkével^ bővebben ellátott nyugati államok szociálpolitikájával nemcsak lépést tudott tartani, hamem a közvetlen környező államokat tekintve, egyenesen útmutatással is szolgált. (Ügy van! Ugy van! ci jobboldalon és a középen.) Nálunk az ipari munkásvédelem mindig együtt haladt ap iparfejlesztéssel és ez nem a véletlen műve, hamem a magyar lélek igazságérzetéből! fakadt. (Ügy van! Ügy van! a jobb oldalmi és u középen.) Hogy m mennyire! így áll- eirre nézve legyen szabad egypár adatot felsorakoztatnom. Azt hiszem, hoigy ez az állításom nem is lepheti me^ azokat, akik ismerik a magyar szociálpolitika történetét, mert ennek lapjain fel van jegyezve, hogy Magyarországon már 1840-ben I törvényt hoztak a gyárakban foglalkoztatott gyermekeik és fiatalkorúak védelméről és pedig
