Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 349 széniben és intő példa lesz azok számára, akik esetleg! rászánnák maglikait 1 arra, hogy búzakötvényt jegyezzenek. Des nemcsak ebben lá^ torn, a kibocsátandó búzakötvémyek értékének, veszélyeztetését, hanem félek attól is., bogy, annakidején, .amikor ezeknek a köt vény éknek rendezésére kerül majd sor, a renidsizer lei fogja szorítani a búzia árát 1 , hogy miniéi könynyefcben, minél kisebb összegekkel tudna kifizetni a kötvénytulajdonosokat, ami pedig nemzetünk egész gazdasági életére a legkárosaibb követkefcményekkel járhat. Ha a pénzügyminiszter úr tényleg! szükségesnek! látja, zilált) gazdasági eléltünk helyreállítását és támogatását, sokkal helyesebbem tette volna, ha a búzakötvények bevezetése helyett kimondta volnai, hogy a zsidóság összes ingó éisj ingatlan vagyonából kiveszi a dézsmát. (Úgy van! n\ szélsobmloida%n.) Tudomásom szerint ma a zsidóságnak körülbelül 12 milliárd pengő értékű vagyona van. Ha ennek csak 1 egyharmadát vettük! volna el, ez az öszszeg is maijdnemi az. egész, állami költségvetés egyévi Összegére rúgott! volna. Ha. a pénzügyminiszter úr a zsidó vagyonból a vagyondézsmai alakjában elvonta, volna ezt a na.gy értéket, ennek, kettős haszna lett volna. Először is rést ütött' volna a zsidóság gazdasági helyzetén, úgyhogy az nem tudta volna a mai formájában továbbra is fenntartani a feketepiacot ós: nem tudott volna számtalan esetben és a máinál isi súlyosabb formában; intézett támadásokat gazdasági életünkkel szemben elindítani. ) Ahhoz, hogy egy nép, egy nemzet súlyos feladatainak eleget tudjon tenni, szükfeég van. í^gy kiegyensúlyozott belpolitika által rendezett és biztosított társadalmi életíre (Ügy vom! a gzelsőhaioldalou!) Ennek a vezetője és őre pedig a mindenkori belügyminiszter. Mint nemzeti szocialistának és hungaristának azért 1 kötelességem ezzel foglalkozni, miért úgy Iáitóm, hogy az általunk meglátott életigazságoki alapján feimíerült íkiéirdések, intézéséit! al belügyminiszter úr tűzzel-vassal meg kívánja akadályozni. Eat az állításomat a t. Ház előtt igazolni is tudloimi. (Hatlljwhlr Haiiljitk! a s®élsÖhaloMcion.) Folyó év február havában a belügyminisziter úr az össizies rendőrhatósági és közigaizgatálsi vezetőknek, egy bizalmas utasítást adott ld arra. hogy a. Nyilaskeresztes Párt által vezetett parasztszervezést tüzael-vassial meg, kell akadályozni. Megmondta a belügyminisizter úr a«t is, hogy miért. Azért, mert a nevezett pártnak a célja az, hogy a parasztság soraiból a legértékesebb és a legvilágosabbfejü emlbereke't kiválogassa és a hatalom átvétele után. megfelelő helyre beállítsál Nem Ragadjuk, tényleg ez vol ti a eérunik. Annál is inkább, ez ai célunk, mert a nemzeti szocializmus életigazságán keresztül megláttuk azt, hogy a miagyar parasztság az általa elvégzett nagy munka, tanúsított sziowgaloni és becsület útján, elvárhatna, hogy a. paraszt-sorskérdések intézésében neki a jövőbeni sokkal nagyobb szerepeit adjunk, mint edldig. (Helyeslés és taps a szélső^ balxMalomi) "fôn< nem fájlalom a belügyminiszter urnák ezt az idézett bizalmas utasítását, mert hiszen n belügyminiszter más világnézeti síkon mozog, cselekszik és gondolkozik, tehát tőle mást nem várhatunk, azonban elkeseredéssel szereztem tudomást arról', hogy