Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

•'8 Az országgyűlés képviselőházának 341. Éppen ezért csak vázlatokban említeni és ismétlem, hogy amíg' a szoeiálpoliti-1 kám és &> helyeseim alkalmazott iteranéspolitikiai eszközökön kívül, amelyeket egészem -röviden magiam isi voltam ibáAor említeni, a munkát ktülönlegeseni meg neim« becsüljük — én az eddigieken) felüli (megbecsülésre célzok—addig nem fogjuk látini és nem fogjuk tudhatni íiizit, bogy a feltörekvő új nemzedékek szívesen! választ ják-e ezít! a pályát, értve ezalatt a szakmiunkás pályáját. Korean tehát w miniszter urait, hasison oda, hogy lamiint a hősi' halottak emlékét is megörökítjük, a munkában hősi halált haltak emlékét is állítsuk fel, még pedig mindenütt, ahol ipari közpoinltok vannak. Ha el fogjuk érni azt, hogy ai háborús hősi halottak meg; emlékezésével kapcsolatban a munkában hősi haltak emlékét is megörökítik az utódok előtt-, cikkor »megadjuk a munkások számára az erkölcsi eliisimerésnek azit ai koronáját, amely őket békeidőkben éls Joggal megilleti. Egyébként — itekinltettel pártállásómra f es arra, hoigy az iparügyi miniszter úr politikája • iráinit bizalomanal vagyok — a költségvetést elfogadóim. (Élénk éUenzés és Wps a jobboldalon és a ^középen. A szónokod 8®0nman üdvözlik.) Elnök: A házsizabályok 148. bániak 2. bekezdése alapján a vitát bezárom. A miniszter úr kíváim szólani. Bornemisza Gézái iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (H^mk! Halljuk!)• Amikor ,az iparügyi minisztériumnak első önálló költségvetését képviseltetni itt e Háziban, a vita során elhangzott beszédeim végem a miniszitérium működését ezekkel: a szavakkal indítottam i'itjárai (olvassa): »A világ politikai és gazdasági arénájában nagy küzdelem folyik, amely talán nemzeteket fog felemelni vagy a mélységbe taszítani. Soha ilyen hatalmáéi erők nem ütköztek még össze, soha ilyen arányú még nem volt a, szellemi, technikai és gazdasági felkészültség. A kibontakozás útját senki sem láthatja előre. Egyet azomlban' itudunk éspedig azt, hogy nemzetünk nem nélkülözheti azokat az új •gazdasági fegyvereket, amelyek a nemizet erőfeszítésének jutalmát megfelelően biztosíthatják. Ezek a gazdasági szervezettség és a szociális előrehaladás. Ha az iparügyi minisztérium e két erőnek gyakorlati alkalmazása terén eredményes mamikat ffog kifejteni, akkor betölti hivatását.« Ezek voltak a 'szavaim nyolc évvel ezelőtt és az azóta eltelt 'csaknem egy évtized alatt ez a hatalmas küzdelem teljes erővel kibontakozott aiz egész világon. Ha erre az időre t visszatekintünk és az iparügyi minisztériumniak ezalatt az idő alatt kifejtett működését bíráljuk, akkor megállapíthatjuk azt;, hogy az az intézmény, amelyet nagyoini gyorsan kellett létrehoznunk, ezalatt

