Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Àz országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1943 december 3-án, pénteken. * 57? sokkal kevesebbét keresneik. mint ezek az alkalmi munkások. (Vájna Gábor: Ez, így van!) Különösen kirívó a - helyzet • -a • bányákb an. Nem tudom, «?iogy! képviselőtársaim közül ki ,iárt bányákban és járt bányaműnkások között. Az -én tapasztalatom azonban az, hogy a bányamunkások közül alig" találunk • kettőthármat,, aki testileg-lelkileg egészséges. A bánya rettenetesen., megviseli--az ern'bexeket, úgyhogy ; mindlenegyes ember, amíg öregkorát eléri — s ezt, az öregkort, sajnos» bányamunkásokniáJlt 40 évben is mí&ghatárózhatjuk — rokkant lesz, A bányamunkásoknál is az a helyzet, hogy atmíg egyes alkalmi munkásofc tényieig nagy pénzeket kereknek, addig a bányák népe. a bányák munkássága bizony retter netesen sivár helyzetben él. Áttérve a földbirto'kípolitikára,. ezt a kérdést is csak 1 érinteni szeretném. Aki&r a> zsidóprobMmában,: a. földbirtokproblémában is rendet eg. törvény ••' rengeteg rendelet van, mégh sem történt meg a földlbirtokrendezéis>. A föl dbirtokraform végrehajtása késlekedik, a zsidóbirtokok elvéitjelével, kisajátításával fcapeso^latos rendeletek pedig ugyancsak késlekednek, niert a tulajdonbaadúsról tudni semt akarnak a minisztériumban. Valahogy am az emberben . à® a gyanú merül fel, hogy a státus-. kvót víalamilyeu formában meg akarják . tartani, hátha fordul a kocka és akkor, vissza. lehetnie adlni ai zsidóiknak a birtokot. (Szabó Zoltán; Ne gyanúsítson0. Másra — sajnos — nem' tudok következtetni, mert akkor más cselekedeteket. . más tetteket látnék. (Ügy van! Úc/31 van! a szelsőBhloldahvii.) Aza én felfog ár sora az, hogy a kormány egyáltalán nemi foglalkozik komolyam a földb irtokreformmal, mert különben a termelés megfelelői átállításával is foglalkoznia kellett volna, (vitéz Lipcsiejy Márton: Én meg azt hiszem, maga nem 'foglalkozik komolyan a földb irt oklref orminál, mért nem érti! — Palló Imre: Nem az ő dolgai!) Én -szövetkezeti- ember vagyok éís ismerem a szövetkőzetek, struktúráját. Egyetlen, szövetkezeti központunk sincs, amely termelési szövetkezeteket fognai összes Már; pedig azt el kell ismernem, hogy a nagybirtok termelését a _ birtokok elaprózódása - esetén csak akkor tndljuk megtairtani, ba a termelést megfelelően irányítjuk és a kis termelőket öszszefogjuk. Ebben az esetben azonban intézményesen kellett volna gondoskodni arról, hogy milyen szervezetet állítsunk be. erre a célra'. Ezen a téren azonbani egyáltalán nem látok kezdeményezést. Ami a mezőgaizdasági termelést illeti, állítólag ez, a kérdés is tökéletesen meg van oldva, mert hiszen van ebben a vonatkozásban törvényünk is. Ha interpellálunk, ha felszólalunk ebbemi a kérdésben, azt mondják, minden el van intézve, megszavaztunk erre a célra egyi milliád pengőt, min; den folyamatban van, többet nem lehet tenni. (Palló Imre; A szolnoki polgármester megkapta, meg- a bácskai főispán. -»* EAnöJc csenget.) Ugyanakkor pedig a kormány nem gondoskodik arról!, hogy a mezőgazdasági tenmelők neindelkaziésére álljanak a termelési eszközök. A."mezőgazdasiági,termelők kénytelenek leadni a miaguk termeivényeit, — "ez a helyes is. tmert áldozatot is követelhetünk tőlük.