Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

550 Az országgyűlés képviselőházának_349. Budapesten mind az egész országiban szemüvietgígeL a m. kir. honvédségiét, az Otba. útján a tiszt viselő társad almai, a Mabi. útöán a magán tisztviselőkat, az öti. útján a hadiüzemi ós egyélb munkásságot. Ebben a látszerész ipariban Budapesten ma a keresztény Iá ts zenészek száma körülbelül 25, ezzel szamben áJlil mintegy 80 z.sidó látszerész. (Baky László: Szép arány!) Ezeknek a munkájához nagy nemzetgazdasági és honvédelimi érdek is fűződik, íelltlétleniül kívánatos ezeknek zökkenőmentes ellátása, ezért szükséges volna, hogy az iparügyi miniszter úr a keresztény látszerészipar áruellátásait vizsgálat tárgyává tegye és a szükségesnek látsizó intézkedéseket sürgősen rendelje él. A fennálló rendelkezések szerint ugyanis a közszáilításokat csak keresztény látszerészek láthatnák el. de nem tudják -ellátni, mert nincs elegendő árujuk, tudniillik a 25 keresztény látszerész alig jut anyaghoz ugyanakkor, amikor a 80 zsidó látszerész üzlete tömve vian anyaggal. Természetesen a zsidók nem láthatják el a hadiüzemeket, nem láthatják el. az

w

Oti.-hoz és a Mabi.-hoz tartozó tisztviselőket és nem láthatják el a m. kir. honvéldlséget, tehát a náluk lévő anyagot busás áron, jó haszonnal adják el, a kereiszbémy látszerészek pedig mondom, nem tudják, ellátni ezzel az igen szükséges^eszközzel azt, aíki rá van utalva arra, hogy szemüvegeit használtjon munkahelyén, — akár mint munkás, akár mint tisztviselő, akár mint a honvédségnél lévő egyén — és így igenis, honvédelmi kötelességet mulaszt, amíg ehhez az eszközhöz nem jut hozzá! (BaJky László: Ez a magyar ipar támogatása!) Kérésem az, hogy kellő megfontolás után intézkedjék az iparügyi miniszter úr, hogy a keresztény látszerésizek elegendő anyagot ^ kapjanak; ami pedig a zsidó látszerésizekiet illeti, ezek ai múltban már jól megszedvén magukat, rendelkeznj3k oílyan biztoisi anyagi bázissal, hogy ki fogják bírni még azt a rövid időt, amíg, amint a. miniszterelnök úr bejósolta, és megígérte -— akár ő fogja megoldani, akár nem, de be fog következni —, a zsidóságot innen kitelepítik. (Helyeslés és taps a szélsőbíthldtwxm. — Baky László: Mert úgyis ki 1 eszűek telepítve!), Az any aggazálk oldásról kívánok tovább beszélni. Leszögeztem, hogy az önálló iparosság tudatában van a háborús szükségletekne\. és fegyelmezetten veszi tudomásul, hogy elsősorban a honvédelmi érdeket szolgáló üzemek rendelkezésére kell bocsátani és az ilyen célt szolgáló munkára kell felhasználni a rendelkezésre álló kevés anyagot, de viszont elvárja, azt, hogy az a kevés anyag, ami marad, valóban legális úton jusson el hozzá és ne kerüljön fekete forgalomba. Pedig- van fekete forgalom és ez elsősorban a gyárakból indul ki; ez az építőiparra és & vasiparra egyaránt vonatkozik. (Úgy van! Ügy van! a sm

L

\sëbato dalon.) Itt közbevetőleg utasítom visszai — sajnálom, hogy nines itt — báró Braumecker An

