Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

Az országgyűlés képviselőházának 349. i sem fogok vitába szállani. Sőt még tovább megyek. Hogy minden néven nevezendő félreértés kiküszöbölhető lieg yen, már eleve kitielentem, hogy én igen természetesen a magam csekély «ziemélyébeii is, ezen az oldalon ülvén, tengelypárti politilkhxst és. németbarát ember vagyok, mert hiszen nagyrabecsülöm és leveszem a kalapot a német nemzetnek azelőtt a hősiessége il

lőtt, (Ügy van! Ügy van! a Hé® minden o!$a\ún.) amellyel ezt a mindem tatárjárásnál veszedelmesebb európai pestist és rákfenét az egész világ helyett vérezve feltartja, Annál inkább leveszem a kalapomat, mert nelk'ünk nemcsak azért kell velük, hogy úgy mondjam, közösséget éreznünk, mert ha a bolsevista hordáíki elözönlenék Európát, világos, hogy mi is elpusztulnánk, hanem azért is, mert Németország vette fel azt a kardot az. utóbbi évekbem, amelyet bizony ezetr évig Magyarország forgatott az egész világ elllen és azért vérzett isi el. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Hogy most kisebb i»rővel tudunk részt venni ebben a háborúban, ez nem azért van, mintha szívünk' meg a lelkünk nem azt diktálná, hogy ebből a küzdelemből száz százalékig kivegyük résziünket, de mi egyszer már a, hálátlan Európáért hetvenöt sztár zalékig elvéreztünk, mert ha ez nem így lenné, ugyanolyan nagyok volnánk, mint Németország és Anglia. És most ugyanolyan hálátlan, de gyönyörűséges feladat jut Németországnlaikl Mi tehát csak bajtársiassággal, a legmelegebb sízimpátiávalí és együttérzéssel kísérhetjük az ő küzdelmüket, (Úgy van! Ügy van!) Ezt azért tartottam kötelességeimnek ^kijelenteni, hogy ne' legyen semmi kétség aziránt, amit később mondok, hogy itt talián

1 ilyen vagy olyan tekintetben valami szimpátia vagy amtipátia beszélne belől earn. Igen nagy tisztelettel és referenciával vagyok természetesen a német nép illusztris nagy vezére iránt, (Éljenzés jóbbfefől és m szélsöbaftóldafotm.) ez is magától értetődik. Még tovább megyeku Semmi kifogásom az ellen, amit Keintzel Ede igen t- képviselőtársam mondott, hogy ők nem kívánnak asszimilálódni. Erre már megfeleltek az előttem felszólalt képviselőtársaim. Teljesen egyéni dolog, hogy valaki akar-e vagy sem és hogy az a .mag

