Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
551 Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. hetőik és emiatt a közhangulat az 'legyen, hogy az Oti. és más közület menti a pénzét ugyaniakkor, amikor a mi pénzünk elvész, elértéktelenedik. Ilyen közhangulat is van, ezt is mondják. Es valóban, ha nézem a helyzetet: amikor itt nagy munkanélküliség voit és - amíJíor ugyancsak voltak Oti.-tartalékok, nem jutott eszébe az Oti.-nak építkezni, ma pedig egyszerre eszébe jut, hogy építkezzék, (itajniss Ferenc: Pey er Károly bérháza is felépül szépen! — Baky László: Hány emeletes!— Rajniss Ferenc: Három! •*— Felkiáltások; Mást étiül! ~ Hajni»» Ferenc: . Az anyagot megkapta. — EVnök csenget. —: Baky László: Kiadó lakásodvannak benned — Felkiáítások a szésőba oldalúm; Minden ki vem adrtJ—• Kajniss Ferenc: Fekete Péter nem kap anyagot hozzá!) Sok szó esett az átmenetigazdálkodásról, sok szó esett arról, hogy fel keli készülnünk a üábörúutáni időre, hogy ne következzék be olyan visszaesés, olyan válságos idő, amely végzetes helyzetbe juttatná a kisiparosságot. Nem mondom, hogy nem helyes erre is gondolni. — igenis kell erre is gondolni — de elsőrendű kötelességünk másnak a bajait helyesen oldjuk: meg, elsőrendű kötelességünk azt megcsinálni, • amit elmondottam, hogy ne ne halljuk az ipari anyaghivatal körül azokat a hibákat, amelyeket hallottm akkor, amikor eljártam az ipari anyaghivatalnál egy kérdésben. Kiutalt a festőiparosok, a mázolok részére kencét, — firneisznek mondják —"megkapta az ipartestület a kiutalást, átadta a kereskedőnek júliusban, a kereskedőt a Hangyához irányították, a kereskedő befizette a Halágyához az összeget, átadta a Hangyának az edényt, hogy majd az olajat elhozza és hosz, szú hónapot-sürgetése utam nem kapta meg a« anyagot. . Amikor eljártaim az ipari ainyiaghivatalban, ott aizt a felvilágosítást kaptam, hogy kiutaltaik a Hangyának is a nyersianyagot a kence előállításához, a nyersanyagból azonban rajluk kívülálló okokból nem tudták elkészíttetni a megfelelő ipari anyagot» mert a nyersanyagot nem szállították le.nekik azok a gyárak, amelyeknek le kellett volna, szállítaniuk, azért, inert nemi volt rendezve ennek az anyagpak az ára; tékát a® ipari anyaghivatal kiutalása ellenére vissza kellett tartani az anyagot, pusztán csak azért, hogy a gyár ne szenvedjen anyagi hiányt. Kéreim tehát, hogy ne^ ilyen lassan intézkedjék az árhivatal, ne lassú cammogással sziabja ínég- az árakat- Tudomásomra adták az anyaghivaitialban azt is, hogy: sajnos, amint azt a képviselő úr is nagyon jól tudja, ezek a nagyipari vállalatok olyan nagy hatalmak, hogy mi anyaghivatalj semmiféle nyomással! niem tudunk rájuk hatni, nincs is olyan hatáskörünk, hogy hassunk rájuk. Mi csak Ki utaljuk az anyagot, de ha őlk nem adják át gyakorlatilag, erről nem tehetünk; de hamarosan lel lesz intézve. (Piukovich József: Ezért védik a Gyosz.