Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 349. meggátolni nem lehelt, laiz asszimilációt erőszakolni sem lebt. Nem leniét követelni valakitől, hogy magyar legyen, aki mem akar magyar lenni és nem tehet valakit meggátolni abban, hogy) imagyiairnákl vallja magát, ha, ő valóban m!agyatrinlaik\ érzi imagát. (Hekyesués* jobb felől.) Tehát egy olyan párthatározaftiot, aimely _ olyan neveti ad, hogy; »német nemzeti szocialista párt«, nem iisi tekimtlhetek inasnak, mint egy lapsus' liniguae-nek. (Keimtzel 1 Ede: Nietm, volt lapsus linguae!) Ebben az országban csak magyar pártok vlamintak. Még* al szociáldemokraták is, — nem védem őket, imindiig ellenfelük voltam — ennelk megfelelően nevezték el pántjukat. (Hamm Ferenc: Tessék megérteni! Világosain) szólt!) Ha szánidékiosian mondotta, visszautasítom mint magyar ember és tiltakozom ellenie, (Helyeslés és taps jobb felől.) tiltakozom ammál ia inkább, mert — most már kiforszírozta belőlem, megmondom — nem szeretem a burkolt dolgokiat: (Keintzel Ede: Ez, nem burkolt dolog!) /al Volksibund német rádióadásait ne azziaÜJ íeljezzéki be, hogyuiinden német üdvözlésével búcsúzunk, mondják ki nyiltan, hogy kit üdvözölnék, de tnia burkoltain mondják, hogy minden német üdvözlésével zárjuk beszédünikfeiti. (Hamm Ferenc közbeszól.) Mélyen t. Ház! A nemzetiségek ebben az országban mindig egyenrangúak« voltak velünk, magyar és nemzetiség között soha nem, volt különbség" (Ügy van! Ügy van! jobbfelők), most sincs, inagyon helyesen, mert többen vagyunk ebben az országban honszerzők és bevándoroltak, de én a bevándoroltaktól több hálát és több megértést követelek (Élénk helyeslés jobb felöl.), mert velük szemben gavallérok voltiutnk. (Egy hang jobbfeől: Többet kaptak, mint ü magyarok!) Hogy mennyire azok voltunk, nézzünk« szét a Ház tagjai között, nézzük! meg azt a sok-sok német és más, idegen származású, szívében magyar érzésű képviselőt, nézzük meg a tábornoki kart, nézzük rnleg pöispöki karunkat, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.), hoteszú időre visszaoienőleg alig találunk köztük magyar származású embert. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelők) Igenis, fényes bizonyítékát adtuk az egész világ előtt, hogy mi szaibadságsterető, de ta mások szabadságát is tiszttelő, kulturális fejlődésüket tiszteletben tartó nép és náció vagyunk. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Mélyen t. Képviselőház! Higyjék meg nekeun, 'én is azok közié tartozóan,^ akik elítélik, hogy ma az országban nemzetiség és magyarság között a legkisebb ellentét legyen. Ma háborúban vagyunk, ma egyformán egymásra vaigyunk utalva, és ha ez a háború nem. úgy végződik}, ahogyan várjuk, akkor az események fogiülakí — nem akarok drasztikus kifejezést használni — egylbiekorbácsolni bennünket: akkor fogunk észretérni, hogy tuliajdonképpen egy közös hazánk van, ez az édes magyar haza, Magyarország, és aki nem érzi itt jól magát, n\7i. kivándorolhat. (É énk helyeslés jobbfrfől. — Hamm Ferenc: Ezt nem értem meg!) Világosan megmondtam. (Hamm Ferenc: Nem lehet így beszélni, mert kint harcolnak) és elesnek!) Aki nem! akarj[a alávetni magát az államhűségnek (Keintzel Ede: Ki nem veti alá magát?), aiz menjen ki, világosan- megmondtam. Ennél világosabban még nem beszéltek ebiben a Házban. Nyiltan megmondottam: államhűség, a nemzet iránti tisztelet! (Egy hung a jobboldalon: Be is kellene bizonyítani, nemcsak hangoztatná! LojaWcbs!) Minde»kinefc a jiogat ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. 