Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Az országgyűlés képviselőházának 350. fizikai munkások, akik igenis érezzük, hogy a magyar nép akaratából ülünk itt a magyar törvényhozás házában. (Ügy van! Űgw van! Taps jobbfe0l és a ködépen. — Haala Róbert: Akkor miért nem írják be a névsorba a foglalkozásukat? — Elnök csenget) Azt mondiják, hogy a tengerszenu mindig megérzi, ha a tengeren apály vagy dagály van; a tengerszem, dagály esetén felemelkedik és apály esetén lejjebb száll. Mi, képviselőik, mindamnyian úgy érezzük, hogy a magyar életnek egy-egy tengerszeme vagyunk. Nem szakíthatjuk el é« nem is szakítjuk el a dolgozó, fizikai vagy szellemi munkát végző magyar nélppel ai kapcsolatainkat (Ügyi van! Ügy van! jobbfeMl.) vele együtt vagyunk örömében, boldogságában, amikor dagály van a magyar élet tengerén (Ügy van! Ügy vdn! jobb felől), veié vagyunk bánatában, nyomorúságában, amikotr apály van a magyar élet tenigerén. (Cffy van! Ügyi van! Taps a jobboldalon és W középen. — Palló Imre: Reméljük, ez idle is vonatkozik! — Elnök csen^ get. <— Egy hang a\ középen: Mi nem is vitatjuk ezt!) T. Képviselőház! Ezeknek) előrebocsátása. utlám ' méltóztassanak megengedni, hogy aa európai viszonylatban; is első helyen álló Országgyűlési Gyonsiro'da 75 éves fennállása; alkalmából a t. Ház csendben; hűséggel dolgozó munkásairól, a gyorsírókíról emlékezzem meg. (Éljenzés és taps. —- Palló Imre: Becsüljük meg a munkát! —s Általános, élénik, éljenzés és t ps.) Kossuth Lajost a magyar népdal, a nemzet íródeákjának nevezi. Kérjiük a Mindenhatót, hogy az országgyűlés íródeákjainak, gyorsír óinknak adjon még sók alkalmat arra, hogy a BemzetásHrakeretes törvényjavaslatokhoz felszóliaió képviselők beszédeit feljegyezhessék, aimikor a mlég vissiza nem tért országrészek is visszatérnek Magyarországhoz. (Élénk élj fii zës és taps..) T. Ház! Nemcsak az ádventi harangszó, a Kárpátokból hozzánk érkezjő karácsonyfák tömege, hanem a nx. kir. posta által december 1-én kiadott bélyegeken a Szeint Család, a jászéi, bölcső is airra figyelniieiztet mindnyájunkat, hogy (közel vao az isteni Gyermek születésének ünnepe, a karácsony. A megajánlása vita során, t. képviselőtársaim!, a magyar élet döntő fontosságú problémáiról szólottak. Úgy érzem, hölgy az isteni Gyenmeíki születésének közelgő ünnepe alkalmából a legfontosabb, a, legsürgősebben megoldandó kérdésről, a magyar családról, a magyar gyermekről kell szólnom ez alkalommal(Ralijuk! Halljuk! jobbfélől.) Kimondom^ hogy ennél a kérdésnél fontosabbat nem isme relu. mleirt e kérdés megoldásától függ ai magyar .netmzet léte vagy nemléte. (Ügy van! a középen.) Hiába beszelünk a kultúra emeléséről, útaik építéséről, folyók szabályozásairól, bármiről, ha nem oldjuk meg előbb ezt a minidéinnél fontosabb és nemzetünk életében leggyötrőbb kérdést, az egykét vagy az egysét. Viruló, életenősi, szapotria népek kibírják a qsapásokat, bátran iszeimjhenézinek a viharral, de a fogyatkozó, üaseajn kivesző nép eltűnik a történelemi szí r> padáról'i, mint azt' az ókiori népek példája i s miutatjai Nemi foglalkozom a Maltbus-féle tanokiíial, amelyekre alapozták egyesek a «zületéskorlátozás létjogosultságát Nemi foglalkozóin a XIX. század, második felében a társadalom kultúrált rétiegeiben elterjedt neomalthusi eszmékkel sem, csak egyet