Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Az országgyűlés képviselőházának 350. és amikor a magyar falusi szegénység nam i toaip építőanyagot még házának ' tatarozására! eeim, (Rapcsányi László: Neki van!) mert tudjuk, 'hogy! mindenltj hottiivédelcrni célra kell odaadni. (vUéz Lipcsey Márton, Közbeszól. — Incze Antal: Miért véded? — vitéz Lipcsey Márton: Dehogy védjük! Mi támadtuk! — Felkiáltások icbbfetőh Ki védif ) Elnök: Kérem, képviselő urak, a Ház teljes egyetértésben van, ne méltóztassanak akkor közbeszólni! Mester Miklós: Ugyanez a Peyer Károly képviselő úr panaszkodott a cenzúrára, hogy nemi lehet mindent megírni. Nekünk is van panaszunk a cenzúrára: nem engedte megírnunk még a Peyer-féle házépítés tényét eem! (Zaj és derülhéa a szélsöbdvóldaTXyn. — Baky László: À magyar munkás ne tudja meg! — Rajniss Ferenc: Bezzeg rólunk meg lehet írni sok mindent! — Rapcsányi László: Es is kormányérdekî Ezt sem lehet megírni? — Válna Gábor: Persze, ha ezt Moszkvában megtudnák, Peyernek a fejére ütnek! — vitéz Lipcsey Márton: Mehetünk tovább!) Kérdem, vájjon nemzeti érdek-e Peyer Károly kér» vis elő urat ennyire megvédeni? (Rapcsányi László: Űgylátszik!) Mert neun akarom elhinni, hogy a Bethlen István kormányával kötött szociáldemokrata paktumot (Mayer János: Milyen paktumot?) ez, a kormány is fenntartja. Én! megbecsülöm minden ellenfelemet, aki elveit magánéletében/ is betartja, de aki elveit saját életében sárba tiporja s ugyanakkor szeplőtelen lovagnak tünteti fel magát, az olyan embert megvetem. (Helwesíés 01 szélsőbalnhl'Fon.) A magam részéről is megismétlem Baky László képviselőtársam javaslatát és kérem a t. Házat, méltóztassék azt elfogadni. A határoizati javaslat így szól (o ] lvassa): »Utasítsa a t Ház a m. kir. kormányt, hogy záros határidőn belül terjesszen az országgyűlés elé olyan értelmű törvényjavaslatot, hogy mindazok, akik a gyászos emlékezetű kommunizmus alatt a munkás- és katonatanácsok tagjai voltak, országgvűlési képviselővé nem választhatók meg. Ha ezek közüli bárki az országgyűlés képviselőházának tagja lenne, képviselői megbízatásától azonnal foszta?sék meg.« (Helyeslés és fieras a szélsőbaVőlddlom, és â középen. — Vájna Gábor: Szavazzuk meg! Megvan az egység!) Beszélnem, kell a zsidókérdésről is. Ha a kérdés mai kezelését nézzük, akkor • szélsőségeket látunk. A zsidóság szegényebb része a rövidebbet húzza, elismerem, ugyanakkor azonban a gazdag zsidók és — ez a többség — a magyaroknál sokkal jobbanl élnek. A zsidókérdés^ megoldása tekintetében egyetértek a cionistákkal. Ki kell telepíteni a zsidókat saját országukba. (Rainiss Ferenc: Igazuk van nekik!) Az előkészítő munkálatokat már most meg kell tenni. Nagy baj a zsidóknál, hogy szeretnek elbújni és ahelyett, hogy nyíltan és őszintén védenék magukat, mindig igyekeznek mást hangoztatni, pedig céljuk mindig csak egy: a saját érdekük védelme. Több magyar lap, úgyneve^ zett magyar lap védi a zsidók ügyét, holott sokkal jobb lenne a. zsidók érdekében is, ha egy kimondottan zsidó, cionista napilapjuk lenne. Nekünk sem ta (zsidókérdés, sem más kérdés nem. volt és nem lesz konjunktúra-kérdés és emnek megoldásáról nem isi fogunk soha leülése 1943 december 3-án, pénteken. 