Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
ßOO . Az országgyűlés képviselőházának 350. < Jó volna akciót indítani a magyar cím- és rangdömpinig ellen, amely kívánalom a mostani költségvetési vita során is felmerült. A magyarság r szellemi alkata és lelki sajátosságai megkívánnák, hogy egy ilyen akció ne alulról, lármázva indulna el, hanem felülről. Ósak akkor lenne igazán eredménye és sikere. '' Előttem szólott képviselőtársaim a bürokrácia körüli bajokat említették meg. Ebben a tekintetben is szeretnék egy konkrétumot javasolni» mert megítélésem szerint sokszor nem az egyes tisztviselőkön yan itt a vád súlya, hanem magán ezen a sajátos bürokratikus beállítottságon, azon a levegőn, amely szinte egy vallás, — nem, jobb szóval mondom: — egy szekta elfogultságával tudja abszorbeálni mindazokat, akik belekerültek és teremti meg a maga külön liturgiális nyelvét és dogmáit. Azt hiszem, segítenénk a bürokrácia gépezetében a kerekeket alkotó hivatalnokoknak is, ha táblákat helyeznénk el minden magyar hivatalban, olyan feliratos táblákat, amelyeken ezt lehetne olvasni: »Honfitársaid iránt az udvariasság kötelez«. (Helyeslés.) Ez az ügyfélben is mindig felkeltené a jogigényt ahhoz, hogy neki igenis joga van ott elintézést kérni és várni, de tisztviselő testvérében is felkeltené azt a kötelezettséget és felelősséget/ hogy igenis én,azért vagyok itt, hogy honfitársaimnak — tehát nem idegeneknek és ügyfeleknek, hanem honfitársaimnak — szolgálatára legyek. (Czermann Antal: Többféle táblát is lehetne csinálni!) De hogy a bürokrácia bálványának is elég tétessék, közzé kellene tenni ezen a feliratos táblán annak a belügyminiszteri vagy miniszterelnöki rendelkezésnek a számát is, 'amely már ismételten megjelent és amely ebben a tekintetben a maga bürokratikus nyelvén igyekezett orvosolni a bürokrácia körüli hiányt. Nagyon szívesen látnánk némelyik hivatalban a helyett a tát la helyett, hogy »Idegeneknek tilos a bemenet!« az ajtón , belül azt a táblát, hogy »Idebenn tilos a magánbeszélgetés, a nem idegeneknek!«. T. Ház! Végül szeretném még megemlíteni azt, hogy vannak témák, tárgyak, amelyeknek jelentősége magukbanvéve nem nagy, de mégis van valami különös kisugárzó, közvéleményformáló, hangulatkiváltó hatásuk, amely meszszo túlhaladja tárgyi jelentőségüket. Ilyenek például a képeslapoknak, magazinoknak a divatrovatai, divathírei. Sokan elmondották marj nekem-—• és nemcsak férfiak, hanem nők is — panaszképen, hogy fel vannak háborodva, amikor néha kezükbe veszik ezeket a lapokat. Látják a fényűző képeket mutató divatillusztrációkat és amikor azt látják, hogy a saját kispolgári vásárlási könyvükbe évenkint csak három ruha írható be a mai könnyen nyúzódó, könnyen szakadó' műanyagokból, akkor egyes lapok divattudósításai X. Y. dámának vágy úrnőnek húsz ruhájáról számolnak be. (Heresies. — Pa ló Imre: Ezt meg kell Bzüütetni! — Mester Miklós: Még a miniszter feleségének is!) Nem tudom, szenzációhajhászásból teszik-e az ilyesmit az • illető újságok. (Felkiáltások jobbfelől: Hol a cenzúrai) Az viszont bizonyos, hogy mérgeznek és ingerült hangulatot teremtenek. T. Ház! Essék egyszer szó a költségvetési vitában a mai nap folyamán már másodszor, magáról