: tal igen t. képviselőtársam! kijelentéseit, aki a közellátási tárcánál ezt mondotta (Olvassa): »Ha figyelemmel kísérjük aj kiutalások rendszerét, akkor niesállapíthaitjuk azt, hogy a kiutalások nem a fogyasztó, nem a .gazda' számaira történnek, hanem rendszerint a közbeiktatott kereskedő vagy pedig az iparos részére.« Azt mondlja továbbá a báró úr (Olvassa): »Ez helytelen, miefcH látjuk azt, hogyi az ipaTos. aki például megkapja a maga szegülése 1943 december È-ân, csütörtökön. memnyiségét. a szegét néni munkára használja fel, hanem azt eladja (Pándi Antal: Ahogyan a báró úr elképzeli!) és íffy a fogyasztó maga csak feláron tud hozzájutni ai szükséges cikkhez.« Végtelen szomorúsággal utasítom ezt viszsza a magyar kézműiparosság nevében. (He. wesïés a szeisőba.odalon.) és megállapítom* hogy báró Brauneeker" képviselőtársam elmulasizította' azt az elemi kötelességét, hogy a saját pártiában lévő' kisiparos fcépviselőtársaiitól megérdekliőidlje. milyen módon mennyi anyaghoz jut hozzá a kézműiparosság. a kisiparosság (vitéz Lipcsey Márton: Biztosan nem az ujjábó] szopta), mert ha érdeklődött volna, akkor ilyen állítást . ilyen formában nemi kockáztathatott volna meg; mivel pedig ezt senki -semi tette szóvá a mai napig, kötelességemnek, tartom a magyar kézműiparosság nevébeni az ilyen vádaskodás visszautasítását. (HefyesMs a szélsobaloidtôon.) A képviselő úr továbbá arról beszél: a kiadott els a kiutalt lábbeli utalványok; sok esetiben nem válthatók be. Ez a rész igaz. Azt mondja tovább: nines megfelelő mennyiségű bőr, illeltőleg van. dé csak feketén áll rendelkezésre. Amikor megkapja az iparos a megfelelői ellátmányt, inkább elifeketézi, semhogy a törvény alapján kiadott jegy ellenében az árut kiszolgáltatná. Eat állítani olyan mieggondoliaiíLauság, hogy valósággal fékeznem keljlj magáimat, hogy ki nie robbanjon belőlem a felháborodás olyan módon, hogy azt később miagani; is megbánnám. Szeretném magapn is látni azt a fogyasztót, azt amiagyar embert, aki hosszú közelharcok után végre 'hozzájut egy lábbeli utalványhoz és ezt elviszi a cipésziparoshoz, aki tűrne 'azt. hogy az iparos előbb vagy utóbb me készítsen neki aa utalványára cipót. Megtalálja és meg is kell hogy találja a hatóság annak módját, hogy az ilyen iparos ne maradjon tovább iparos. (Úgy vtínl à szélsőbaloldalion.) Az/iparosnak a jegygyei el; kell számolnia!, illetőleg csak a jegy ellenében kap anyagot. Természetesem előfordul, hogy ha akár talpalásra, akár lábbeli készítésre szolgáló jegyet visznek hozzá. az. az iparos hetekig vagy akár hónapokig 'kénytelen azt magánál tartani, de bármikor meg tudja mutatni, hogy itt a jegy, vagy le van adva a kereskedőnél, dte még nem, utaltak; ki reá anyagot, ezért nem tudja elkészíteni a cipőt, vagy elvégezni a talpalást Ha< itt lenne t. képviselőtársaim,^megkérdezném, hogy mit feketézzen az a cipésziparos egy talpaiásnál, amikor a közellátásügyi minisztérium hatáskörébe tartozói lábbeli központnál pontosan meg vannak szabva az idomok, ha 36-os, 37-es vagy 40-eis cipő talpal ásóról van szó, annak megfelelő idomot vág ki a talpból a. kereskedő, aboli mJé~ úgyszólván hulladék sínesem Feketézésről tehát szó sem lehet. Ez tehát; vádaskodás a magyar iparosokkal szemben, amit; egész szerencsétlenül követett el képviseílőitársunk. Bemélem, és hifszenn, hogy amikor tudomásária fog jutni ez a felszólialásom, kötelességéinek fogja, tartani, hogy a magyar kézműipar Oisságerál szemben felszólalásának ezt a részét helyreigazítsa, vagy annak helyes értelmezésit aidtjon. Ha pedig tud adatokat, hozzia azokat elő és az adatok alapján fessék eljárni azzal szemben, aki rászolgált arra, hogy vele szemben e^járjamiak, de. a kez

;

. művesiparosságról általánosságban azt állítani, hogy a n-ikik kiutalt anyagólt nem dol-