y magyar kultúrközösség szinte akar-atia ellenére sokakat felszív magához, a magyar nemzet pedig természetesen nem fogja eltaszítani aszókat, akiit asszimilálódni aikiarnak. Én tehát az asszimiláció kérdésében sem 'bocsátkozom vitáiba, Legfeljebb feltehetném azt a szerény kérdést, vájjon jogosult volt-e Keintzel képviselőtársam az összes hazai németek nevében beszélni? (Mayer .Tán©s: Semmi joga! — Ügy van! jobb felől.) De més ezt som vitatom, mert ha jlogosult is lenne, abban az esetben is c&akj egyetlenegy pontom fogok vitába szállni az általa mondottalkkal és nem hogy meg fogom itt cáfolni aizt, amit ő< mondott, hanem azt az álláspontot, — ne méltóztassanak ebből most itt valami személyeskedést vagy heveskiedést kimagyarázni, mert barátságos alapon akarok besizélni, de végén önök is be fogják látni, — jogászilag egyszerűen, röviden és velősem — össze fogom törni. (Helyesléi:. — HaMjuk! Halljuk! jobbfelol.ï Ezután az Ígéretein után halljuk!, mit monr dott Keintzel Ede tL képviselőtársam (olvassa): »Végül pedig nem fogadjuk el az asszimilációt I világnézleti politikai' okokból. Ebben, a tekin- I tétben számos vezető férfira hivatkozhatnék, ilése 1943 december 2-án, csütörtökön. 547 de ettől eltekintek. Én csupán Hitler Adolf szavait * óhajtom idézni, amelyeket 1935. évi május hó 31-én Berlinben mondott el a hennüniket foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban és amelyek a német netnxzeti szocialistáikra nézve dogmatikus jelentőségűek: »A nemzeti szocializmus tania a nemzetiségek asszimilációjának gondolatát dogmatikusan elveti«. Ezek után én kénytelen) vagyok, kitanítani Keintzel Ede képviselő urat arra, hogy (Haíjukl'' HaUjukV) a magyar alkotmány tana pedig minden magyar állampolgárra és főleg minden magyar törvényhozóra nézivie annakl a gondolatnak még csalk a fel tételezését is>, hogy külső hatalmak irányító dogmáit fogadja el és hangoztassa a magyar állam keretei kíöizött és tartsa magára nézve érvényesnek magatartásában, különösen a, magyar törvényhozásban, mondom, ennek a lehetőségét isi a magyar alkotmány tana és a magyar közjog ugyancsak dogmatikusan) elveti. (Ügy vamJ Ügy± van! Élénk tiwps jobbfelől, kvzépew és a bulaldaEpw. — Keintzel Ede: A bécsi jegyzőkönyv törvény! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Zerinváry Szilárd: Ismétlem, t. Ház, a legmesszebfcmenoleg kedves testvéremnek tekintem a nemzetiséget, különösen azt a nemzetiséget, amely évszázadokon keresztül jóbanrosszban szorgalmas, derék, becsületes, harcos, hazafias magatartást tanúsított, — nem kétlem, hogy ez így van most is — és a nagy német nép iránti minden tiszteletem, barátságom és szeretetem is övé, de ezt a dogmát megváltoztatni nem lehet: a magyar törvényhozónál a magyar alkotmány nem engedi meg, hogy kívülről kapjon dogmát, kívülről kapjon irányítást, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon. — Reibel Mihály: Egyetlen országban sem tűrnék meg!) Ezt barátságosan mondottam meg és remélem, hogy amennyiben ez a közeljövőben elő nem fordul, a lehető legbarátságosabb vonalon leszünk továbbra ,is. T. Képviselőház! Azt szokták mondani — és ezzel óhajtom befejezni szerény felszólalásomat —, hogy vannak kis nemzetek, vannak közép nemzetek és ivannak nagy nemzetek. Ez a terminológia, ha csak a lélekszámhoz vagy a területhez van kötve, tökéletesen hamis. A kicsi finm nemzet óriás nemzet minden időkben (Ügy van! Ügy v«M! Élénk éljenzés és *p». Felkiáltások: Éljenek a finnek!) és az a szegény elposhadt hindu vagy kínai nemzet sohasem lesz nagy nemzet, ha mai mentalitásában él. . Nagy időket élünk, óriási időket élünk, óriási feladataink vannak, óriási módon kell viselkednünk vezetőknek rés vezetetteknek. Ha annyiszor élek ezzel a fogalommal, hogy »óriás«, akkor felvethetném a kérdést a költővel, hogy: ki hát az óriás? Az, akinek homlokán ijesztően tündököl a büszke bélyeg: ha kell, egy világ ellen egyedül! Én hiszem, hogy akármilyen idők lesznek, a magyar nemzet homlokán ijesztően tündököl a büszke bélyeg: ha kell, egy világ ellen egyedül, és mégis megmaradunk és mégis magyar birodalom leszünk Brassótól—Pozsonyig. (Ügjj van! Ügy van! Altalános taps. — Pándi Antal: Fiumét sie hagyd ki! — vitéz Téglássy Béla: Az is benne van!) . ' A megajánlási javaslatot a kormány iránti teljes 'bizalommal elfogadom. (Élénk éljenzés 76*