Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
$>1& Àz országgyűlés képviselőházának â50. ülése Ï943 december 3-án, pénteken. peinek. Egymillió 'torokból állandóan sugározzák a' magyar társaidalom felé: a háborút elvesztettük! A zsidóságnak ezt a) destruktív működését Antall miniszter úr is elismerte. Hát miiért nem vonja le ebből a konzekvenciáikat es miért nemi tesz olyan intézkedéseket, amelyek lehetetlenné teszik a izsidló&ágniak tarsadalommegbontó szerepéti ,, De nem ez a helyzet, hanem a leglontosaDD közüzemekben!, a legnagyobb hadiüzemekben a tulajdonosok zsidóik. Hát en kérdezem, a, zsidóságnak érdekében áll-e ennek a ihaborunals megnyerésed A Esidós,ág természetesen ugy védekezik," ahogy tud, és olyan szaibotafcst művel, amilyen; szabotázst tud, • . , a . Ugyanez ,ai helyzet a hírlapok terén, fea^nos, nagyon sok ujiság asildótutajdonban van. Keresztény emberek, akik zsidópenzből élne*, természetesem a ( zsidókat szolgáljak. A cenzúra bizony sok mindent átenged ezekben, a, «H«}»bau és ha mást nem, akkor igaz, VaUo, de destruáló módom összeállított nyilatkozatokat ós híreket. Hja. péTdául ezeket) al lapokat nézzük, akkor- nagy betűkkel mindjárt azt fogank látni, hogy a szovjet milyen erővel rohamoz Kievmél, vagy milyen nagy erőkiiegiteseiket végez, azutáni a német hádijeléntést, ha győzelmet iá hoz, valahol hátul hozzák. Az is benne vant de a; figyelmet egészein: miasma irányítják, inkább ia: veszedelem érzetének akarnak kifejezést adni. . Rá kelll mutatnom arra, hogy eu mi hivatalos külpolitikai programunk teljes ellentétben ál!l belpolitikáink gyakorlatával. A szovjet .elleni küzídő antikom .imitera egyezményt írtunk alá, stb., de a konzekvenciákat nem akarjuk levonni. (Zaj a szélsőbal oldaton. — Vaána Gábor: Űgv|a,nakkor feloszlatták ai nemzeti szonialista ' pártot! — Ráitz Kálmán: Az antikomintern ől kiléptünk! — Vájna Gábor: Mikor? — Rátz Kálmán: 1939-ben! — Elnök csenget) A szovjet egészen új imperializmussal! lép fel. Ilyen imperial izmus a. világtörténeleniben nem volt). Vámnak hatalmak, amelyek a vérségi kapcsodat alapján folytatják imperialista törekvéseiket, vammlak, akik a nagytér-elméletet hangoztatják és a nagytér alapján követik hatíalmii céljaikat. A szovjet eazel szemben egy egészein új jelszót hozott ki, (amelyet röviden úgy szokták kifejezeni, hogy: »Villáig proletárjai egyesüljetek!« (Egy hang a széllsőbalo dalxm: A Népszava! — Rátz Káilmáin: Éppen százéves ez ai jelszó!) Mit jelent ezi? Ez azt jelenti, hogy a 6Z0Vjetinek tuiiaj'doinképpen világhatalmi aspirációi vannak és ae, egész, világot egyesíteni akarja, a' maga uralmjai alá. (Ráltz Kálmán: Sziószerint benne volt ez, m|ár a kommuinista kiáltványban)!) Elnök: Kérem Rátz Kálmán képviselő urat, ne méltóztassék támogatni a , szónokot megjegyzéseivel. (D&rüUseg. — Maróthy Károly: Főleg a vörösöket nie táímogasisa,k — Rátz Kálmán: Történelemről beszélek!) Haala Róbert! Rái akarok mutatni arra,, hogy háborúbain 1 állunk a szovjett|el, ennélfogva elsősorban iarr a kell ügyelnünk, hogy a szovjet módszerei ellen is hathatósan küzdjünk. A szovjet a társadalmat akarja megbontani, miért ihiszeni ai marxizmus nem más, mint az, Ő imperialista törekvéseinek ideológiája. Ha tehát al marxizmust engedjük; Magyarországon szabadom szervezkedni, akkor tulajdon^ képpen a szovjet imperializuiíusának