Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
512 Az országgyűlés képviselőházának 349 T. Képviselőház! A felhatalmazási törvény megszavazása kérdésében való állásfoglalás a politikai bizalom kérdésié lévén, a kormány különböző gesztióit kivárnom bírálni. Azokkal a funkcióival akarok foglalkozni, amelyek a költségvetésen alapulnak és így elsősorban a kormány szociális tevékenységével. Másodsorban a kormány pénzügyi elgondolásait kívánom bírálni. Nem mulaszthatom el azonban, hogy nie foglalkozzam a gazdasági vonallal és végül a kormánynak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjával. Amikor a szociális szemponttal foglalkozom, amelyet a pénzügyminiszter úr valóban megbecsült, mert hiszen a honvédelmi szempont mellé'állította költségvetési beszédében, aikkoir nem tudom ezt eléggé elismerni és honorálni, mivel háborús, időkben komoly, ezélesvonalú szociálpolitikát csinálni valóban elsőrangú, nehéz pénzügyi feladat is. Az első világ háború tanulságai figyelmeztettek bennünket arra, hogy a szociális kérdés gondozása való ban elsőrangú honvédelmi munka is. Éppen ezért maga a miniszterelnök úr is hangsúlyozta tájékoztató beszédében, hogy a belső {rend 1 alapfeltétele a szociális kiegyensúlyozottság, / Ahoyan Meskó képviselőtársam mondotta, a belső rend alapja mindenesetre és mindenekelőtt a hatalom, azonban biztosabb, több erőpróbát bír ki az a rend, ha egyúttal a társadalom belső egységére is támaszkodhatik. (tfaii vain! jobbfelől.) Err© a szociális munkára azért is, van igen nagy szükség, mert számolnunk kell a kül földi propagandával. Ez a propaganda hazánk szociális rendjét elmaradottnak, feudálisnak igyekísizikl feltüntetni és igyekszik forradalmi újításoknak hainigiot adni, azokat propagálni, olyan újításokat kíván., amelyekről tudja, hogy háborús viszonyok között úgysem lehet megvalósítani, mert reméli, hogy az ilyen módon felgerjesztett' étvágy elkedvetlenedést, a belső rend megbomlását és ai nemzet védelmi erejének, gyengítését fogja előmozdítani. Láttuk ennek' példáját 1918-ban. is. Megállapítom tehát, hogy a miniszterelnök úrnak és a pénzügyminiszter úrnak ezen. a vonalon tett kijelentései teljesen fedik egymást és éppen ezért ke... résem most már azt, hogy ezeknek a kijelentéseknek ai költségvetésben milyen, igazolásai találhatók. Amikor ezt teszeimi, hangsúlyozom, hogy nem egyetemes, széles körben kívánom a sízociális kérdést tárgyalni, hanem tisztán a magyar falu szempontjából fogom az egyes kérdéseket taglalni. (HaWuk! Hélljuk!) T. Képviselőház! A családvédelem áll itt előtérben. Nem tartomi szükségesnek részleteiben méltatni aa Oncsa. működését, hiszen az Országos Szociális Felügyelőség egy vastag könyvelt', úgynevezett tájékoztatót adott ki, amelyben rengeteg szép és nagyszerű adat van. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a a Oncsa. és . aa Országos Felügyelőség hároméves működésével minden hozzáfűződő reményt megvalósított, A leglényegesebb a dologban az, hogy a szociális rendnek egy újabb alapját' szögezte le és ez nem a helyközi gyógyításban, hanem a társadalom alapos meggyógyításában, a bajbajutott, szegénysorsú és elsősorban a sokgyermekes falusi családok gazdasági talpraállításában van. Üj, modern, életképes gondolat. Ennek a célnak elérésére — ha figyelembe vesszük