Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 349. levegőben, amely akkor uralmon volt. San nos, — itt leszögezem — az őrségváltás nem: úgy sikerült, ahogy kellett volna, mert — tisztelet a kevés kivételnek — az új iparlovagok, bárók, grófok és többiek, akik bementek a vállalatokba, megfeledkeznek 1 arról, hogy azt, hogy ők ma ott lehetnek annak köszönhetik, hogy itt lelkes, önzetlen magyarok voltak, akik közhangulatot teremtettek ebben az országban, hogy az. őns'égviáiltiási megtörténhessék. (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) Ha Ők ma nyiltan a keresztény fajvédő és a magyar világnézet alapjára helyezkednek, akkor igenis leveszik magukról azt a gyanút, hogy strohmannok, de míg ezt nem teszik, azt kell feltételeznem, — és jogosan feltételeznem — hogy ezt a világnézetet nem tették magukévá. Nekem ugyanis azt mondta régebben az egyik nagyvállalat mai vezérigazgatója, hogy zsidó nélkül nem tud elképzelni egy vállalatot. Most, hogy benne ül, egész nyugodtan el tudja képzelni, amikor azonban én és többen ezt hirdettük, akkor csodálkozott rajta. (Derültség a jobboldalon.) Erkölcsi kötelességükké teszem, hogy ezt a keresztény magyar világnézetet teljes egészében a magukévá tegyék. Mélyen t. Képviselőház! A feketepiacról sok szó esett. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Annakidején a legradikálisabb intézkedéseket követeltem, a legradikálisabb intézkedéseket is megszavazom mind à vevőre, mind' az eladóra, de akkor igazságos kormányintézkedések kellenek, kell, hogy a kiadott jegyeknek fedezete legyen, mert aki fedezet nélkül csekket kiad, azt becsukják. Tessék annvi jegyet kiadni, -amennyit be tudunk váltani. A törvényeket tessék rendesen, olvashatóan, minden magyar ember számára érthetően megfogalmazni. Sohasem felejtem el, 1920-ban résztvettem, Mint pártom kiküldöttje. Mayer Jánossal, t. barátommal, az 1920. I. te. megfogalmazásában. Okos emberek, jogászok törték ott a fejüket. Mayer János gazdálkodó, én katonatiszt voltam:. Voltak ott kiváló jogászok, nagy tudománnyal megfogalmazták s két hét múlva ugyanabban a társaságban vita támadt, hogy mi is volt tulajdonképpen a tönvényhozó intenciója, amikor ezt megfogalmazta. Ilyennek nem szabad előfordulnia, különösen az adójavaslatoknál. Mélyen t. pénzügyminiszter úr, tessék úgy megfogalmazni azokat, hogy az egyszerű ember meg tudia érteni, kiszámíthassa, mennyi az adó. Ne kelljen fiskális, mert akkor dupla adót fizet, mert egy külön embert kel] megfizetni, aki egy logaritmustáblával kiszámítja, hogy mennyit kell neki fizetnie. Nagyon örülnék, ha a magyar művelődést előtérbe vennénk. Lenne egy kérésem. Talán naivitásnak hallatszik, de ráérünk, meg lehet tenni. Mi tanulunk idegen nyelveket, szanszkritírásokat, tudós van mindenre, hát miért nem ' tanítják meg a középiskolában a magyar fiúkat arra, hogy őseink hogyan írtak? Helyes lenne, ha a középiskolákban, legalább az első évben megtanulnák a rovásírást. Ez a rovásírás lenne az őseinkre való visszaemlékezés jele. egy díszírás, amelyet rátennénk emléktábláinkra, szobrainkra és a többiekre, (vitéz Magasházy László: Sírkő veinkre! — Derültség a jobboldalon.) T. Ház! A mezőgazdaság vas- és acéláruk- ; kai való ellátását teszem még szóvá. Az ipar- ' ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. 511 ügyi minisztériumhoz memorandumot adtak be, amelyben különösen a szövetkezetek kérték annak a biztosítását, hogy nagyobb mennyiségben lássák el -őket vas- és acélárukkal, mert sok olyan panaszlevél van a kezünkben, amelyek 'mindi odakonkludálnak, hogy egyik-másik kereskedő a rendes áron felül még: külön természetbeni szolgáltatásokat is követel s csak akkor adja ki a vasárut. Nagyon kérem a jelen nem lévő iparügyi miniszter urat, hogy szívlelje meg 'ezt a memorandumot. Egyébként a háborúban is vannak olyan ügyek és feladatok, amelyeket nem lehet elodázni. A tennivalókat két részre kell osztani. Az egyik részbe tartoznak azok a feladatok, amelyeket azonnal meg lehet (valósítani, ezekkel tehát egy percig sem szabad késlelkedtni, mert ez vezet minden felforgatáshoz. Vannak viszont olyan ügyek, amelyeket szükségesnek tartunk ugyan, de amelyeket azonnal nem valósíthatunk meg. A kedélyeket azonban meg kell nyugtatnunk, a szenvedélyeket le kell csillapítanunk, ezeknek a feladatoknak a megoldását tehát elő kell készíteni. Ilyen például a földireform, az ' adókedvezményiek ügye, ilyenek a családvédelmi intézkedések. Az előkészítésre ráérünk, hiszen Isten különös kegyelméből nyugodtan tárgyalhatunk róluk. Nálunk parlamentarizmus van és ebből — mindig ezt vallottam — Magyarországnak csak óriási előnye származhatik. Ez a parlamentarizmus javításokra szorul ugyan, sok tekintetben lehet ellene kifogásokat emelni, die mégis egészséges parlamentarizmus. Ma is azt látjuk, hogy nyugodt, hazafias ellenzékkel áll szemben a kormány s ez az ellenzék a tárgyalást is nyugodttá teszi. Én a kormányt arra kérem, hogy a nép iránti szeretetének ne csak szavakkal, hanem tettekkel is adjon -kifejezést és elsősorban a családvédelmi intézkedéseket hozza a Ház elé. Pártállásomnál fogva a javaslatot nem fogadom el. (Egy ha\ng jobbfeől: Kár!) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Czermann Antal! Elnök: Cz ermann Antal képviselő urat illeti a szó! r r Czermanaii Antal: Mélyen t. Képviselőház ! (HaHjuk! Haljuk! jobbfelől) Meskó Zoltán kedves barátom ég képviselőtársam a magyar belpolitika minden kérdését érintette. Az ^én erőim gyöngék arra;, hogy az ő beszédére válaszoljak. Ügy gondolom, a pénzügyminiszter úr, esetleg ia miniszterelnök úr fogják megadni a méltó választ. A magáim részéről inkább csak külpolitikai megjegyzéseihez kívánok hozzáfűzni valamit. Képviselőtársam említette, hogy annakidején, az első viágháborúban, milyen sokan kérték, hogy a magyar csapatok térjenek vissza a magyar határokra. Ezt meg kell erősítenem ; egy közvetlen, személyes tapasztalatom alapján a következőkkel. A történelmi igazság keidvéért mondom el, hogy maga Wekerle Sándor, az akkori miniszteirelnök, iö kérte ezt a királytól. A király erre kezet adott és ki is adta a megínegfelelő rendelkezést, de azt nem hajtották végre. (Meskó Zoltán: így van! —• Rapcsányi László; Megszabotálták!) Mostani helyzetünk bizonyos mértékben kedvezőtlenebb, mint az akkori volt, mert akkor a Kárpátok mentén húzódott az országhatár, ma pedig—- mint tudjuk — az országhatár Kassánál és Kolozsvárnál végződik. Fokozottan kell tehát őrköd nünk országhatárainkon.
