Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
510 Az országgyűlés képviselőházának 349. És az Oti. keretén belül nem kellett! — Az elnök csen3&Í) T. Képviselőház! Amit képviselőtársam mond, az nem leihet ok a visszautasításra, mert akkor találunk mindig más ürügyeiket, hogy miért nem kell. Tessék önállóan, a mezőgazdaság keretében, megcsinálni! (vitéz Hentelendy Miklós: Mégis történik! —• Az\ elnök csemge':-) Szeretném már látni. 15 éve várok, tovább nem várok! (Derültség a jobboldalon-) Tovább megyek. Még egy kérdést akarók megemlíteini, x\zt mondják, hogy akié a föld, azé az ország. De akié síz ipar és a kereskedelem, azé is az ország. Én tudni szeretném, hogy mi történik a miagyar iparral, a magyar kereskedelemimel. Hogy a zsidódtól elveiszik, rendben van; hogy a zsidó érdekeltségeik megszűnnek, rendfoejn van, de tudni szeretném, hogy nemi külföldiek kezébe k|erül-e, (Egy hang a baloldalon: De!) mert én, azt szeretném, hogy elsősorban és mindenekelőtt magyar emberek kezébe kerüljön. (Helyesés jobbfdőí.) Egy kimutatást kerek a kormánytól, kérem, hogy az utóbbi időben történt változásokat kimutató sszerűen terjessze a Ház elé- Mert egyet ne feledjünk: a zsidótól bármikor elvehetjük, de ha külföldiek kezébe kerül, kiesúszik a. kezünkből, (Egy hang jobbfelő : Igaza van!) már pedig az ország iparából és kereskedelméből nem engedünk kiárusítást csinálni. (Taps a jobboldalon és a\ középen.) Az értelmiség utánpótlásáról akarok még néhány szót szólni. Ez csakiis a magyar .földmívelő, kisiparos, mezőgazdasági munkásosztályból történhetik). Az intelligencia egyik része önhibáján kívül kiesett a sorból. Ezen segíteni kell. De aki elkártyázta vagyoinát, aki Monteoarlóba járkált, aki külföldi fürdőhelyekéin dőzsölt, az pusztuljon, arrai nincs szüksége ennek a nemzetnek! (Ügy van! jobb felől.) Segítünk azon, - ak ( i önhibáján kívül került bajba, de ha hézagok támadtak', ezeket igenis abból a nagy rezervoárból, albból a tiszta, egészséges vizű rezervoárból, a magyar fökímívelő kisgazdatársadalom tehetséges gyermekeiből kell pótolni. És itt azt kell mondanioimi: félre a szellemi útonáll'óJíkal, akik elállják az utat a tehetséges emberek elől, akik ins traktorokkal tölcséren át veretik a fejükbe azt a feis tudományt, hogy a szamárlétrán azután boldoguljanak! Utat az őstehetségeknek, félre a tehetségtelenekkel, félre a szamár- • létrával. Természetes, hogy ennek az új pótlásnak, e hézagok betöltésének, a színmagyar«ágból kell történnie, mert csak így tudjuk á magyarság sznpremációját, vezető szerepét biztosítaná. (Hamm Ferenc: Mit cisisnál az asszimilaltiakkal?) Az asszimiláltak olyan magyaroik. mint én vagyok-A Sehweidelek, a Petőfiek különb miagyarok voltak, mint én vagyok. (Csorba János: Mit csinál a disszimilánsokikan — Zaj.) A külföldi magyarok nyilvántartását követeltem már régóta. Volt egy idő ebben az országban, amikor nem volt föld a tehetséges,, a szorgalmas magyarnak, az kénytelen volt kivándorolni. Volt egy átkos kormányzat, egy átkos rendszer, amelynek még haló poraiban sem lehet megbocsátani azt a nemzet ellen elkövetett bűnt, hogy szubvenciót adtak 1 a hajóstársaságoknak, hogy az eleven portékát ivisryek ki az országtól. TTgy szállították ki ai magyart, mint a sósheringet és ez ellen nem volt egy