Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Áz országgyűlés képviselőházának 349. gozza fed, lelkiismeret lenség 1 , köntnyelműség. (Pándi Anta.: Kendre kellett volna utasítani!) Elnök: Kérem a képviselő urat^ hogy amikor egy képviselőtársával^ vitába szállva: egy társadlalimi réteget védelmébe vesz, akkor méltóztassék azt tárgyilagos alapon megtenni, mint ahogy a képviselő úr is tárgyilagosságot kívánt Braunecker képviselő úrtól- Ne méltóztaisisék tehát sértéssel visszautasítiaini báró Braunecker képviselő úr állítását, Kuhajda Vilmos: Az elnök úr szavai után azonnal megmagyarázom miJkép értelmez en dők szavaim. Távol áll totem az, hogy fejemé lyes támadást akarnék intézni képviselőtársaim ellen. Távol' áll tőleim, hogy én a lelkiisaneretlenség kifejezést kizárólag az ő személye ellen használtam volina. Aizttl mondtatni és állítom tovább is, hogy általánosságban kockáztatni meg ilyen állítást és az általa mondottakban foglalt tévedést nem igazíitani helyre, ezt nevezem én lelkisimeretlenségnek. Itt van az anyagelosztás. Az Anyaghivatal megszabja, melyek azok aiz anyagok, amelyek a Kamarához eljuttatva, az iparosság között szétosztatnak, még pedig az ipartestületek osztják szét-azt az érdekelt iparosok között. Hogy ez teljesen megnyugtatóan mengen — és ehhez megint nem kelt pénz — megismétlem és valamivel megtoldom azt, amit a bizottsági tárgyalásra mondottam, hogy az elöEámolá& ne csak aibból álljon, hogy az iparosság^ kimutatja hogy milyen anyagból mennyi érkezett hoizzá; mutassa ki ezt is. számoljon el a kamarával szemben, die ez az elszámolás még nem megnyugtató a kézaxűvesiparosiságigaíl szemben. Tudom hoigy az önálló kézműve®iparosok eat a rendszert nem fogadják megnyugvással. Adjon ki a minisztérium e helyett olyan rendelkezést, hogy a kamarákon keresztüli az ipartestületekhez jutó anyagot, annak érkezését és elosztását névszerint fel kelljen tüntetni. Ki is függeszthetnék ezt az ipartestületekben, hogy ki milyen és mennyi anyagban részesült, úgy hogy a gyakorlati életben a legalsóbb helyen már megtörténhetnék a nyilviános ellenőrzés és akkor akár az elosztó bizottsági tag, akár az ipartestületi jegyző, bárki legyen is az^ nem oszthatná elli az anyagot úgy, hoigy a többi iparos ellenőrzése alá ne kerüljön. Ezzel megszűnnék az, amit egy anyagelosztást bíráló szakmai értekezleten hallottam — az egyik vidéki ipartestületi tag tette szóvá, — hogy a hozzájuk érkező vasanyagot az ipartestületi elnök valamelyik komájához juttatta, a többi iparost pedig nem is engedte belenézni az érkezésiről szóló iratoikba. Azzal a módszerrel, amelyet ajánlok, amely nem. kerüli egy fiiétjébe sem a kormánynak, kiküszöbölhetők lennének a minidienfiéle visszaélésiek az anyageUlátás körül és megszűnnék mindenféle alaptalan gyanúsítás. Ugyanezt a nyilvános elszámolást kíván nám látni a kamaráknál, amelyek kötelesek lennének megmutatni az egyes ipartestületi vezetőknek vagy jegyzőknek, hogy az anyaghivaltailtól éirkezett anyagot milyen szempontoknak figyelembevételével osztották el, hogyan történt ®ia elosztás, melyik ipartestület mennyit kapott. Ha ezek iái szempontok így érvényesülhetnének megvloilna^ a gyakorlati ellenőrzés, megválna annak módja, hogy minden visszaélést ezen a téren ki lehetne küszöbölni. Az anyagelosztásnak van egy másik óiriási nagy hibája — és itt az építőipar van érdekelve. — hogy hosszú várakozás után olyan ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. 