i'deológiájiáit engedjük szabadon hangoztatni, (Ügy van! Ügy van! :a s^elsőbdto^délúm.) tehát alátámasztjuk akarva nem akarva a szovjet imperialista! törekvéseit. Hogyain: akarunk védekezni a szovjet ellen, amikor itt bent hagyjuk megbontani a társadalmunk at? A honvéd kint küzd ß, harctéren, ia vérét ontjiat, ugyanakkor pedig szabadd tieret engedünk a (belföldi hazaárulásnak. (Vájna Gábor: Ügy van!) Ugyanakkor, amikor szabad teret engednek a marxizmusnak, a kormány igyekszik minden lehető és lehetetlen eszközzel a mi szervezeteinket megbontani, illetve megsemmisíteni. Nem mondok ezzel újságot és ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, csak egyre ^akarom a figyelmét felhívni a t. Háznak: a kommunistáknak egyik legnagyobb fészke a csepeli Weiss Manfréd-gyár. Itt tehát a nyilaskeresztes pártban tömörült nemzeti szocialisták, hungaristák a nemzet érdekében óriási miszsziót teljesítenek (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalion.), amikor hatalmas agitáció val igyekeznek fékezni a kommunista-iszociáldiemokrata agitációt. Mi történik ugyanekkor? Mi történt, t képviselőház? A szolgabíró a belügyminisztérium utasítására lefoglalta a mi párthelyiségeinket hadiüzem céljára ugyanakkor, amikor a szociáldemokrata pártnak sokkal nagyobb párthelyisége, táncltermei és egyéb helyiségei vannak. (Palló Imre: Ez elég rossz! — Egy ihmg a széaőbaloldalon: A kormánypártét sem bántották!) Tehát lehetetlenné teszi ez az ottani szervezkedésünklet. (Krancz Rajmund: És nem a jobb helyiséget keresték ki, hanem a rosszabbikat!) Lehetetlenné teszi a kormány, hogy nemzetvédelmi munkásságunkat kifejtsük. Nemi tudom, mi lesz az orvoslás, kétségtelen tény azonban, hogy ez az utasítás nem a szolgabíró agyában született meg, hanem a belügyminisztériumban. (Egy hang a szélmbW'oMaillom: Kábáknak iewefa van a korw'áiwyAfóií, hügy a párthe L yisegeti nem bántják!) Rá kell mutatnom arra, hogy egyébként sem találom meg az ős'zinteséiget a magyar politikában. Minden kérdés meg van oldva, mégsem látja a magyar dolgozó. Csak arra; alkarok rövidem rámutatni, hogy az Oti.-ban (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fellegvár!), e szintén tökéletes intézményben az orvosi gyógykezelés gyárszerűen történik. A munkásoki napnap után panaszolják, hogy felületes az orvosi kezelés, az orvosok pedig azt mondják, hogy az orvostársadalmat járatja le" az Öti., mert lehetetlen dolog az, hogy egy betegre csak egy-két perc jusson. Az orvos nem tudja megvizsgálni a beteget, tehát felelősségét sem tud vállalni tevékenységéért. A szociálpolitikához tartozik még a munkabér keretese. Vam maximális órabér ós van minimális órabér. Ha most megnézzük a tényleges helyzetet, akkor mit látunk? Irigylik a munkást, hogy sohasem keresett ennyit. Részint igazuk van, részint nines igazuk az embereknek. Elismerem azt, hogy egyes épületekhez napszámost nem kapnak, tehát kénytelenek fölvenni az utcáról egy alkalmi embert és annak két—három pengő órabért kénytelenek fizetni. Ugyanakkor pedig a hadiüzemekben, tehát azokban az üzemekben, ahonnan a munkásnak nines joga kilépni, tehát nincs a! ban a helyzetben, hogy olyan munkahelyet keressen magának, ahol több lenne a fizetése, maximálva van az órabér, és a munkások, a szUkmukásiok, akik egész életükben tanultak és szellemi munkát végeznek az ö szakmájukban^
