Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. a kultúrpolitikája, mennyi ezer, tízezer és százezer magyar gyermek; szomjas szíve fogja majd befogadni ezeket .a könyveket, ezeknek a gyűjtéseknek eredményét, ezekéit a meséket, ezeket a kedves és gyönyörű legendákat. Nem rtz a fontos, hogy abbóH a legenidá;ból mennyi volt az igaz és mennyi nem volt az igáz, ha­nem az a fontos, hogy reagál rá az a gyer­meklélek, az a leendő magyar felnőtt (Helyes­lés.), ha pedig az én lelkem iigy tudott rá rea­gálni, hogy most is, amikor komoly, tárgyila­gos és száraz felszólalást akarok: tartani, ki­csap és kilángol belőlem a kedves gyermek­kori legenda, akkor más gyermekek is így fognak reagálni. Van még bála Istennek, szám­cser és százezer fogékony magyar gyermek és ifjú lélek: könyvet a kezükbe, könyvet, könyvet, szép magyar könyvet, fanatikus, izzó nemzeti irányú legendákat, nemzeti ha­gyományokat árasztó könvvet (Helyeslés és fnms.) és akkor nem kell fél fenünk a 'a a gyár «övöt, ha az ifjúság elöljárói és vezetői ilyen könyveket adnak kezükbe. (Helyeslés.) -— Czermaim Antal: Itt klell kezdemri. iewa van!) Ezért üdvözlök végtelen szeretettel ^és ra­jongással minden ilyen kezdeménvezést és ezért üdvözöltem az igazságügyi költségvo­iésnél ás 37+, hogy a miniszter úr összegyűj­teti a szociális Jogszabályokat és szép sikerrel í'-vüjti jogi nénhagyomanyainkat is mert en­nek nemzetépítő, nemzetmentő ereje van és ez egy olyan intuitív* munka, hogy ha a kor­mány feltéve de meg nem engedve, elmulasz­tana bizonyos dolgokat, ha magábanvéve ezt megcsinálja, már akkor olyat fog alkotni, amelyet eddig kormány nem alkotott és ami­ért a "iövő magyar generáció áldása és öntu­rfatosabh magvarsága fogjai megjutalmazni. (Hehieslés és f<vos.) T. Képviselőház! Mondja a vallási- és köz­oktatásügyi miniszter űr azt Is. hogy egy nagyon szép hagyományt akár feleleveníteni, vagyis fel akarja eleveníteni Balatonfüreden a magyar írók összehívása, céljából az írói Helikoni-ünnepséget. Itt ennél a szintén, na­gyon dicséretreméltó eszménél 1 csak arra fo­gom kérni a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter urat, legyein szíves féltékenyen, őrködni a felett, hogy a pesti írói és művészi körök ne sajátítsák ki maguknak a művészet és az iro­dialorm — hogy úgy mondjam — monopóliu­mát. Egyszer vegye tudomásul már Budapest is, hogy művészet és irodalom a vidéken is van (Ügy van! Ügy van 1 !) és ami friss, új és eredeti felszívódik az irodalomba és a művé­szetbe, — soíkszor a tudományba is — az a vidékről jön,. De etbből nem az következik, hogy akkor itti kozmopolitizáljuk, bekoz­másítsuk Budapestre, hanem az következik, hogy a vidéki irodalmi, művészi és tudoomá- 1 nyos megmozdulásokat' erőteljesebben kell megfogni és pártolni. Látóin a kultuszminiszter úrnál az* a kez­deményező erőt és azért hívom fel a figyel­mét, gondoljon arra, hogy vannak vidéki iro­dalmi és művészi körök is. Nemi akarok hiaza­beszélmi, de hogy csak egy vidéki példát mond­jak, van Szarvason is egy úgynevezett szarvasi művészete és tudománybarát társaság ég nyu­godtan mereraif állítani, hogy az a társaság két év alatt országos viszonylatban is többet hozott, mint biáírmiely mats hasonló társaság Budapesten'. (Uovszíky János: Elismerjük!) Nem ismeri