Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

Àz országgyűlés képviselőházának 350. minisztériumnak több osztályiát kell megjárnia, akkor ha semmi érdemleges nehézség nincs iis, hónapok szükségesek az elintézéshez. Az állami gépezet keretiéinek folytonos tágítása azzal a veszéllyel Jár, hogy az állami gépezet maholnap saját súlyát sem bírja el. Enniek, következménye természetszerűen az, hogy a termelést és az élietstandardot is egy óriási adminiszitráió réteg eltartási költsége nyomja, és ez tarthatatlan nemcsak a termelő rétegek szempontjából, hanem az adminisztráló- rétegek szempontjából is, mert lehetetlenség azokat megfelellően megfizeitniii és megfelelően szeleik•tálni és az igen sok bürokratilküsi munka után el vonja az energiákat és az egyént a valóban fontos, érdemi állami feladatok megoldásától. Ügy hiszem, hogy állami igazgatásunknak nemcsak, a fennálló jogszabályok érvényesítés© a feladata, hanem az is, hogy szükség esetén közreműködjék új jogszabályok és. új társadalmi r|endi tkliaíafkáitásaban,,,

; vagyis felszóimre hozza és gondozza a nemzetet éliteltő erőkleit és elősegítse a helyes társadalmi egyensúly Kialakítását- Különös jelentősége van ezért minidéin olyan munkának, amely a társadalmi szolidaritás kialákításáhioz vezet, mert hiszen e nélkül aa állam bialsŐ megérő södiés)« leheiteltlieini Ez a szolidaritás, a legkönnyebben a helyi érdekek és a szomszédi összetartozás révén alakul ki és ezért van különösen nagy szerepe a vármegyéknekemnek 'kialakításában. A vármegyék, amelyek Szent István óta kísérik végig történetünkéit, lassan mesterséges szerkezetté váltak. Ezt valahogy újra élővé kiell tenni, talán úgy, hogy a falvakom élő embereknek olyan, szervezetévé váljék, amelynek segítségével együttesen igyekeznek a köz feladatait megoldani és a falvakban rejlő anyagi és erkölcsi erőket felszínre hozni és egy meghatározott terv keretében és irányiában azután nmnlkába állítani. Általában a centralista közigazgatás ós a modern) közlekedési rendszer és az iparosodás kezdi elhalványítani és eltüntetni a hagyományos földrajzi összetartozások jelentőségét, pedig ha elfogadjuk azt, hogy Európa szellemi gazdagságát, sokszerűségét és történelmének egész dinamizmusát az erős. földrajzi tagoltságon kívül az Európában élő kisebb és nagyobb népek változatos és színes, egymástól különböző szellemiségének köszönheti, ez adta meg Európa jellegét és adott az európai szellem fejlődésének hatalmas lendületet, akkor el kell fogadnunk azt isi, hogy egy országom belül is hasonló jelentősége van a különböző színeknek^ táji jellegzetességek folytam kialakult változatosságoknak és különbségeknek. Minél kisebb és minél kevésbbé változatos egy politikai tér, annál valószínűbb, hogy lakóinak a természete is egyformább, ez pedig szellemi nivellálódásra, politikai és gazdasági mozdulatlanságra ïvezet. így változott meg a megcsonkítás folytán a trianoni Magyarország élete is, mert hiányzott az a kölcsönhatás a változatos tájak között, amely az emberi képességeik keveredéséti csisaolódását és fejlesz, tését idézte elő a múltban és végeredményben mégis az egész Kárpátmedenoémek harmóniáját és a magyar szellemiségnek egységét alakította ki. Azt hiszem, hogy a vissza tért területek jelentősége éppen abban van, hogy változatosabbá, színesebbé teszik a magyar gondolkozást és újból felszabadítják a magyarságot forüíése ÍQ43 december E-án, pénteken, 5§9 málo nagy történelmi erőket. Â nemzet életének szempontjából az ország egyes részeit nem lehet csupán az ott fellelhető gazdasági kincsek és energiák alapján elbírálni. A gazdasági javak mellett az ország tulajdonképpeni gazdagságát azok a szellemi értékek adják meg, amelyeknek lelőhelye egyáltalában nem mindig esük egybe az anyagilag jövedelmező területekkel. Gyakran- az ország egészen szegény, és elesett vidékei történeti hagyományaiknál és kultúrájuknál fogva nagyobb értéket jelentenek, mint azok a tradíció nélküli, esetleg nem iis .magyarok által lakott vidékek,. ahol a természet szeszélye valamely különös gazdasági kincset rejtett el. Ha most az ország egyes tájegységeit n4rzem, a Visszatért Erdély gazdaságilag deficites területnek számít, de felimiérhetetleiu az a szellemi gazdagság, melyet visszatérése Magyarország .számára jelent- Erdély Magyarország részére sohasem anyagi kincsei miatt volt érték, hanem Erdély igazi jelahtőségt a magyar élet szempontjából kiváló fiai adták meg, akikben ennek az országrésznek mélyebb törtéuiehni tudata, kiegyensúlyozott társadalm i felfogásai és sajátosan magyar műveltsége öltött testet- Ezért, mikor Dél-Erdélyről beszélünk, akikor elsősorban arra a Tordára gondolunk, ahol 375 évvel ezelőtt a vallásszabadságot kimondták, arm a Gyulafehérvárra, ahol a 8€0 éves székesegyház román hatjlású ívei akut Hunyadi János, a Zápolyák és Bethlen Gábor nyugoszmak, arra a Nagyenyedre, amelynek ősi kollégiumában Apáczai Cseri János, Körösi Csorna Sándor, Szász Károly, Kemény Zsigmond, Bairalbás Miklós, Bolyai Earkas tanítottak vagy nevelkedtek. (Egy hang a' bulUfk\épen: Becsukták a románok!) T./Ház! Elismerjük, sőt hangsúlyozzuk az államigazgatásban az erős központi hatalom szükségességét. De amilyen mértékben szükség van a ^központi irányításra igazgatási és rendészeti vonalon, olyan mértékben kell a köz* ig'azgatásnak felszínre segítenie és gondoznia az egyes tájegységek sajátos szóneiztetű kultúráját és annak a társadalomnak az Öntevékenységét, mely ennek a kultúrának hordozója. A közigazgatás szükségszerű központosításának ez adja meg a magái természetes ellensúlyát, s aminit a központi hatalom gyakorlásával ^kerülhetjük el a íkisebb közösségek elzárkózását a maguk lokalpatriatizmusának szűk korlátai közé, úgy az egyes vidékek sajátos szellemiségéneik a közigazgatásban! való érvényrejuttatásával vehetjük elejét annak* hogy a központi hatalom nyomasztóan nehezedik reá a vidékre. T. Ház! Beszédem eddigi során rámiutattam arra, hogy az állami életet irányító tényezőknek milyenéknek kell lenniök azért, hogy az állaim és a társadalom viszonya az egész nemzetre nézve (kedvezőbben alakuljon. Azonban bármilyen tökéletes reformját is valósítanék meg az államigaizgatásnak, a magyar válság mindem kérdését ezzel nem oldanófc meg. Az allem, végeredményben egy közösségen épül fel és ha ez a közösség csak passzíve veszi át a reá felülről rádiktált jogszabályokat és intézkedéseiket, akkor a társadalom és a>z> állam közötti viszony még a legjobb jogszabály ok mellett sem oldódik meg kedvezőenv Nem oldódlhatik meg már csak azért sem,, mert — aimlint említettem — az igaizgatás feladata ma már nem .a jogszabályok végrehajtása, hanem enné] sóikkal több: tervezés és irányítás segít-