Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. kasza, amely élőárja, hogy ezek a kijárások tilosak. De mii történik? Rettentő boldog volnék, ha csak egyetlen egy esetben is azt látnám, hogy amikor egy törvényhozó beteszi a lábát egy dohány jövedéki ügyekkel foglalkozó, vagy italmérési engedélyek kérdésében illetékes pénzügyminisztériumi szakosztályba, ahol az ilyen kenéseket támogatni lehet, azt a törvényhozót nem fogadnák szívesen, hanem azt mondanák neki? Bocsánat, képviselő úr, önnek az összeférbetlonségi törvény alapján ebbe semmi befolyása nincs és a képviselő urat be f ogjuk jelen .terni ai Képviselőház elnökségénél. Ez volna az igazság. (Krantz Rajmund: Ez volna az igazi! Ezért kérjük az új össze férhetlenségi törvényjavaslatot!) De a gyakorlatban, a valóságban mi történik? Sokszor a képviselőt választói vagy pártjának vezetősége — merném állítani, mindegyik pártnál előfordul, — azzal lepik meg: kérem, képviselő úr, méltóztassék ebben és ebben az ügyben eljárni és mindent megtenni, mert ezt pártkérdésnek tekintfük, Üj összeférhetíenségi törvény kell, (Krantz Rajmund: Ügy van! Ezt kérjük!) amely minden félreértést kizárna legszigoriíbban szabályozná, hogy a képviselőnek mit szabad és mit nem szabad tennie. Ha van is szabály etrre a régi összeférhetíenségi törvényben, alkalmazása már azért is nehézkes, mert az egyik oldalon is. a másik oldalon is ezerszer és ezerszer áthágták és megszegték. Jöjjön tehát esrv új törvény, amely a legszigorúbban, a mandátum elvesztésének terhével tiltja meg, hogy bármelyik képviselő egyetlen lépést is tehessen hasznothajtó jogosítványok ügyében. Amíg ezt a kérdést egyszer rendkívül szigorúan szabályozni fogjuk, addig is kérem megóvni a képviselők

1 tekintélyét, hogy az legven képviselő, törvényhozó, de semmi más. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Krantz Rajmund: Nem pedik kijáró!) ' A képviselő a maga tisztesen gyakorolt polgári foglalkozása előnyeinek élvezetében, vagy azok keresztjével a, vállán kizárólag törvényhozói funkciót fejtsen ki. Az új összeférhetlenségi törvény szabályozza félreérthetetlenül, hogy ha csak a legkisebb gyanúja merül fel anniak, hogy a képviselőnek valamii kapcsolata liehet olyan érdekelltiségerel. amelyet nem mágiával hozott, amely nem folyik elŐzŐ, vagy jeleniiegi magánéletéiből!, akkor — külön öisen. ha anyagi érdlekeltségrő'l, vagy más közéleti érdekeltségről viae sízó, amely összeköttetésiéire .vezethető

