Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának S41 zőgazdáságra 30% jutott — természetesen ismét a trianoni területre számítva. Ha a jelenlegi országterületet vesszük alapul, akkor az utótibi gazdasági évben az ipar hozzájárulása a, nemzeti jövedelemhez 39% volt, a mezőgazdaság 34%-ois részesedésével szeonibeni Annak ellenére tejhát, hogy a visszacsatolt területek jellege túlnyomórészt mezőgazdasági, miéi tó ztatnak látni, hogy a,z ipar jelentősége a, nemzeti jóiszágtermielési terén elérte ési bizonyos mértékben)' túlhaladta ia mezőigazdaság jelentőségét. Mélyen t. Képviselőház! Még egy másik körülményire szeretnék rámutatni. A pénzügyminiszter úr expozéjában kifejecésre juttatta, hogy ma már! a háborús fkLamszározáisi terheket más alapon van módunkban elviselni, a helyzet a régi háborúhoz képest örvendetes változáson ment keresztül és ma már nemi kell azi infláció megismétlődésétől tartanunk. Ez főképpen a gazdiasági élet strukturális válto(zásának következménye, mert egy erős iparral híró ország teherviselőképessége kétségkívül lényegesen' nagyohb, minti volt a háború előtti inkább kifejezetten! agrár jellegű országé. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Képvisielőlháiz! Azt hiszem, hogy evvel a pár adattal, amelyeket inkább csak rektifikációképien voltami bátor a mélyem t. Ház elé terjeszteni, kellőképpen ki tudtam domborítani a magyar iparnak a nemzeti termelésben, , domináló jeleintőségét és éppen azért méltóztatnak ' ezutátn meggyőződve lenni arról, hogy bár a tárca költségvetése igen szerény kereteket tartalmaz* ezek mögött a szerény keretek mögött egy naprél-napra folyton fokozód'ó láza» és azt lehetne! mondani, áldozatos munka rejlik, amely a felnövekvő nehézségekkel igyekszik megbirkózni és méltóztatnak meggyőződve lenni, hogy az iparügyi miniszr térium tisztviselői kara a legnagyobb odaadással és felkészültséggel végzi ezt a munkát. (Ê { ênk éljenzés és taps a) jobboldalig és a* középen.) Igen t. Ház! Nem volna lehetséges és azt hiszem,, még hai lehetséges lenne is, nem volnja talán célíszerű, hcigy itt riéis'zletes beiszámoilótl adjak az ipari proibíémáikról, illetőleg azokról alz iparfejlesztési mumkákír'ól és ipari Mtesítményielkrol', amelyek! az utóbbi idiőbien történtek, de méltóztassék talán megengedinii. hogy elkerülve ezt a szlokásos részletes beszámolót és igazodva a felszólalt képviselő urak által elmondottakhoz, inkább fő vonalakban tárgyaljam az iparügyi tárca kérdéseit. ( Hálljuk! B^Wjuik! a jobbà'dcèlion és a kögépm.) A fefezióláló urak elsősorban termeléspolitiiklai, azután szooiátlpolitiikai és végül szerveziélsi problémák at vetettek fel. Azt hiszem, -ez a beosztási helyes isi, mert hiszem ma világszerte tulajdonképpen ugyanezek az ipari prohlÉímáik vannak aa érdeiklődés homlokterében. (Ügy van! Xlgy van! a jobboldalon),) Ami a termelés 1 problémáit illeti, ma már mindenki tisztán látja, hogy a szociális haladás és az életszán vonal tartós emelése, ami tulaj dómképpen minden egészséges szociálpolitika véa^siő céllja* megfelellő termeliélspolitikai megalapozás nélkül egyenesem lehetetlenség. A nagyobb s.zociálproduk'tum,bóí) termesz etessen nagyobb • rész juthat mindenkinek ég így egyfelől! a termeléispoiitika, másfelől a szociálpolitikai az a két alap, amelyre a gazdaságKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943, november 22-én', hétfőn 49 politikáinak építenie kell, ha tartós épületit ; akar emelni. Ha végigtekintjük 1 ioari termelésünk alakulását, nyugodtan mondhatjuk, hogy az adott körülményeik között teljes mértéké en megfelelő volt és a legtöbb esetben- legalább is sok esetben, minden jogos várakozást felülmúlt. Ennek az ipari fjeinmeliÉsnek, amely a háború kitörése óta egyre jobban el van zárva a külföldi nyersanyagbeszerzéstől, egyszerre kellett meigolda, nia azt a rendkívül nejhez, kettős feladatot, amelyek közül az együk az, hogy a hadsereget korszerűéin! igyekezzünk: felszerieilmi, at másik pedig 1 az, hogy ai megnagyobbodott ország polgári szükségletét, úgy, ahogy lehet, ellássitk. Me^ rem állítani, hogy iparunk felkészültségét és a ren del keizé síre álló eszközöket tekintve^ becsülettel felelt meig ennek a kettős kötelezettségének, mert, mint 1 méltóztatnak látni, nálunk összehasoinláthaíatlainul kevesebb korlátozás van mind a fogyasztási iparok termelési politikájában, mind az áruknak- szétosztásában, mint bármely hadviselő államban. Azt is állíthatjuk, hogy még a legnehezebb háborús viszonyok között is, amellett, hogy hadseregünk feltlsiziereilési programját, amennyire lelhetett, véíxehaíitottulk, az építkezésieket is osalk egy rövid átmeneti időre kellett leállítanunk, úgyhogy általábaini iparunk sóikkal szabadabban éis? ennék 1 alapján sóikkal eredményesebben dolgozott, mint akármely hadviselő | állaimban. Ennék a kettős feladatnak megoldása természetesen, nem volt másként lehetséges, csak úgy, hogy a termelés volumenjét sikerült kellőkép^ emelni. Az erre vomatklozó adatokat is , leszek bátor felsorolná, mert ez szintén tárgyalás témája volt. Az utolsó békeévben, 1938-ban, gyáripa| runk termelésének értéke 3 milliárd pengő volt. Ez a! termelési érték a meignagyobbodottt országban 1942-ben. meghaladta a 7 milliárd pengőt, de természetesen, az áreltolódás figyelembevételével. Ha ezelket az áreltolódásokat bizonyos kifinoimátott statisztikai módszerek: kel kiküszöböljük, akkor is ipari termelésünk több mint 5 milliárd pengős összegeit mutat, a voilumememeilkedésrei mutató számok ezt az értétet adják. Mint méltóztatnak tehát látni, iparunk termelése tula idomképpen több mint 50%-kai, majdnem 60%-kal emelkedett a békebeli termeléshez képest és ha visszakapcsoljuk a visszatért területeket és csak a trianoni Magyarország területére számítjuk át a termelési adatokat, aikkor is megállapíthatjuk azt, hogy a termelésemelkedés több mint 32%-os, vagyis azt lehnet mondani, hogy iparunk kerekem ögyharmaddal termel többet, mint amennyi békebeli termelése volt. Mélyen t. Képviselőház! Ez nemzetközi viszonylatban is igen, megbecsülésre és figyelemreméltó haladás 1 . Hogy csak néhány számot közöljek ezzel kapcsolatban, ha az 1929. évi ipari termelés indexszámát száznak vesszük, akkor a: magyar ipari termelés 1941. harmadik negyedéig bezárólag 156-ra emelkedett; ugyanakkor az Északameiriiklai Egyesült Államok termelés© csak 145-re jutott. Az utolsó békeidőszakban^ 1939. második negyedében, ameddig a hadviselő államok adatközlése szól, a magyar ipari termelés jelzőszáma 136 volt. Ezzel szembeni Belgiumé 79, Franciaországé 90, Nagy-Britainfniáé 124, Né7 i.