-t!) Végtelen szomorúsággal hallottaím azt, hogy egy fennálló hivartál egyik tisztviselője kénytelen ezt a megállapítást tenni, (Rajniss Ferenc: Éljen Oborin!) a kormányzat pedig tűri, hogy egyrészt az árhivatal lassan dolgozzék, másrészt pedig egyes n&gyipari érdekeltségeik a kisemberek, a: kisiparosok életét így meg tudják nehezíteni; mert a kisiparos számára az- élet lehetőségéit' jelenti az, hogy az anyagot megkapjia-e vagy nem kapja meg. A háború utáni átmeneti gazdálkodást megelőzheti még az a gazdálkodás, amelyre vitéz ímrédy Béla igen t. r képviselőtársain célzott és mondott el. ^leim kívánóim, — és adja is Isten, hogy a háború borzalmai távol marjadijanak tőlünk — de ha bekövetkezik az, hogy itt is rombolások vagy pusztulások lesznek, na gyón célszerű volna,, ha kisiparosaink meg lennének szervezve, a. (helyreállító munkára, erre a célra igen gyorsan lehetne felhasználni munkavezetőiknek a kisiparosok rétegeit- (Élénk helyeslés és taps a szélsőbdíoléaitfyv.) Kellő időben, szervezzük meg őket és kellő időben gondoljunk erre. Nem fontos, hogy bekövetkezik é a felhasználás szüksége, die gondolnunk keli reá, szervezzük meg téháti őlket, hogy abban a pillanatban, amikor arra szükség lesz, ott álljanak, mint egy mozgósított hadsereg, amely azonnal beállítható és elvégzi a szükséges munkálatokat (Helyeslés.) vagy ő maga, vagy pedig elvégezteti azokkal, akik hoizzá be vannak osztva. (Baky László: Meg kell csinálni!) Á. kisiparosságnak egy igém sokszor szóvátett problémájía ai tanoncutánpótlás kérdése. Természetes, hogy megfelelő utánpótlást alig tuidunk biztosítani, ha nem tu'djuk megoldani elsősorban, ai megfelelő szakirányú tanonciskolák, létesítését, esetleg körzeti szakirányú tanonciskolák létesítésé vei. Egyébként részletesen beszélt erről az igen t. túloldal egyik képviselője, aki nagyon helyesen/ és teljesen szakszerűen! fejtegette ezt kérdést, — hiszem tanonciskolái igazgató, egészen közelről ismeri di kérdést — de magam is megemlíteni, hogy ez, is egy olya in problémaijai a. kisiparosságnak, amelyet meg kell oldani. De megfelelő iskolák és tanionteotthonok létesítés© és megfelelő felügyelet megteremtése nélkül gondolni sémi lehet jó 1 és megfelelő tanoncutánpótlásra. Ezek azok a kérdések, amelyek égetően sürgősek, amely kérdések sürgősségét a kormiákiyzat is mindenkor elismerte, ígérvén, hoigv megoldja eizeket, de ezt évről-évrel mondja és mert csak mondja, vagyunk igen sokan eb bein az országban kiskézművesiparosok kormányeUenesek, ellenzékiek,, mert nemio&afc ígéreteket akarunk hallani, hanem cselekvéseket is akarunk látni. Ezért olyan irányzatot támogatunk, amelyben bízunk, amelyben hiszünk és amelyről tudjuk, hogy megfelelő cselekvésekkel s olyan magyar lélekkel, amilyenről Zerinváry képviselőtársunk beszélt, fogjai megoldani ezeket a kérdéseket ebben a honban. (Helyeslés <a szélsőbalolddlmi'.) Bövjdem még megemlítem! azt &< kérdést, ameily ugyancsak régi kérdése a kézművesiparosságnák, és ez, a kézművesipar osság aggkori, öregkori biztosítása;. Míg a kéznuűvesiparosság hatalmas összegeket fizet be az Oti.-ba, addig semmiféle előnyt nem kap, nem részesül semmiféle juttatásban,, sem betegségi, sem öregségi biztosítása nincs*. Az iparügyi minisztérium gondoskodása ad'dig terjed, — nem mouidom, hogy helytelen, hiszen' elismerjük, ez is helyes — hogy egy élet munkáját elismerjük látható formában;, ünnepségeken elismerő okleveleket és érmeket adunk., de ez nem elegendő. Itt az elmúlt esztendőben moni'dottam s most megismétlem, hogy ai kormányzat egyik kezébe ad aa iparosnak elismerő oklevelet, feltűzi mellére az érmet, de a másik kezébe koldusbotot ad. Méltóztassanak körülnézni az országban, hány olyan kisiparost liehet találni, aki egy egész becsületes életet töl-