Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

518 Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. és taps a jobboldalon és a közéven. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Kuhajda Vikniois! Elnök: Kuhajda Vilmos képviselő urat illeti a szó. Kuhajda Vi'mos: T, Ház! Nagy figyelemmel és örömmel hallgattam előttem szólott Zerinváry t. képviselőtársam beszédét, hiszen abhan olyan mélységes érzésű magyar lélek nyilatkozott meg, hogy ha ezt a szellemet tökéletesen át tudná vinni a törvényhozásra, a törvényeket előkészítő bizottságokra, azoknak a töryényjavaslatoiknak a betűire, amelyeket itt a Házban időnkint benyújtanak és végső konzekvencia jukban ezzel a magyar lélekkel kerülnének döntés alá, úgy merem, állítani, hogy igazi magyar megújulás lenne, igazi magyar élet lenne, szinte már a mi felfogásunk szerinti magyar nemzeti szocializmus lehetne. Minthogy azonban a végső konzekvencia itt nem nyilvánul meg a törvényhozás előkészítő munkájában, a benyújtott javaslatokban, a végső döntésben, felszólalásom végén termé- ' szetesen a, végső konzekvencia tekintetében nem tudok egyetérteni t. képviselőtársammal és más álláspontra kell helyezkednem. Vallom azt, hogy ha ez a szellem^ érvényesülne végesvégig törvényhozói munkánkban, akkor Örömmel érnénk meg az időt, innen a törvényhozás házából az utolsó zsidó is batyuval távoznék és hogy a miniszterelnök' űr által beígért zsidó-kitelepítés bekövetkezzék. Ebben a szellemben egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal. A. magam részéről, tekintve, hogy a Ház tagjai előtt pártpolitikai álláspontom ismert, politikai felfogásunkat pedig pártszövetségünk vezérszónoka, vitéz Imrédy Béla részletesen és kimerítően leszögezte, politikai kérdések helyett inkább szakirányú kérdésekkel fogok foglalkozni, olyanokkal, amelyek lelkemhez állnak., amelyeket magammal hoztam az életből. Foglalkozni kívánok tehát a^ kisiparosságot, a kézműves iparosságot érintő problémákkal, hogyan látjuk azokat egjes részeikben megöl dh átoknak, illetőleg mit kívánunk megoldan dónak, hogy a hazai kézművesiparosság, kisiparosság méltóan legyen elbírálva, hogy a kormányzat is úgy foglalkozzék ezzel a réteggel, ahogyan számarányánál fogva meg is érdemli. Mert hiszen nem elegendő,, hogy a Ház igen sok felszólalt tagja esztetndőről-esztendőre szeretettel foglalkozzék a kíézműves-iparosság ülgyeiivel', amikoir bámutatos módon alig történik! Mailand asz érdekűidben. A] kézművesiiparossíág ugyancsak #ereteMel. majdnem azt mondlbatnáim, hálláivall vesz minden egyes felszóHialást, 'amely őket érinti, miért hiszem iól* tudjiák, hogy a múltban kevés szó hangzott el.a törvényhozás házában a kézművesi iparosságról és problémáiról. De a háíhá,t bizonyos elkeseredés váltja- fel», ha azt látja* hölgy ,elhangzanak ugyan a valló' életet visszatükröző megállapítások és olyan beszédek a törvényhozás házában, amelyek felvetik a kisiparosság »»rsproblémáU, de amikor nem történik érdekükben kellő súllyal semomli, úgy •azt montdjiák: elhangzott! egy beszéd^, boery isméit elmúljék egy esztendő* és egy esjzátendő múlva ismét egy vagy több szép beszéd hangozzék' el a törvényhozás házában. Äz érvényben lévő házszabályok nem adták meg számomra, a lehetőséget, hogy az iparügyi tárca tárgyalásánál felszólaljak, ezért most foglalkozom a kéaműiparosslág • probilémiájávai Az iparügyi tárca miniszteri indokolása elismeri azt. hogy a gyáripari termelésnek egyszerű számítássial számítva, egyharmadát teszi ki a kisipari termelés, sőt még többre is lehet azt becsülni. A kisiparbaini a javítási imtunkákat figyelembe véve, a bérmunka többet

1 teisiz ki, úgyhogy még ezt az egyharmadot is meghaladja a gyáriparral szemben a kisipari termelés. Ha meg vizsgái juk azt, hogy a kisiparosság a gyáriparboiz képest milyen arányban veszi ki a részét a közteherviselésből, akkor azt látjuk, hogy azviparosság hatalmas aránybaaii veszi ki a részét a közteherviselésből és ezért joggal emeli fel a szavát minden egyes iparos, hogy; az ő sorsát is éppeni úgy kezeljék, mint a nagyipar sorsát, hogy neki is éppen olyan súlya legyen a magyar életben, minit a gyáriparnak, a nagyiparnak. Már iaz iparügyi tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásánál is elmondottam és most megismétlem a következőket. A miniszter; úr háborús költségvetésnek nevezte a benyújtott költségvetést és azt mondotta, hogyha háborús idők reányomják bélyegükeit azi iparosság helyzetére és életére. A mai háborús időkben, az iparos kény telem munkaidejének nagy, részét az ő termelvényének előállításáhoiz szükséges anyag megszerzésével eltölteni. A kisiparosnak, a kézműipárosnak semmiféle más jövedelmei nincsen, kivéve azoknak a vidékeknek a kisiparosait, ahol a kisiparosok mezőgazdsági munkát végeznek, vagy ahol kisebb földbirtokuk is vaii. Az ilyen iparosoknak van valami kis egyéb jövedelmük is. A lényeg az, hogy az iparos az anyag utáni szaladgálásban igen sok időt veszít, miáltal a keresete csökkeni, nedig neki nincs egyéb jövedelme, mint az, amit a két keze munkájával megkereshet. Az iparos életében egy hétnek, egy hónapnak vagy egy negyedévnek az eltelése azt jelenti, hogy eljött az a,z idő, amikor őt bizonyos kötelezettség terheli. A kisiparosnak ezért minden idejét lehetőleg: hasznosan kell felihasználnia, hogy családja életét biztosítani tudja és hogy a tisztességes megélhetéshez szükséges javakat két keze munkájával előteremtse'. Ezzel kapcsolatban anyaggazdálkodásunkkal, illetőleg az anyaghivatal munkájával, továbbá az anyagelosztás rendjével akarok foglalkozni és rá akarok mutatni azokra a feladatokra, melyeket ha a minisztérium megfelelő rendelkezéseket ad ki, minden pénzbefektetés nélkül mes* lehet oldani. Ez bizonyos megnyugvást idéz elő a kisiparosság körében, mert lá^ni fogja azt, hogy a mai nehéz időkben, a mai háborús időkben az osztó igazság szerint gyorsan, legálisan hozzájut ahhoz a kevés anyaghoz, amely a kisiparosság céljaira rendelkezésre áll, tehát nem kénytelén a fekete forgalom útján beszerezni. Jól tudjuk, hogy a kézműves iparosság anyagellátása az amyaghiv'ataltol a kaimiarákon és az ipartestületeken keresztül történik. Mivel ezt az ipartestületei:! végzik, azért szólnom iklell néhány szót az ipartestületekről. Csak Budapestéin vannak szaka partestülietek, vidéken vegyes ipartestületek vannak, .amelyekbe minden egyes iparág beletartozik. így nem egy ipartestület van, amely hatvan! vagy