Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

öl 8 Az országgyűlés képviselőházának 349. rendtől 1936. évben szabadkézből örökre és visszavonhatatlanul megvásárolt erdőtulajdon, amely az 970/1943. M. E. számú rendelet alapján hatálytalanítva lett, 1943 augusztus 30-án ismét vissza ál líttassék nevezett eridőbirtokosság javára. Fenti határozati javaslatomat szóbelileg kívánóiul részletesen előterjeszteni.« 1\ Ház! Nem beszélek arról, hogy szóbelijéig- is előterjesztettem, azonban le kell szögeznemi azt, hogy a vármegyei törvényhatósági klözgyűlés javaslatomat tombolva fogadta el. Tndomásoim szerint kell, hogy e javaslatra vojiiatkoiz;ó vármegyei határozatot a főispán ií

r továbbítsa a miniszterelnök úrhoz. Ennek éllemére még mind a mai napig ne mi történt semmi intézkedés arra, hogy Nagykapus gaz(laközönsége bem ehessen az ő jogos birtokába, az erdőbe favágásra, (Mozgás a szélsőbal oldalon.) Elég kerülő úton, da úgy tudorai, hogy erről az ügyről tájékozva van a tároanélküli miniszter úr is, mint a Magyar Élet Pártjának az elnöke. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon:. Ahá! Lukács!) Nem pártérdek ez, hainemi nemzeti érdek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokszor hangzik el felém az a mondás, hogy mi. mindenáron csak a hibákat keressük, {vitéz Imrédy Béla: Hát itt van egy!) hogy az emberek közt az elégedetlenséget fokoztuk. Pedig itt iis csak az ellenkezője történt és történik. Mert kérdezze meg a tárca nélküli miniszter úr* a Magyar Élet Pártjának orsfcágos elnöke, miint a kormány tagja, — avagy talán tud is r§ty§ —. hogy mi történt volna 1943 augusztus ííO-áiii az erdőátvétel előtt, vagy alatt, ha véletlenül előtte való éjszaka haza nem mentem volna. (Em/ hang a szé sőbaloí'dalon: Micsodaf) Hogy niá'yen volt a hangulat az elkaseredés követ keztébein ezek közt a színtiszta! ómagyar gazdák közt és hogy milyen ma is nemcsak; Nagvkapóson, hanem az egész megyében. ezt méltóztassék az ottani főispántól, vtagy, ha. úgy tetszik a pártjuknak a járási elinökét megkérdezni. (Az< elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja e .) T. Ház! Ismerjük a, magyar gazdát, íiogv sok esetben tíz centiméter barázdáért évekig perel, mert azt a magáénak tartja. Van-e csodálkozni való azon. ha az általa megvásárolt egész erdő-komplexusért mindenre képes, ha azt tőle elveszik. (Pándi Antal: Amit a csehek i« neíkik akartak eladni!) Annak a 124 gazdának a fiai közül is vannak kinn a« orosz harctéren, védik hazánkai, a magyar tulajdont és a magyar rögöt az orosz bolsevizmustól. Védenek bennünket az istentagadóktól

1 és ara orosz kolchosz-rendszertő'l. Ezek közül a fiúk közül már iieim< egy halt meg, netm egy tűnt, el és meg fog halni, el fog tűnni löbb is. Talán az édesanyjuk elsiratja, meggyászolja, azonfoara az apának szívét, ha a fájdalom át is hatja, az H boldog érzés is áthatjia, hogy íia a magyar hazáért halt meg, meghalt azért, hogy halálából új magyar élet fakadjon fel. Az idő mcfe az anyai szívre is hoz enyhítő balzsamot, mert a halott testeit befedő föld elfeledtet mindent, még az anyai szívvel is, de kérdem az igen t. kormánytól, amikor Nagyklapos községnek fizínmagyar kakosságta szabadkézből vette meg a jászóvári premontrei rendtől kínálat folytán azt az 538 katasztrális holdnyi tarületet ^amikor most visszavették nem kísérti-e az élő lelkiismeret? (Mozgás a sz