természetesen a t Ház, de ebből az következik, hogy amikor az alföldi Heli­konit meg fogja teremteni ez a társaság, a mű­vészeti, irodalmi és tudományos életben ma­gához fogja ragadni a kezdeményezést. Arra akartam csak felhívni a miniszter úr figyel­mét, hogy a balatonfüredi Helikont ne en­gedje kizárólag pesti monopóliummá tenni. (Helyeslés jobb felől.) Utolsó témaképpen szeretnék rátérni a nemzetiségi *kérdésre, (Halljuk! Halljuk! jobb­feld T .) amelyről már igen sokat beszéltek a mostani appropriációs vita folyamán és amely­ről talán azt hinnék egyes képviselőtársaim, hogy a téma annyira ki van merítve, hogy erről már újat mondani nem lehet. Legyen sízabad nagyon szerényen és halkan, megnyug­tatnom t. képviselőtársaimat, hogy én jogászi vonalon valami újat fogok mondani. r (Hall­juk! Halljuk!) Tudniillik az előttem szólottak közül különösen ketten emelkednek ki. Az egyik, Mezey Lajtos t. képviselőtársaim!, olyan: magas felkészültséggel és megcáfolhatatlan külföldi kútfőkre való hivatkozással tárta fel ennek az egész kérdésnek genetikumát. hogy ehhez voltaképpeni sein hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet. Ez egy tökéletes tanul­mány, megcáfolhatatlan igazság; azt mond­hatnám, szinte kútforrás, tehát ezen a téren nekünk felesleges bizonyítanunk valamit, alá­támasztanunk, valamit, abból elvenni is feles­leges, tehát ezen a téren nem szólok hozzá. Ellenben^ hozzászólt az asszimiláció kérdésé­hez az én nagyon tisztelt Czeramnn Antal képviselőtársam is. aki az asszimilációnak a német nemzetiségi oldalon felvetett kérdését fejtegette. Az ő nagy felkészültsége ési különösem kul­turális és társadalmi' vonalon gyönyörűen megalapozott felszólalása ezen a síkon szintéri kimeríti ezt a. kérdést. Az én szubjektív hozzá­szólásom az.- hogy amikor ő ünnepelte azt a Herczeg Ferencet, aki bár német származású, — amit soha tagadni nem is kívánt — bebizo­nyította azt, hogyan kell ia hálás német szár­mazású kultúrembernek bekaocsolódnia a ma­gyar közösségbe és • egyáltalában a magyar életbe és hogyan lehet egyáltalában nagyszerű hazafi és nfagszerű magyar, — mondom, amikor ünnepelte ezen a vonalon az egész világ előtt tisztelt Herczeg Ferencet, akkor nekem, hogy úgy mondjam, a magyar törvényhozó bajtárs­nak meleg ' szívével ünnepelnem kell őt, aki megmutatta., hogyan kell egy német szárma­zású magyar törvényhozónak gondolfcoidnia; (Taps a jobboldalon-) annyira tisztán kimu-­tattá,, hogy ez ellen nemcsak egy magyar em­ber, hanem egy nemzetiségi emíber sem tehet kifogást, (Hamm Ferenc: A döntő az, hogy minek vallja magát, magyarnak-e vagy német­nek!) Német szármiazású magyarnak, aki büszke rá, hogy magyar! (Hlbvszky János: Mindenkinek így kell lenni az országban!) Az előbb azt mondottam, hogy az addig elhangzottak és ,a tárgy kimerítése dacára is egészen újszerűen fogolkl hozzászólni a dologhoz. Ezt,' most tökéletesen be fogom bizonyítani. Én tehát történeti síkon, társadalmi síkon a, kér­dést nem érintem, niem fogok vitába szállni, — mint ahogy Mesfcó Zoltán igen t. képviselőtár­sam vitába szállt és ezért azután bizonyos fokú szóváltása volt, ő azt állította, hogy tévedés volt, lapsus linguae, a másik oldalon azt mon­dották, hogy szándékos volt, tehát ezen a síkon

Next

/
Thumbnails
Contents