507 tiszteletben tartjuk, de lojalitással viseltessenek velünk szemben. Mi nagylelkűséggel nézzük az ő működésüket, anyanyelvük) használatát, kulturális fejlődésüket, érvényesülésüket nemcsak] hogy nem gátoltuk, hanem 1 elősegítettük a mutban is. Mélyen t Képviselőház! A nemzetiségi kérdésben az én álláspontom 1 az, hogy nincs különbség ebben az országban nemzetiség és nemzetiség között. Amit megadok a később be*vándorolt nemzetiségnek, azt a jogot megadom azoknak is, akiik már akkor itt voltak; amikor mii, magyarok bejöttünk „ebbe az országbaA magyarság megerősítése mindén célunk, ajs természetes. (Vitéz Jaross Andor: Egy kis különbség van azért!) Különbség lehet. (Vitéz Jaross Andor: Van bizony! Mi tlapasztaltuk azt!) A tótok itt voltak. Amíg el nem rontottak, nagyon tisztességes nemizietiség voltak. (Vitéz Jaross Andor: Elrontottákí Ki rontotta el? 1 A történelmi fejlődés.) Benesék és a t-öbibiek. (Zaj.) Elnök: Csemdet kérek. Meskó Zoltán: jÉn nem védem egyiket sem, én csak a magyar fajtámlat védem. Nagy belátással és szeretattél viseltetem a nemzetiségek iránt, különösen most, ebben a világháborúban, ftsak azt kívánom tőlük, hogy a magyar szupremáciát ismerjék el fentartsás nélkül, hűséggel, szeretettel és hálával viseltessenek a uragyar nemzet iránt. (Egy hang a jobboldalon: Es bizonyítsák be! — Elénk helyeslés jobbfelől.) Ezzel végeztém a nemzetiségi kérdéissel. Rátérve szorosan a belpolitikára, ismételten hangsúlyozom, hogy a magyarság lelki egységére van szükség. Ha itt egy egységes, lélekben meg nem hasonlott, hanem lélekben egymásra talált magyarság áll maijd helyt a nagy világégés közepette és a végén a nemzeti ügy mellett, akkor nem kell félni. M-a, .& kaesányesi pártoskodás ideje elmúlt. Ennek ideje elkövétkezhetik akkor, mikor vége lesz ennek a nagy világégésnek. Ki az az oktondi, aki a borzalmas- világégést és a velejáró halálos érdeklődést kicsinyesi kártyamutatványok céljára akarja felhasználni? Ki az a fenékig megháborodott elme, aki politikai passziánszjátékba kezd ma, amikor minden pillanatban megszólalhat a riasztó ési fülünkbe cseng a jelzés', hogy induljunk valamennyien, az ország védelmére 1 ? Mélyen t. Képviselőház! Belátást kérnek az ellenzéktől. Helyes. Mi hangjfogót tetszünk a hangunkra. Jól tudjuk, mivel tartozunk az országnak. De ugyanezt elvárjuk, sőt megköveteljük a kormány, a kormánypárt részéről, bogy ő se használja ki az előnyösebbnek helyzetét. A kivételes hatalom kivételes felelősségérzetet követel. A háborús időkhöz alkalmazkodjék mindenki. Egyet azonban megjegyzek: a magyar belpolitika sohasem alakulhat úgy, hogy abból a nemzeten kívül állók húzr zanak hasznot. T. Ház! A zsidókérdésre térek át. Nem szeretek kertelni. Mayer képviselőtársam ideebben a kérdésben a magam álláspontját. Megintett. Bizonyosan az jutott eszébe, hogy már akkor, amikor együtt ültünk ezekben a padokban a régi, első háborús parlamentben, amikor beléptem, ezzel a szóval léptém be a Házba. Nem tartozom tehát a konjunfcturálisi emberek közé. Ennek előrebocsátása után leszögezem > 70*