567 mondani. (Ügy van! Ügy vom! a szé'sőbaloldaím.) T. Ház! A nemzetiségi kérdésről már sok szó esett. Én csak a kérdés egyik vonatkozására szeretnék 'rámutatni, amiről mostanában nem beszéltünk. A lojális nemzetiségek jogait meg kell adni természetesen, de az irredentanemzetiségig eílemeket a háború után nyugodt, alapos előkészítés utlán ki kell telepíteni (Ügy vamd Ügy van! Taps m szelsőbailoldaloH.), mert máskülönben megnyugtató megoldási ebben a kérdésben nem lesz. ; (Ügy vanj Ügy vom! a szélsőbá^oldalon.) A kitelepített nemzetiségek helyére hazai kell hozni a (külföldi magyarokat. (Rapcsányi Lászó: Ez a. helyes!) T. Ház! Nagyon feiazült ma a magyarromán viszony, de az az érzésem, hogy <a\ háború folyamán még olyiain csapások érik ai románságot, hogy irányunkban meg fognak puhulni. A magyar-romám viszonylatban rendezni kell aí moldvai magyarság kérdését sürgősen. 100—120.000 moldvai magyart, ki kell cserélni erdélyi románakkal. (Helyeslés,) A 13.000 bukovinai •', magyarért is legalább ugyanannyi románt át kell telepíteni Romániába. (Ügy v0n! Ügy van! a ^ékőbaloldalon. — Rapcsányi László : Mégegyszer. 'annyit adunk értük!) A ro'mániaágniak semmiféle' vádat nincs joga ellenünk emelni, írtért az első világháború előtt a moldvai magyarokon, majd azután is és- ma is ,a'z erdélyi magyarokon megmutatta, hogy Európában más 'népet kegyetlenebbül el nyomni senki sem tud, mint a románság vezetői. (Igaz! Ügy vom! a Ház mimdew oldatán*. — Rapcsányi László: Ez az igaizi Balkán!) Bols: szó esik ma, a ki& nemzetek életjogáról és a kist memizetek összefogásának szükségességéről. Vájjon hogyan néz ki ez a kérdés a gyiafcorliathaini. (Rajniss Ferenc: Jó partnereink vannak!) Európában által ábanv éve a kis nemzetiek közt az ellentét legkisebb, talán semmi északon: a, finneknél, svédeknél, norvégeknél és dánoknál. És mégis mi ai helyzet itt? A háború előtt ezek a kis nemzetek foigadkoíztak, hogy egymást kölcsönösen halálig megvédik. Tudomásom szerint ebben az ügyben' az államfők is találkoztak egymással. Mikor azonban háborúnál keirült ai dolog, mi történt? Egyik a másikat hagyíiai cserben. . T. Ház! Ha ilyen a helyzet az észak európai kis népeknél, még sokkal r'oissizaibb KözépEurópáiban, ahol ezek aiz ellenitétek mai majdnem áthidalhatatlanok- Itt minden nép farkasszemet néz a másikkal. Hiába kendőzzük a tényleges helyzetet. Az ideális helyzet természetesen^ az lenne, ha a középeuróinai népek összefognának egymással, mert ez jelentené itt a végleges békés megoldást: (Inczc Antal: Ami december 1-én tör* tént Bukarestben, az mégis csak sok!) De ha különösen a> leigutébbi megnyilatkozásokat figyelembe vesszük, elsősorban a> románok részéről, akkor. ha. ezt reméljük, végzetesen té* védünk. A középeurópai népek nem értek meg az együttműködésre éls máj szerintem vagy ,a germán vagy sziMv rendező 1 nagyhatalom köizött kell választani. "Én a magyar függetlenség teljes és tökéletes fenntartásával, — mert csak így tudom Nagy-Magyarországot és a magyar függetlenséget elképzelni — a germán 1 nagyhatailm,at választom:, (Gr. Takách-Tolvay József: Eiz csak természietes!) anélkül, hogy <az itt élő lojális szláv népekkel összeütközésbe kerülnénk. (Gr. Taikáeh-Tolvay József: Ez mágiától