1 vissza, —' vele szemben a Hegsziigoirúbbam jlárnialk el, hölgy a törvényhozó rféíori fleikíkitélyét meglólvgúk. (Hehteslés a szelsöhaloldkdon.) Nagyoin örülök, hogy az igaizságügyminiisz-tp.r úr jelien vam. mert nekem, mint az összeférhetlenséeri törvény megalkotásaira! összehívott 27 tagú bi^otltiság egvik sízerény tagtiának .alkalmiam volt f »pasztáim, mienmyire szívkérdése ez az igazságülgyminiiszer úrnak i«. Éppen ezért hozzá., az egész koirmauyzatlhoiz^és a minisizterelinök lírbnz. azzal! a tiszteletteljes kéréssel fordnlok. méltóztnsisa.nak az öslszeférhetlieiniségi törvény megalkotásának megszakadt fonalát újból felvenni étt amennyire a háborús viszonyok mes?engedik. — hilsizen más téren is tudtunk törvényeket alkotni, miiért ne tudnánk ezen a téren is, — minél előbb dűlőre vinni a kérdést, s az összeférhetleaiiségi törvényt mtegvalósuláshoiz segíteni. (Helyeslés a jobb- és szélsőbaíoldálon. - Pándi Antal: Sokaknak neun tetszik odaát!) Elnök: Csendet kérek. vitéz Zerinváry Szilárd: A múlt évi költiségivetésii vita során egyik igen it. képviselőtánsam, Szabó Zoltán igen érdekes beszédében azt mondta, hogy a megajánlasd: vita a parlamenti életnek legfőbb alkaJlima arra, hogy részletek helyett átfogó kérdéseket vizsgáljunk elsősorbani és ia részleteket is egyetemes szempontból igyekezzünk megvizsgálni. Majd azt mondta, hogy a költségvetési és a megajánlása vita alkalmával am országgyűlés építő anyaga és építő ereje kerül vizsgálat alá. Ez valóban így is van. Nagy élvezet és élmény voUit számomra végighallgatni mostanáig az ös,szes szómokokat, a vita egész anyagát, Ügy látom, hogy a felszólalások általában négy csoportra. oszthatók. Az egyik csoport a magyar és euró pai ^sorsiproblémiákról, a másik azokról az okfejtésekről szólott, amelyek: a problémák megoldásának eszközeire mutatnak rá. A harmadik csoport a partikuláris vagy egyetemes társadalmi kérdésekkel foglalkozott, a negyedik csoport pedig a, végső eéllira kívánt iráimutatnii, a csúcs felé igyekezett közeJliedínl Általaiban nagyon érdekes és kedvezően jellemző a t. Házra, hogy végeredményben mindieni pártállása szónokok igyekeztek a legvélgiső konklúziót kihioizni beszédoükbőlli esi ' ez a legtöbb

1 esetiben csodálatosain össze is esengett. De hát ugyam mi más is lehetne végső oéiltiai a mai idők

1 törvényhozásának, mint átmenten« a mai szörnyű kataklizmán ezt a neimzetet egy úi. egy boldogabb. e,gy sízooiáMsabb éis nemzetibb Magyar országba és ha Isten majd megengedi: a magyar birodalomba, (Éljenzés.) Ilyenkor, ebben a lelki oázisban, a meghatalmazási vita komoly kérdései klözött is valahogyan megfürdik az ember lelke. Megfürdik abban a szépségben, amely láJthatatlanul: ránklragyog Szent István koronájának minden drága ékkövéről. Ilyenkor valahogyan miniden idegszálunkban, és szellemiségünkben,' annak minden pici atomjában, azt' érezzük, hogy Magyarország jogilag csorbítatlan területéről, épségéről, hatalmáról van. szó máskor is az aporopriációs vitákban, és különösen, a mai időkben, egyszóval a Szénit Korona tanáról va;n itt szó. És ha már említettem ezt a harmadik alkatrészét is a Szent Korona tanának, hogy hatalom, tehát a Szent Korona

1 hatalmáról is szóitami, akkor miagam is érzem. — mint ahogyan önök is mindnyájan érzik. t. képviselőtársaim — azt a felelősséget is, hogy ennek a hatalomnak mi is mindnyájan a résizei vagyunk, mert a hatalom birtokosa az államfő, és a nép együtt, a niép pedig ránk ruházta a hatalmat, tehát a Szent Korona, tanában mi ennekl a hatalomnak részesei és tényezői vagyunk. Ez kötelez bennünket arra a. felemelkedésre!, hogy ia napi politikán kívül is a Szent Korona tanának értelmében és szellemében foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. Ebből a sn^árzó eszmekörből látóm és bírálom el ezeket a kérdéseket. Ügy látom. Szabó Zoltánt igen t. képviselőtársam helyesen állapi tolta meg, hogy mindnyájan bizoinyos építőanyagot és építő erőt hozunk ehhez az építő munkához, méltóztassanak tehát megengedni, hogy néhány gondolattal én is hozzak valami szerényke kis építő erőt. Azt > kifejezést használtam, hogy »gondolat«. Gern-