Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

Az országgyűlés képviselőházának 341. messzebbmenőeii; mint az egy évvel később ^keletkezett franciái törvény, mieirt amíg ez 12 órá ban, addig a magyar törvény 9 órában maxi málta a 12—16 éves imunkavállalók munkaide.1i ét. Egy 1848. évi magyar kormányrendelet 44 évvel előzte meg az ipari jellegű Ausztriád az ipaross-egédek munkaidejének szabályozásával. (Kabók Lajos: Papíron!) Nem papíron, mert végre is hajtották. Megemllthetelm azt is, hogy Magyarország az első államok között wlt Európában" amelyek kötelezővé tették a beteg ségi és baleseti biztosítást. De legyünk tárgyilagosak, amikor Pár huzamot akarunk vonni a magyar szociálpolitika és a külföldi között. Tárgyilagosan ímeg kell állapítanunk azt, hogy talán a nyugati országokban az intézményes szociálpolitikára nem volt annyira szükség, mint nálunk és pesdig azért, meirt azoknak ipara hosszabb fejlődésire tekinthetett vissza... jobban meg volt alapozva és mert hatalmi befolyásuknál fogva nyitva állt «lőttük az egész világ fogyasztó piaca, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) s ennélfogva munkásságuk aránylag magasabb reálbéreket élvezett- De ez egyáltalán nem von iU semmit a magyar államvezetés ténykedéséiből, amely mindenkor felismerte- az intézményes /szociálpolitika jelentőségét és mindent elkövetett annak kiépítésére. Közép-Európában egészen első helyet foglaltunk el az ipairi szociál: politika szempontjából. Ami még nem nyert nálunk megoldást, például a kisiparosok öreg ségi biztosítása, az sem a jószándékon múlott, hanem a, kényszerítő körülményeken. Mindefeeknelk a még megoldatlan kérdéseknek a megoldását is előkészítettük és csak az első kedvező alkalmat várjuk megvalósításukra. (Élénk helyeslés a jobboldalún és a közéven.) Neim lehet számszerűéin felmérni azokat az eredményeiket, amelyeket az intézményes szociálpolitika a magyar munkások, a magyar dlolgolzó társadalom részére hozott. Az első világháború utáni szociálpolitikában tulajdonképpen két időszakot kell megkülönböztet nünk. Az egyik az 1927—28-as évéSí-m esett, közvetlenül a világgazdasági válság küszöbére, amikor tulajdonképen a szociális biztosítás egységesítése és nagyarányú kiszélesítése megtörtént. A második szociálpolitikai időszak pe dig nagyolbb lendületnek az 1937—38-as évek ben indult, amely a munkaidő szabályozását. a fizetéses szabadságot, a legkisebb munkabérek megállapítását és a gyermeknevelési pótlék intézményesítését eredményezte. (Kabók Lajos: Nincs ellenőrzés! — Zaj. — Halljuk! Halíjuk! jobbfelől.) / Hogy mindezek a törvények milyen kedvezően befolyásolták a magyar munkásság helyzetét, azt az utóbbi évek néhány számad'atávaJ is megvilágíthatom. A magyar ipari és bányavállalatok 1941-ben betegségi, rokkantsági és öregségi biztosítási járulékok oíméni kereken. 170 millió pengőt fizettek be az Ötii. pétaztá-rába. Ennek aizi öszsz égnek, amelyet tekintélyes részben szolgál tatások révén nyomban visszakaptak! a munkavállalók, nagyobbik hányadait a vállalkozók rótták le. Ez így van. (Kabók Lajos: Így is kell!) Csak tudni klell érték élni. Meig kell^említenem aizt is, hogy azoknak &; szociális célzatú építkezéseknek értéke, amelyeket a tátrs'aldalomülése 1943. november 22-én, hétfőn. 