a t. Házról is. Molnár Lajos t. képviselőtársam említette a háromnegyedszázados ülése 1943 december- 3-án, pénteken. jubileumát ünneplő gyorsíróirodát. Ad mültos annos! — kiáltjuk feléjük, mert hiszen ezzel a. paiiamentarizmus nyugodt és higgadt ezutáni életét is kívánjuk, amikor az ő további szolgálatukat kívánjuk. De említést kell tennem a t. Háznak nemcsak erről az előkelő, hanem egy szerényebb testületéről is. A t. Ház 1 altiszti karával kapcsolatban költségvetésünk kisegítő szolgai'állásokat is említ. En legalább néhány rövid szóval megérdeklődtem ezt a furcsa nevet a mi altisztjeinknél és kiderült, hogy altisztjeinknek legalább három, olykor öt, olykor több évig* kell szolgálniuk ebben a minőségben, amelynek igenis ez a hivatalos neve, hogy »kisegítő szolga«; (Mester Miklós: Ilyen fényes palotában!) Olyanokat minősítenek így, akiknek a mellén kitüntetések árulják el azt, hogy.ők a becsület mezején megfordultak és akiknek a katonakönyve altiszti vagy őrmesteri sarzsit őriz. Nem az anyagi részhez akarok itt hozzászólni az ő sorsukkal kapcsolatban, hanem ahhoz, hogy adjuk meg méltányosan az ő számukra azt, ami nem kerül pénzbe. Nevezzék el őket kisegítő altiszteknek vagy harmadosztályú altiszteknek és ezt a mai terminológiánkban ellenszenves elnevezést vegyük el tőlük. (Mester Miklós: Meg kellett volna csinálni! — Palló Imre: Nem rajtunk múlik!) T. Ház! Akik odakint bírálják az államvezetés és a kormányzás gesztióit, azok igen sokszor zavarba jönnek, amikor azt szegezem az ő kritikájukkal szemben, hogy ha ők lennének a magyar államvezetők helyén, akkor mi volna az ő programmjük, mik volnának az ő konkrét intézkedéseiké Egyik testvérünk egy ilyen alkalommal úgy nyilatkozott, hogy még akkor sem vállalná el a magyar, kormányzati vezetők roskasztö felelősségét, ha aranyhegyeket adnának neki. Nem is kérnek aranyhegyeket a mi kormányunk tagjai, akik ólomnál súlyosabb gondját viszik a nemzet értékének és viselik az esetleges exisztenciális döntések felelősségét is, de szükégük van az . erőfokozó, energiafrissítő bizalomra, amely aranynál is értékesebb, mert a helyes úton járás tudatának biztonságát adja számunkra. Ezfc m a bizalmat nyilvánítjuk most a magunk _ részéről sokak ne vében is a költségvetési javaslattal kapcsolatban- Amikor bizialmat szavazunk a magajánlási javaslaton át. iáikkor a kormányzat is szavazz€[ti bizalmat a nemzetnek, amely ott mi lkjép visel ünífc és amelyet Ők, vezetnek. Tudjon a mi kormányzatunk számítani, merjen építeni arra, hogy becsületes törekvéseiben, exiszítetnciális döntéseiben a nemzet ereje, akarata, teherbíró készsége és» i\u relme áll mögötte. Ez a kölcsönös bizalom, amellyel a nemzet nagyobb iki része yiselterti'k a kormányzat iránt, égi ez a bizalom, amellyel a kormányzatinak, is bíznia kell a mi magyar fajtánkban, egyengesse útját a lidércnyomástól felszabaduló, harmonikus Oirszágőrzés és országépííés ezután elkövetkezendő áldorft munkájának. Ezzel a kívánsággal fogadom ei a megajánlási törvényjavaslatot!. (Élénk éljenzés és taps a jabboldhlow, és a középem A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Gyula jegyző: Goszitonyi Sándor! Elnök: Gosztonyi Sándor képviselő urat illeti a szó.