szeretnék a ülése 194$ december 8-ári, péntekéül ^79 magyar közvélemény lelkiismerete felé kiáltani: ,a magyar gyermek pusztul vész, a gyermekszületést ikfOriátozó tanok szennyes areiya csapkodja neanzetünk védőgátjait. Népünk vezetőinek. *igyelme»tetése, az »Elnémult harangok«, Kodoiáinyi »Földindulás «-ánaki jajkiáltása kell, hogy eljusson mindiem magyar ember füléhez es szívéhez. Pusztul a magyar, amikor körülötte életerős, viruló, szapora fajoikj lesik ®m aEkalmas pillanatot, hogy földünkre törjenek és elvegyék azt, amii ezer év óta a mienk. (Úgiy van! jobbfelöl) < Mélyen t. Ház! Szerietném. ha félrevert harangok zúgása volna ia hangom: tegyünk meg mindent a huszonnegyedik óra utolsó perceibem, míg nem késő! (igaz! ~~ Ügy va/n.'—T^m a Máz minden oldalán.) Nem beszélek arról sem bővebben, hogjr az ország különböző vidékein milyen pusztításokat végez az egykéi, Baranya, Tolna, Somogy, Bars, Bont, Gömör vármegyék és az újabb időben a dunamenti falvak is szomorú példát mutatnak erre. Községemben, Duuiaveesén az elmúlt tíz esztendő alatt 168 lélekkel fogyott a református magyarok számai. Sietek mindjárt megjegyezni, — amiben azt hiszem a t. Ház mindem egyes tagja egyetért velem — hogy ez a betegség nem vallási betegség, nem református betegség, pusztít ez a Dunántúl más keresztény feleké zetű tagjai között is. Legutóbb 1 a lajóetmizsei plébános egyik előadásában, mondotta» hogy, sajnios, katolikus és református magyarok között egyaránt pusztít ess a szörnyű ibetegsóg. E népirtó betegség láttán össze kell fognia minden jó magyarnak és keresnie kell az orvosságot. Pétain marsall szavai jussanak el mernem tóként mihozzánki is, aki nemzete összeoimlásia után megrázó erejű kiáltványában azt mondotta^ hogy Franciaország pusztulását a gyér mekhiány okozta. l)r. Heinrich Ploss tudományos kutatásokat végzett és az egész földkerekséget felölelő óriási adatgyűjteménye van a gyermek szeret péről és fontosságáról. Egyik könyvébein leírja a régi genmián, szláv, görög, római, valamint D primitív népek felfogását a gyermekről. Olvassuk, hogy az előindiai hindu a leánygyermeknek örül csupán, mert ezt értékes kereskedelmi cikknek tartja, a keletafrikai vasaramók az ikreket eladják vagy a dzsungelbe teszik ki. A szlávok és a* régi germánok a gyen getestű, nyomorék gyermekeket kitették. Sziléziában még a XIX. század folyamán ig az volt a felfogás, hogy ,a gyenge gyermekekkel izemben a szülőket megilleti a kiirtás joga, A regi Rómában a törvény w nyomorék gyermekek megölését is megengedte. Tudjuk, hogy Spártában a Taigetosz hegyéről a szakadékba aobtak a gyengeltestű gyermekeklet. A négerek Haiti szigetén a gyermekgyükolásit kedvtelés bői is űzik, Komgóállamban ínyencfalat volt a gyerinekhús még a XX. század elején i s: . Ausztrália egyes vidékein az anyák saját gyermekeiket megették. A gyeirmiekjevő délamerikai népek- pedig megsütve vitték magukkal saját gyermekeiket a háborúba. Kínában és Indiában terjedt el a legjobban a gyermekek megölése. Az ótestamentumi zsidóságnál; mint dr. Ploss német tudós megjegyzi, ritkán fordult elő a gyermekeik meggyilkolásai., Az ótestamentumi zsidó nép kívánta a gyermeket, mert a gyermekeken keresztül vartá a Messiással való öszszpköttietést, hallotta és teljesítette a parancsot: szaporodjatok és sokasodjatok, és hajtsátok 79*