55 biztosító^ intézmények végeznek tartalékaik befektetésével, 1942. végére elérte már a 120 millió pengőt A fizetéses szabadság bevezetése már aK első esztendőben, 1937-ben kereken 20 imiilió pengővel terhelte meg a munkásság jaivara az ipari és bányavállalatokat. A szabadságra utazó munkavállalók és hotzzátartozóik számára, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr 50%-os vasúti kedvezményt engedélyezett. Ezt a kedvezményt a nehéz forgalmi viszonyokí ellenére tavaly is megkapták a munkavállalók, jóllehet a. forgalom erős korlátoizásnak van kitéve', összesen majdnem', 93.000 munkavállaló vette ezt igénybe, legalább 150-000 hoizzátaritoBÓjávai. (Kabók Lajos: Ez is rendben van! Elég potyautas vanl! — Mozgás.) A gyermeknevelési pótlékot folyósító szakmai csaiádpénztárak az idei évben 170.000 munkás 320.000 gyermeke után fizettek családi f pótlékot; A kifizetésre kerülő összeg előreláthatóan megközelíti a 40 millió pengőt. Tavaly decemberben ugyanis átlag 60%-kai felemeltük) a gyermeknevelési pótlékokat és ugyaniakkor progresszív kulcs alapján állanítottiik meg az egyes munkáscsaládok járandóságát. A felszólalásokkal kaipcsolatban itt vagyok bátor bejelenteni, hogy tervbevetterm és szükségesnek tartlom- a családi pótlék újabb rendezését (Élénk keh/ml és-) és ezt a rendszert ki szerelném! terjeszteni, amennyire lehet, a kisebb üzemekre és feltétlenül a miaigántisztviselŐkre. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől, a középen és a bai'oldrlmij Mélyen t Képviselőház! Nem lennénk azonban igazságosak, ha szociálpolitikai kérdéseket tárgyalva,, csak aizi intézményes állami sízoeiálpoliitikát említenénk meg. Véleményem szerint nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat az intézkedéseket és intézményeket sem, amelyeket a 'munkaadók hoztak létre, (Ügy vom! Ügy 'van! jobbfelől) amelyek nem állami beavatkozásból, hanetmi a magyar ipar önkéntes áldozatkészségéből létesültek. (Úgy vom! Úgy Van! jobbfelöl és középen.) Elsősorban^ örkömmel kell meffállaioítaniomi azt, hogy az egész^magyar ipart áthatja^ immár az ai meggyőződés. hogy a munkájából élő ember életszínvonalának emelése és szociális biztonsága nemesak kövelkezménye, hanem egryemesen élőfeltétele a' helyes iparpolitikának. (Helyeslés és taps jobbfelâl és a középen.) Sajált tapasztalatomból; tudom és mernem állítani, hogy a mialgyiar ipar sohasem; gördített komoly akadályt az intézményes szociálpolitika útjába (Felkiáltások jobbfelől: Sőt!) és nemi vonakodott mágiáira, vállalni aiz eíbből eredő terheket, sőt ema. túlmenőleg vállalt magára, olvan terheket, amelyeknek nyomán eísrvirprm'ásra mesdelentek » vállalati miaiEránintézménvek:. kórházak, üdülők, szórakozási ieénveket kielégítő munkásotthonok, firvieirmekottbonok. kultúrházaik, könyvtárak, snortejTveisületek. stb. Ezekneki az intézményeknek javarésze épnen az 1936-ot követő ívekben indult me? és merem állítani, hogy ha a háború nem akadályoztál volnq az iparvallótokat bizonyos mértékben, e ténykedésben, 'akko^ még szebb eredménvkről számolhatnánk be (Úav van! Úov van! jobbfelffl-) Itt kell szólnom arról a szabadi dŐTnozp-.'ilomról. amelyet Szabó Gyu^a képviselőtársam említett Hipc és őszintén meír kell mondató™, hoigy a. GyOSz keretében míűködő szabadidőmozgalom tevékenysége igazán a kultúra min-