{

étsőbaíold<dion.) . ülése 1943 december È-ân, csütörtökön. T. Ház;! 124 gazdának 558 családtagja néz az erdő felé fájdalmas szívvel. Minden kamrának szegletiében ott van a balta kiélesítvc, minden reggel mindem gazda megfogja és elindul az erdő felé, hogy fát vágjon. És amikor összegyűlnek, akkor kapnak egy- utasítást, hogy az erdőbe he ne menjenek.. Kérdenem, ki a felelős ezért? (Horváth Géza: A földmívelésügyi miniszter!) Az anyai szív a harctéren elhunyt, elesett fiát meggyászolja, elfeledi, mert a hazáért veszett el, de a nagykaposli magyarság mépe nem felejtheti el azt, hogy alvették tőle lazt a földet, amelyért 200 katasztrális holdnyi elsŐögztáTyú legelőt és egy nagy famennyiséget adott el és éveken keresztül izzadott a'zért, hogy ezt az adósságot kifizethesse. A magykaposi erdő Nagykapos községtől kiét és fél küioiméterír© van. Amikor Nagykapos lakossága kinéz az ablakán, vagy az udvaráról lenéz, mindig az erdőt látja és mindig a szívébe marcangol az a fájdalmas tudait, hogy nieim érdemelte meg ezt a sorsot az a nép, amely az idegen uralom alatt a cseihszlovák állam alappilléreit bontogatta azért, hogy igyekezzék új Magyarországot építeni, még akkor is. ha azért börltön jár. Nem várta volna tehát a visszacsatolás ötödik esztendejében azt, hogy a magyar királyi kormány, földmívelésügyi minisztere egy számtra hivatkozzék és igazságtallanul megfosszák a nagykaposi színmagyar községet ennek az erdőaiiek a birtokától. (Krancz Raymumd: így jutalmazzák a magyar népet!) Engedjen meg a t. Ház, ha élesebb szavaikat használok, mint ahogy kellene, de a fájdalom esszenciája mlarcaingoljia a szíveméit akkor, amikor a magyar országgyűlés házában ebben az ügybem fel kell szólalnom. (Krancz Raymund: Ilyenért is ide kell jönni!) Én az idegen uralom alatt vármeigyém déli része magyairságániak vezetője voltaim. Ha megtörtént, nem egyszer, hogy hajnali két órától délután mégy óráig négy csendőr tartoitt nálam házkutatást, e<z sohase fájt, mert tudtam, hogy fajtám érdekében dolgozom, tudtam azt, hogy az a nyoimiozás azért van, mert févnek tőlünk. De t. Ház. ismétlem, fájdalmas szívvel kell itt szólamain, amikor az egész megye magyarsága felém néz és azt mondja: mit ígértél, mit ígértetek és a jobbnafiorduiás reménységének ígérete így teljesült be, ezt cselekszi a magyar kormány? (Zaj a szélsőbaloldalon,) Nem lelleimzékieskedés akar ez lenni, igen t. Ház. Ez jogos elkeseredésből váló kifakadás. (Ügy van! a szelsőba-oldaton.) Én tudom azt, hogy nagyon jól van az a magyar közmomidáshogy akinek nem fáj a foga, nem tartja rajta a nyelvét. De én kénytelen! vagyok; ezzel, mert a visszacsatolás után büszke voltam arra, talán életem legnagyobb dolgának tartottam azt, amikor azoni a területen, amelyen éltem, viszszacsatolás után; talán az egyedüli paraszt ember én voltaim, aki miniszteri megbízott volt. (Ügy van! a szélsdbaloldalon.) Az én járásomban nem hamgœoitt el egy csendőrpofon, az én járásomban remid volt, mert ott a magyarság körében az idegem uralíoim alatt és a visszacsatolás után is rend volt Ezért vállaltam a felelősséget. De ha a korimiány sürgősem nein intézkedik arravonatkozólag, hogy ezt az erdőt visszaadja a jogos tulajdonioisolknak, a 124 magyar gazdának, én a renidért a felelősséget a