— de ugyanakkor tehetetlenné tesszük számukra a további termelést/ mert nem -adjtiki kezükbe' a'termelési KÉPVISELŐHÁZI NAPLő XVIII. eszközöket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon.) Legyen am akár ráf, atmelyrŐl már anynyit bőszeitek vagy legyen patkószeg, vagyktasiza, vagy akarati más, kétségtelen, hogy nem tud hozzájutni. (Ü&y van! Ügy van! a szélsőbaloldalon- — Vájna Gábor: Legfeljebb a zsidónál uzsoraiáron!) A gabona árát maximaltalk,. Ugyanakkor, ha a-gazda megrendeli a maga mezőgazdasági gépeit, a miegriendelés és a leszállítás közötti idő alatt a gépek legalább 60—70%-kial megdrágulnak. Hogyan lehet a termelés fokozíáisáról ;ési egyáltalán! mezőgazdar sági ter mellesről beszélni, ha neimf (adják a földmunkások, a parasztok fezébe > a teirmelés eszközeit ?'" Röviden szeretnék beszélni az árkérdésrő! is. Állítólag az árkérdés is tökéletesen meg van oldva, mert hiszen már a hálború, kitörése ota van ; árkoraniányibiztosságunk, sőt, ha, jól tudom, már azelőtt is megvolt. Azóta is állandóan, beszélünk vailámi organikus árrendszerről. .Én hosszú ideje figyelem már a pénzügyiminiszter úr nyilatkozatait. Legutolsó nagyobb befreien tése talán a tavalyi költségvetési beszéde során hangzott el, almikor programmkónt tűzte íkfe azt, hogy a innak az évnek, tehát 1942neiki a, végére minden áringadozásmaik vége I esiz. Mi nem igen hittük el ezt a pénzügyminiszter úrnak, de (mégis reméltük, hogy tálán igaza lesz. E^ helyett azonban azóta is állandóan újabb és újafblb árrÖgzítéseket, árstoppokat jelenitleneik^ be s a magyar nép már rettenetesen féil laiz újabb árrögzítésektől, mert igen szomorú tapasztalatai vannak ezen a téren. (Ügy vrm! Ügy van! a szelsőbalőldalon-) Akárhányszor árrög'zítés történt, ez tulla,jdonképpien mindig árdrágítások bejelentése volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vájna Gábor: A szegedi (beszéd!) Az őszinteség feltétellezii a bizalmait és éppen ezért csak olyan kijelentéseikéit szabad tenni, amelyek magyar népünket neiml ingatják meg hitében. Nagyon veszedellmesek az olyan nyir latkoziatok, amelyeki a magyar nép hitét megingatják. Én iái miagam résizéről azt' látom, hogy az őszinteség hiányossága már alkotmányjogi törvényeinkben is biennfoglaltatik. (vitéz JLipesey Marton: Mi az, kérem?! Mondja mégegyszer!) Az őszinteség hiánya; hiányzik alkotmányjogi törvényeiKikbol. (vitéa Lipcsey Márton: A hiánya hiányzik? Hogyan lehet ez?) Az őszinteség hiányzik. (Krancz Rajmund: Hallgassák m(eg, hogy mit fog mondani!) A parliaanentitel akarok foglalkozni, A parliament képviselőházának például az a feladata, hogy a nép akaratát, kiinyilvánítsa. Végiglapoztaim a lak- és címjegyzéket és megállapítottam, hogy a képviselők egy része behívott képviselő, — ezekkel ikülön nemi óhajtok foglalkozni, — másik része tnyugalmázott köztisztviselő, tehát bürokrata, .aï harmadik nagy «soportja, pedig földbirtokois, nem, gazdálkodó, hanem földibirtokos. (vit(éz Iialpcsey Márton: A fődolog, hogy jó magyar emberek!) De nincsenekt benne az igazgatóságig tagságok. Ebből tehát arra 'lehet következtetni, hogy a képviselőházban sem a dolgozók, a miagyar nép akarata jut 'kifejezésre', (vitéz Opcse'y Már 1 on: Maga mondja ezt nekünk? — Szabó Zoltán: Ne bántsd a behivottakat, rászolgáltak a behí : vasra! —^ Meixner Emil: Mi nemi dolgozunk, ; aniákor gazdálkodunk? 1 — Elnök csenget.) Aaért nem foglalikoaram a Sbehivottakkal, mert !©zt a kérdést már régen letárgyaltaik». Ami Pedig ä felsőházat illeti, ott még sók-; '79