a mostani költségvetésben előirányzott összeget és bizonyos többletbevételeiket — im-' ülése 1943 december 2-án, csütörtökön, már kereken félmilliárdos összeg áll rendelkezésre. Hallatlanul nagy összeg ez még akkor is, ha arrai gondolunk, hogy ezek az összegek az utóbbi időben bizonyos mértékben éíppen az anyagdrágulás és a munkabéremelkedés folytán talán nem is olyan nagyok. A pénzügyminisztier úr bizonyára gondol arra, hogy az Oncsa. működését az anyagellátás biztosításával is előbbre vigye és gondol arra, hogy a honvédelemhez szükséges- anyag biztosítása mellett elsősorban ezek aa igények nyerjenek kielégítést. Ha az Oncsá.-ról még egy szót mondok, az nem lehet más, mint az, hogy az Oncsa. falufejlesztési programmja elsősorban az otthonok, házak építésének programtmja és éppen ezért időszerű volna már most aizi átmenetgazdaságra gondolva, az Oncsá.-t is figyelembevenni e tekintetben. Bőséges* nagy teret t ua majd nyújtani annakidején az Oncsa. arra, hogy a háborúból visszatérő és az- iparból kieső munkásság megfelelő elhelyezést nyerjen. Végezetül nem mulaszthatom el még az Onesá.-vaj kapcsolatban, hogy felhívást ne intézzek a társadalomhoz is, mert nem elég mindig csak ölhetett kezekkel nézni az állam küszködését, hanem, ha ez egy valóban tásadalommentő nagy mozgaloimi, amint hogy az, akkor illő, hogy a magyar társadalom is kapcsolódjék bei munkájába. Most megalakulnak a falviakban a, községi munkaközösségek, a vármegyékben, a törvényhatósági nép- és családvédelmi bizottságok: mindenki tartsa kötelességének, hogy leizeknek működését a legmesz.szebbmenően előimiozdítlsa 1 . Az, Oncsai működései tulajdonképpeni majd évtizedek múlva hozza meg. igazi nagy áldásait, azonban már ma is látjuk, hogy a család és gyermek megbecsülése elsősorban neki köszönhető. Meg kell állapítanunk, hogy működése óta a házasságkötések száma nem csökkent és a gyermekszületések aránya kedvezően alakult. Túl vagyunk, ahogyan a szakemberek mondják, a kétgyermekes nép korszakán és elérkeztünk 1 a háromgyermekes' nép korszakához. Ez azérti fontos, mert a kétgyermekes nép, ahogyan a statisztikusok mondják, háromszáz év mulvai eltűnik a föld színéről, mi pedig a trianoni Magyarország idején ezt a vonalat jártuk. A gyermekszaporodás mellett gondolnunk kell azonban a gyermekhalandóság csökkentésére is, hogy megőrizzük ezt a kedvező arányt a magyar jövő számárai. Ezen a téren nem olyan kedvező a helyzet, mert míg a trianoni években alig érte el a gyermekhalandóság a 14%-ot, 1942-ben 15*1% volt a gyermekhalandóság. A legszörnyűbb pusztítást a gyermeknemzedékben is a gümőkóf végzi, ez a> szörnyű betegség, amelynek 1941-ben 20.534, 1942-ben pedig 23.319 áldozata volt. Ahogyan Jóban Béla mondja közleményében, éppen a Duna—Tisza közén, a legmagyarabb részen van ez a baj a. legnagyobb mértékben elterjedve. T. Ház! Az ellen való védekezés sok-sok pénzügyi áldozatot m kíván, mert hiszen elkülönítés nélkül komoly védekezésre gondolni sem lehet, viszont ágyellátottságunk azonban szörnyen elmaradott. 1940-ben 6637 ágy állt; rendel kezesre, a szükséglet pedig 20.000—22.000 lett volna. Űgy gondolom, Kereszíes-Fischer Ferenc keserű szavai, amikor a magyar népvédelemről beszólt, éppen erre a körülményiéi vonatkoztak, és itt is csak azt' mondom, hogy a magyar