551 helyen utalt ki as ipari anyaghivatal útján a kamara például téglát, amely vagy nem közelíthető meg koiesival. vagy ha megköizellíthető kocsival — mint az októberi novemberi kiutalásoknál történt jó néhány ipartestületnél — vidékem utalták ki a téglát, az ottani gyár pedig visszatáviratozott vagy írt, hogy a kiutalt téglát nem áll niódjáibani szállítani, mert minden építkezési anyag vasúti szárlóítása le van tiltva. A£a ilyesmi borzalmas elkeseredést vált ki az iparosiság körében, mert míg egyirésizt örül, aki a papírforma szerint megkap ja az anyagot, másrészt kirobban t az_ elkeseredés és természetesen ilyenkor meni áldják a kormányzati rondjszert, az anyaghivatalt ós a miniszltei reket. hanem megmondják a véleményüket iga zán magyarosan, mert hiszen nem is áldhatják. * Itt arra' keli viseizaniennem, hogy amikor a kéziművesiparois mem tud dolgozni, nincs keresete, nines jövedelme, nemi tud tiszteeségei sem megélni, az elkeseredése tehát egészen-ért ! hető. i Szükséges lenne', hogy az anyaghivatal ne csak a beérkeaett jelentések alap jani tartsa, számion az anyagot és osszai el a. maga módján, az íany age 1 osztás ne csak hivatalok módjára j történjék, hanem szakemberek bevonásáivaj. is. Az anyaghiviatal megfelelő isaervvel egyáltalában irányíthatná is a termelést, a termelést fokoz atosan, elienő rizhetné. Itt kell aztán visszauneinnem ismét a feketeforgalomhoz, mert hogy feketeforgalom vau, ez annak jele, hogy a termelést kellően «em ellenőrizik, a termelést , kellően nem tartják számon. A téglagyárnak van egy bizonyos mennyiségű téglája, bizonyos száaalékos hányad, ame'ly fölött szabadon rendelkezik.. A téglagyáraknak eiz &•• szabad rendelkezésre bocsátott áruja is már feketén kerül ki, — merem állítani — csak éppen nehezen lehet ezt bizonyítani, (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!) Igenis, ,az az anyag, amely kikerül az iparosok köizé, éppen azért, mert nem lehet téglához jutni, csak feketén, csak magas áron kerül ki. (Egy hang a szélsőbaloldkiőin: Csak 885 pengőért!) Egy szomorú és konkrét esetet hozok fel, amelyet ' bármely percben bizonyítani is tudok. Az Építőmesterek Szövetkezete •Budapesten a kamar,a által kiutalt, bajtársi szolgálat útján kiutalt téglát kis mennyiségben, köbelül 10.000 tégláról szó!ó mennyiségben még ma sem szállította le. az érdekelteknek, hivatkozva, különböző nehézségekre. Az érdekessége a. dolognak iaz, hogy már júliusban befiaették az összeget a tégláért, jött azutáni az értesítés, hogy tessék a többletet is befizetni, mert drágább -lett a. tégla. Tehát befizette ß többletet, ígéretet is kapott a szállításra., majd újabb sürgetésre terminust kapott, hogy mikor SEállítjiák le,. de &• tégla a. szövetkezet részérő: még ma sincsen leszállítva, pedig a bajtársi szolgálat révéin kapta, hiszen az illető katonai szolgálatot teljesített. Az mondották, hogy: hja., kérem, nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű szén, nem tudjuk kiutalni. Ugyanakkor azonban helyben - ajánlottak fel 10.000 téglát, hogy az építész úrnak majd lesz 20.000 téglája. Amikor nem- a legcsendesebben tette szóvá az, aki ott járt ebben a szövetkezetben, akkor azt a. válaistzt k,apta, hogy tessék azt a szenet megszerezni, ami ahhoz, kell, mi ugyanis nem, tudunk szenet szerezni és így téglát sem tudunk adni. Megtörtént tehát ae,