tiltakozó szó. Most, amikor a zsidóságnak nem iigy megy, ahogyan ők szeretnék, mindig felüUse 1943 december 2-án, csütörtökön. hangzanak szavak az érdekükben. Én tisztelem, becsülöm egyházam vezetoférfiait, vallásos katolikus ember vagyok, nem is akarom kritika tárgyává tenni, de mint példát állítom elibük: nem emlékszem, hogy abban az időben akadt , volna egy főrabbi, aki szóvátette volna az ügyet, amikor a kenyér nélkül lévő, becsületes magyaroknak ki kellett vándlorolniok. Most, amikor Telaviv-ról van szó, mást sem hallunk, mint siralmakat és nagy részvétnyilvánulásokat. A főrabbi urak tanulhattak volna a mi papjainktól. Minden magyarnak itt a helye. A gyűrűbeszorított magyarságnak itt Európa kapuján a szabadulás egyetlen lehetősége a rohamos népszaporodás, (Ügy van!) amely megteremti a földdel és más biztos és megingathatatlan gazdasági létalappal bíró magyarok tömegét. Tudni akarjuk, hogy a magyarok hol vannak, mitől élnek, hogy haza tudjuk őket hozni, mert itt van ám földi a részükre! (Ügy van! Ügy van!) Van föld a moldvai székelycsángók részére, mint ahogyan volt föld, ahova a székelyeket letelepítettük. Van föld, csak szív kell hozzá. Nem mondom, hogy a háború most alkalmas egy földbirtokreform végrehajtására, de állítom, hogy alkalmas az előkészítésre és különösen azoknak a hazatérteknek, akik ércfalakat alkottak a Don mellett, kell minden előnyt juttatni, mindenféle kedvezményt nyújtani, nemcsak anyagit, hanem az egyéni tiszteletadást is megadni. Az, aki kint volt a fronton, ne álljon sorfalat, annak igazolványt kell adni, hogy mindenhez hozzájusson elsőnek, meg kell tisztelni hadviselt katonáinkat. (Ügy van! Ügy van!) Vissza kell telepíteni a külföldi magyarokat, mert valóban portéka volt a masryar föld és amikor erről beszélek, amikor azt hangoztatom, hogy vissza kell hozni véreinket, akkor azt láttuk és azt olvastuk annak idején, hoery ugyanaz a főherceg, aki visszament a 84-000 holdjába minden törvényes alap nélkül, Brazíliába akarta kivándoroltatni a magyarság-ot. Hát ez megmond mindent. Az egyik kép: bevonul a 84-000 holdba, a másik kép: kiviszem a magyarságot Brazíliába! Ebből a főhercegi nemzeti politikából nem kérünk, ezt visszautasítjuk. Itt van a földmívelő népnek ruházattal és lábbelivel való ellátása. Nem tudnak iskolába járni, búzát vetni. Eddigcsak a falu szélén láttunk meztelen, rongyos gyerekeket a cigányputrikban, die ha tovább is így megy egy általános népviselet lesz belőle, ha nem intézkedünk . idejekorán. Mert elsősorban erre a célra kell a textília. Ne 5—6—20 ruhával lássa el magát egyik-másik, ne selymekben járjanak ebben az országban. Tessék razziákat elrendelni a háztartásokban, hogyan nézünk ki a tüzelő any asgal, a felhalmozott élelmiszerekkel, a ruházattal és lábbelivel, mert elsősorban azokról kell gondoskodnunk, akik mindnyájunk számára megkeresik a mindenapi kenyeret. T. Képviselőház! Ehhez természetesen az szükséges, hogy az őrségváltás emberei érezzék át, milyen alapon vannak ott. A régi liberális rendszer vezérférfiai a gazdasági életben, a bankokban, a kereskedelemben, az iparvállalatokban tudták, hogy mivel tartoznak annak a világnézetnek, amelynek alapján ott ültek. Természetesen nem is tehettek mást: együtt éreztek azzal az áramlattal, abban a politikai