1 am idő alatt, — azt lehet mondani — belenőtt a magyar állami igazgatásba és a magyar gazdasági életbe, ezalatt a/, idő alatt viharállónak bizonyult és a gzdasági élet egyik legfontosaíb'b tényezőjévé! vált. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) és középen.) A költségvetésből, legalább is a költségvetés sízámadataibóli természetesen nem bontakozik ki kellőképpen az iparügyi minisztérium jelentősége és azok a képviselő urak, alkik elsősorban azt kifogásolták, hogy az iparügyi! tárcának a dotációja aránylag milyen kevés, ezt talán abból a hiedelemből tették, hogy a költségvetés ülésé 1943. november 2Ê-ên, hétfőn számadatai fejezik ki a jelentőségét- Az ipar1 ügyi tárca költségvetése számszerűleg az állami közigazgatás kiadásainak egy százalékát sem éri el, sőt ha, az iparügyi minisztérium főhatósága alá, tartozó állami üzemeket is mind összefogjuk és így állítjuk arányba, a tárca këiltségyetósét az állami kiadásokkal, akkor is aizt látjuk, hogy az állami kiadásoknak csak egy egé[ szén szerény, elenyésző hányadát jelentük ezek a kiadások. (Ügy van! Ügy vam!) De hiszem e:z természetes is, mert hiszen .az ipar tevékenysége tulajdonképpen magángazdasági alapon folyik, ebben a költségvetésben tehát nem az ipar tevékenysége kapja meg a fedezetet, hanem azok a kiadások, amelyek az ipar tevékenységének irányításával és bizonyos mértékű támogatásával járnak (Úgy van! Ügy van! jobbfeliU.) s mint a költségvetésből látni' méltó'zitatnak, ezek «a kiadások is jórészt fedezetet nyernek az ipari tárca bevételeiből, úgyhogy ezen a» alapon, az iparügyi minisztérium jelentőségét természetesen megítélni nem is szabad. (Kabók Lajos: Munkaügyii minisztérium;!) Azt hiszem, hogy az ipar jelentőségét más tényezőkkel kell érzékeltetnünk, ha erről van iszó és talán méltóztassanak a jövőben is figyelmen kívül hagyni azokat az egyes igazgatási tételeket, amelyek — mondom — a költségvetésben találhatók. Az ipar jelentőségót nem ebből a szemszögből, hanem más szemszögből! kell megítélni. Azt hiszem, hogy ma már bizonyos mértékben ez is fölösleges, hiszen mindnyájan tisztában vagyunk vele, a felszólalók is tisztá

1- ban vannak ezzel és kifejezésre juttatták abbeli meggyőződésüket, hogy Magyarország ma már nem mezőgazdasági ország, hanem legalább is agrár-ipari ország, (Úgy van! úgy van!) amelynek egyik fontos termenési ága az ipar, amelynek jelentősége nemcsak a, jellemben,, hanem a jövőb&n is teljes mértekben kelj, hogy kibontakozzék. (Úgy van! úgy van!) Mégis méltóízitassanak megengedni, hogy talán egy pár egészen, rövid, közismert számot rekonstruáljak az ipar jelentőségének érzékeltetésére, annál is inkább, mert itt is elhangzottak bizonyos számok, amelyek talán nem egészen, nem teljes mértékben fedték a való lénye ket, amennyiben bizonyos kis eltérések . vannak és nem szeretném, hogy a közvélemény esetleg hamis vagy helytelen számokat kapjon. A trianoni oirszágterületo lakosságának ténylegesi szaporodása 1920—1930-ig kéneken 700.000 fő volt, ebből a mezőgazdaság mint új munkaerőt 45.000 főt vett fel, aa ipar — beleértve természeiesen a gyáripart és a kézműipart, — 370.000 főt. Azt hiszeim méltóztatnak meggyőződve lenni arról, hogy azóta azj ipar még fokozottabban vette ki részét a mezőgazdasági népfelesleg elhelyezésében és ezenfelül még pótolhatatlan szerepet visz az értelmiségi rétegek elhelyezésében. Egy másik ilyen adat, amely szintén felmerült a tárgyalás során, az iparnak a nem(zeti jövedelembein, való részvétele. Itt is szeretnék helyes számokat elmondani. A neanzeti jövedelemre vonatkozó számítások tényleg fokozatosan mutatják az ipar egyre nagyobb jelentőségét. A trianoni területen a bányászat és az egész ipar részesedése az utolsó békeév nemzeti jöivedelmében 37°/°, a mezőgazdaság részesedése ugyanakkor 33%. A [Legutóbbi gazdasági év nemzeti jövedelmének az ipar már 42%-át produkálta, míg a me-