Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 549. magyar királyi kormányra hárítoim, bármi történ lik is. ( Helyes ] és a széhébalo dalon.) Ennem fogok izgatni, de nem csillapíthatom le a népet, nem akadály ozh a toimi meg és nem lehetek miadenütt ott, amikor az emibeirek azt motntdják, hogy hja kell, fejszével is összevágjuk azt, aki bennünket megakadályoz. (Papp József: Szomoirú jelenség! — Zaj a szélsőbaDoMalon.) Azt hiszem, hoigy erről a fájdalímjais kérdésről tovább nem is kell beszélni. (Papp József: Ügyis hiábai! — Krancz Raymmid: Reméljük, hogy meghallgatnak!) Most, amikorj az 1944. évi költségvetés megajánlás! napjai vannak, ismételten arra kérem a magyar királyi kormányt, kövessen el mindent, ha lehet, a már meglévő rendeleteken 'belül, ha pedig ezt nem teheti, akkor hozzon újabb rendeletet, hogy Nagykapos gazdaközönsége és Ung megyének egész magyarságát nyugtassa meg (Helyeslés à szélsőbaloldalon.) és állítsa vissza birtokukba azokat, akiktől ezt az erdőt ól vették. (Krancz Raymimd: Jogos tulajdon! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szerény kívánság!) Amióta ebben a Háztan csekély szerénységem résztvesz, annyi szó esett a bolsevizmus elleni küzdelemről, arról a bolsevizmusról, amely ellen fiaink kint az orosz harctéren küzdöttek és küzdenek. Nekem az a nézetem, hogy a magyar királyi kormánynak és mindnyájunknak harcolnunk kell idehaza is az ellen a bolsevizmus ellen, amelynek a tartalékai itt vannak a mi hazánkban is, a vörös lepel alá buckóit szociáldemokraták ós társaik. (Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Azont an szerény nézetem szerint alulról felfelé haladva, a mezőgazdasági munkásokat, de különösen a törpe és apró kisgazdákat sürgősen meg kell erősíteni földhözjuttatással. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A munkásság boldogulását biztosítani kell tisztes fizetéssel, emberséges meg-élhetéssel és megbecsüléssel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tisztviselőket nem fizetésemeléssel, hanem egy nagy fizetésrendezéssel kell kielégíteni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a nézetem, hogy ha ez a magyar királyi kormány részéről meg fog* történni, akkor belső frontunk biztosítva lesz (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor, de csakis akkor fogjuk tudni felvenni a küzdelmet az orosz bolsevizmussal szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Mint ahogy beszédeim elején mondottam, mint kicsi ember, kicsi dolgokkal foglalkozva, rámutatok azokra a helytelenségekre is, amelyek az állatbeszolgáltatásokkal kapcsolatosak. (LiU János: Nem is olyan kicsi dolog az!) Ezidőszerint állatfelvásárlókat jelölt ki a kormány. Ha figyelemmel kísérjük ezeknek a működését, azt látjuk, hogy ezek az úgynevezett állatfelvásárlók vagy állatkereskedők nemzeti ajándékként kapták ezt a jogosítványt, mert ahoigyan látom, semmi más dolgot nem csinálnak, mint hogy az állatok beszolgáltatásakor az elrekvirált állatokat sorb aj árják és megállapítják azt, — jelzem nem a gazdával, hanem a gazda nélkül — a hentesekkel és a mészárosokkal együtt, hogy melyik osztályba sorozzák a rekvirált állatokat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindig a legalacsonyabba! — Papp József: Megnyúzói a magyar; kisgazdának!) Igyekeznek lehetőleg a legalacsonyabb osztálvba minősíteni az állatokat. ütése 1943 december 2-án, csütörtökön. Ö19 Nom* egyszer történt meg az elmúlt nyáron az, hogy például hétfői nap 8 órára be kellett hajtani az állatokat Naigyikaposra, vagy bármelyik vasútállomással bíró községbe és ezt vagy szombaton késő este, vagy hétfőn reggel mondták meg a gaadáknak. Tekintettel arra, hogy a heverő szarvasmarha a küllegelőn van s a küllegelők a községektől legtöbbnyire 10—12 kilométernyi távolságban vannak, az esetben, ha hétfőn reggel, vagy akár vasárnap este is mondották meg annak a gazdának, hogy haijtsai be állatait hétfőn reggel 8 órára, még ha azonnal el is futott a legelőre a gazda, csak éppen hogy haza tudta hajtiani állatait reggel 8 órára. És mi történt 1 ? Az állatkereskedőt, a henteseket és a mészárosokat még 10 órakor sem lehetett látni és elhúzták az időt 10 óra után az osztályozással délután 3, 4, sőt 5 óráig is, úgyhogy amikor a mázsálásra került a sor, az állat már 20 órája neun evett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ekkor lemázsálták az állatot és levonták az élősúlyáénak, vagyis a jóllakott állat rende« súlyának 8%-át. Akkor, amikor ezek az állatok már 20 óráig nem ettek. (Papp József: Szomorú, ha magyar kereskedők így csinálnak! — Eűy hang szélsőbcloláalon: Ezek nem kereskedők.) Nem tudom, hol itt a hiba. Ezt szóvátették a vármegyei törvényhatósági közgyűlésen is, ahol ígéretet tettek arra, hogy ki fognak oda küldeni szakértőt. Nem történt azonban valami nagy intézkedés, mert* amikor aiz eigyiik gazda felszólalt, hogy nem tűrhetjük, hogy csak a hentesek és mészárosok állapítsák meg az osztályozást, az egyik gazdasági felügyelő azt felelte: hallgassunk, mert internálnak. (Nagy zaj a szélsőbaloidalon. — Füssy Kálmán: Saját vagyonáról niem. rendelkezik!) Ne csodálkozzanak azon, hogy a felvidéki magyar gazdák néhai felszólalnak saját érdekükben. Mindig azt hallottam, hogy egy becsületes magyar gazda nem lehet más, mint gerinces. Éppen ezért volt, hogy a húszéves idegen uralom alatt a magyar gazdák gerincességére építhetett a trianoni Magyarország (R. Voizáry Aladár: Ügy van!) és nagyon jól imiowdotta Laky igen r. képviselőtársam, hogy a visszacsatolások nem kimondottan csak a baráti államoknak, hanem az ottani feszítő erőnek is köszönhetők. (Ügy vom! ÜOy van! — Taps.) Ilyen körülmények között elvárhatnék a magyar királyi kormánytól, hogy gazdiaközönségünkkel másképpen bánjanak. (Helyeslés a szélsőbaloldulonj Nemi akarok itt most a foúzakérdássel foglalkozni, azzal, hogy a búza ára 40 pengő, egy nyakkendőé pedig 30 pengő, de rá kell 'mutatni mégis a gazdák jelenlegi helyzetére. (Füssy Kálmán (a jobboldal felé): Patakyt ez nem érdekli!) Ha egy gazda, akinek öttagú családja volt, normális időben eladott egy 160 kilogrammos süldőt, ennek árából fedezhette egész családjának évi lábbeliszükségletét. Most nem kap lábbelit, de 'ha kap is, ebből nem híd többet kifizetni, mint egy pár csizmát. Tudom, hogy erre azt mondják a miniszter urak, — mert ez kötelességük is — hogy ne vegyen feketén senki. Ezt mtegértems, de bebizonyíthatom, hogy a legkevesebb elítélés talán azon a vidéken van feketézés miatt. Méltóztassanak azonban megengedni, mégsem hagyható szó nélkül az, hogy annak a népnek fiainál, amely hozzáI »zokott a jólétihez azon a kis birtokon, melyet