ennek a bizalmas KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. &3T utasításnak a kiadása után: körülbelül három héttel egy másik bizalmas utasítást kaptak a rendőrhatósági és közigazgatási vezetők. A belügyminiszter úr ebben a bizalmas utasításban! azt írta, hogy a szociáldeimiokraták szervezkedése és gyűléseinek megtartása ele akadályokat gördíteni nem szabad, hanem azokat alkalomadtán' elő kell segíteni. (Kuhajda Vilmos: Nagyon szép! Haladunk a korral!) T. Képviselőház! Ebben a két bizalmas utasításban a szerencsétlenség nemizetünk szempontjából abban nyilvánul meg, hogy a öelügvmaniszíter lír a nemzetnek ezt a legértékesebb rétegét, amely, gerince a nemzetnektehát a parasztságot, amelynek a legtöbb féltenivalója van ebben az országban, elütötte az egészséges irányban való kifejlődéstől és a szükséges erőösszevonás lehetőségétől. Viszont a szociáldemokratáknak. "" akik 1918-ban marxista zsidó vezetőikkel! és a koiinímunista hordákkal' majdnem a sírját ásták meg ennek a nemzetnek, szükségtelen továbbfejlődést és megerősödést biztosított. A kommunistákkal összeforrott szociáldemokráciái a belügymániiszter úrnak, ezt a ténykedését nem fogja megköszönni, inert megnyugtatóim a belügyminiszter urat, hoigy ha az ő támogatásával a szociáldemokrácia a kommunizmussal! együtt olyan erőre kap, hogy anarchiát támaszthat ebben az országban, akkor éppen a beilügyminiszter úr lesz az első, akit ez a horda, a fal mellé fog állítani. De nemi is ebben van a szerencsétlent ég, hanem abban, hogy ha ez. a káosz tényleg bekövetkeznék, akkor a zsidóság által felbujtóit! kommunista horda a nemzetben és az egyénekben sokkal nagyobb pusztítást végezne véleményem szerint, mint 1918ban. (Szöflősi Jenő: De azonnal!) Sajlnálatos tény, hogy a belügyminiszter úr, akinek! a társadalmi béke legfőbb Őrének kellene lennie, éppen nem látja be, hogy ezekből a súlyosan] hibáztatható ténykedésekből kifolyólag' olyan helyzet adódhatik, amelynek bekövetkezéséért aa európai újjárendeződés alkalmával nekünk, a nemzetnek felelnünk kell s ezért úgy érzem, elsősorban a sokat szenvedett magyar népnek kell az áldozatot meghoznia. Értse meg végre mindenki, hogy mi gyengébb és időnként erősebb bírálatokat mem azért mondjuk el a kormányzat különféle ténykedéseiről, hogy itt a Házban és a sajtóban a magyar nép előtt szerepeljiünik, hanem; azért, mert —' mint az. előbb is mondottami — a sors bennünket ideállított és mert úgy érezzük, kö • telességünlk, hogy a maigyar nép és nemzet érdekében minden vonatkozásban körömszakadtig harcoljunk. T. Képviselőház! A belpolitikát nem óhajtotmi részletesebben bírálni, mert azt képviselőtársaim már több vonatkozásban megvilágították és én nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, f A honvédelmi miniszter úrtól azt kérjük, folytassa tovább ezt a szép és ueimes politikát a baráti és 1 tengedyállamok felé, vezesse tovább — éppenúgy, mint eddig — világos fejjel mindazokat a katonai ügyeket, amelyek az ő nesszortjába tartoznak, hogy a magyar hon»védség számára olyan helyzet adódjék, hogy az, ha szükség lesz, rá, mindem gondolkodás nélkül^ hajlandó legyen akár a legnagyobbat, az életét is feláldozni a haza megvédése érdekében. (Helyeá"és t és taps a Szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a 74
